50.rész

 "Megértően bólintottam. Tudtam, hogy így lesz a legjobb, de szomorúsággal töltött el, hogy egyre kevesebbet láthatom majd őt. Viszont csókján éreztem, hogy ő is hasonlóképpen érez. Nem baj; ennyi áldozatot kell hoznunk azért, hogy a munkája mellett együtt lehessünk.

 Hirtelen felpattant a kanapéról, majd kezemet fogva húzni kezdett. Csak akkor szólaltam meg, mikor beindította a kocsit.

-Hova megyünk? - néztem ki az ablakon egy pillanatra, majd újra rá néztem. Csak elmosolyodott, de kérdésemre nem adott választ. Beletörődve, hogy nem kapok magyarázatot, hátradőltem az ülésben és az utat kezdtem figyelni. Pár perc után kezdett ismerőssé válni az utca, mire aggódni kezdtem.

-Ez biztos jó ötlet? - kérdeztem a hosszú csend után, mire Jonghyun csak bólintott egy aprót. Leparkolt a kocsival egy nagy épület előtt, majd rám nézett.

-Gyere! - szállt ki a az autóból, mire felsóhajtottam. Mellé sétáltam és már majdnem megfogtam a kezét, de rá kellett hogy jöjjek hogy ezzel lebukhatunk. Így csak csendben lépkedtem mellette egészen az ajtóig. De mikor átléptük a küszöböt, kezemet tenyerébe csúsztattam és összekulcsoltam ujjainkat. Megmosolyogta tettemet, amitől nekem is felfelé görbült a szám.

 Viszont mikor benyitott az egyik terembe, lefagyott arcomról a mosoly. Taemin elvigyorodott, Key és Minho kifejezéstelen arcáról nem tudtam semmit leolvasni, viszont Onew-re rá se mertem nézni. Szúrós tekintettel pillantott Jonghyunra, majd kérdőn felvonta szemöldökét."

 "Kérdésére nem akartam válaszolni, gondoltam úgy is rájön, hogy hová megyünk. Bár elég rizikós dolgot vállaltam be azzal, hogy elhozom a próbánkra, de nem igazán érdekelt, hogy mit fognak szólni a fiúk a jelenlétére nézve.

-Ez biztos jó ötlet? - kérdezte a lány néhány percnyi csend után. Szóval rájött hova megyünk. Bólintottam, miközben leparkoltunk a kiadó épülete előtt.

-Gyere! - mondtam kissé parancsolóan, miközben kiszálltam a kocsiból. Bár mellém sétált, de kezemet nem fogta meg mint szokta. Sejtettem, hogy miért teszi ezt, így annál jobban esett az, amikor az épületen belül összekulcsolta ujjait az enyéimmel.

 Nagyot sóhajtva léptem be a próbaterembe magam mögött húzva SoHee-t. Ahogy vártam; Taemin-en kívül senki nem mosolygott ránk. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen rosszban leszek velük. Onew egyenesen ölni tudott volna a pillantásával. Key és Minho egyszerűen hátat fordított nekem. Hát hogy képesek erre?

-Nocsak, beoldalogtunk próbára? - szólalt meg Onew, s hangja csak úgy csöpögött a gúnyosságtól. - És szokás szerint nem egyedül. - nézett SoHee-re, aki ijedten összerándult mellettem. Megrémültem, hogy a lány is kapni fog a nekem szánt kiosztásból. De ezt nem hagyhattam.

-Figyelj, én nem akarok balhét. megígértem, hogy nem lesz több kimaradás és ezt be is tartom. De az ég szerelmére, legalább a barátnőm had legyen velem!

-Pont ő volt az oka a kimaradásodnak nem? - fordult meg Key a kirohanásomra.

-Ha nem tetszik, hogy együtt vagyunk, akkor tegyetek ki. Bár kétlem, hogy ez tetszene a rajongóknak. És egyáltalán találnátok helyettem másik fővokálost? - kérdeztem idegesen, mire csend lett a teremben és senki nem válaszolt. - Nem ugye? Én olyan vagyok amilyen és változni nem tudok, sajnálom. De SoHee-ről nem mondok le, ezt ti is nagyon jól tudjátok."

" Pár másodpercig csend lett a teremben, csak Onew feszült sóhaját lehetett hallani.

-Inkább próbáljunk, jó? Ha már végre ideértél, ne veszekedésre pazaroljuk az időt. - mondta, majd a zenelejátszóhoz lépett. Csendben meghúzva magamat elindultam a szokásos ülőhelyemre, ami az egyik sarokban volt.

 Leültem a földre és figyelni kezdtem őket. Egyedül Taemin volt az aki teljes beleéléssel táncolt, mindenkiről sugárzott a feszültség. Észrevettem, hogy Key néha-néha rám pillant, majd rosszallóan megcsóválja  a fejét. Rosszul esett hogy így viselkednek velünk, főleg Onew-n lepődtem meg, hiszen őt sosem láttam ilyennek. Még a szünetekben sem szólt hozzám, hátat fordítva nekem ült a földön. Alig pihentek pár percet, újból próbálni kezdtek, és ez így ment egészen késő délutánig. Addig táncolták el újra és újra a koreográfiát, míg minden mozdulatuk tökéletes nem lett. Már rég letelt az edzésük ideje, de ők még mindig a teremben voltak.

-Nem mehetnénk már? - nyafogott Taemin fáradtan, a földön fekve.

-Rendben. - mondta szigorúan Onew. - De holnap korán reggel újból edzés! - nézett szúrós szemekkel Jonghyunra, majd megfogta sporttáskáját és kisétált a teremből. Key és Minho szó nélkül követte Onew-t, de Taemin még visszafordult az ajtóban és halvány mosollyal az arcán intett nekünk. Legalább ő nem haragszik ránk. De meddig fog ez tartani?

***

Jonghyun nagy sóhajtozást hallatva leparkolt az autóval a dorm elé. Észrevettem, hogy az egyik ablakban megmoccan a függöny,  majd megjelenik Key arca. Minket figyelt. Biztos meghallotta az autó hangját.

-Hazamegyek, jó? - hajoltam hozzá közel, majd átöleltem. Kiszálltam az autóból, majd átsétáltam az ő oldalára és kihúztam őt a kocsiból hogy újra karjaiba bújhassak. Szegény már nagyon fáradt lehetett, alig állt a lábán.

-Menj, pihend ki magad! Aztán majd holnap valamikor beszélünk. - nyomtam egy csókot ajkaira. Rossz volt őt itt hagyni, de nem tehettem mást.

***

-Ez biztos jó ötlet? - suttogtam a telefonba. - És mi van ha lebukunk? - estem kétségbe.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Inkább siess! - sürgetett a vonal túlsó végéből, majd lerakta a telefont. Öt percen belül megérkeztem a dorm-hoz. Már rég elmúlt éjfél is; nem tudom hogy mehettem bele ebbe az egészbe. Hamarosan nyílt a bejárati ajtó és a maknae arca kukucskált ki.

-Gyere! - intett kezével hogy menjek be.

-De biztos nem lesz semmi baj? - aggodalmaskodtam megint.

-Ne aggódj már ennyit! - kuncogott Taemin. - Jonghyun biztos örülni fog neked, menj már! - tolt a szobája felé. Nem tudom hogy hogyan pattan ki ez az ötlet a maknae fejéből, hogy töltsem itt az éjszakát, de örültem neki. Viszont kicsit aggódtam is. Ha Onew észrevesz, annak nem lesz jó vége.

-Köszönöm Taemin. - mosolyogtam rám, majd halkan beléptem a szobába. Jonghyun ki volt terülve az ágyán, édesen szuszogott, mire elmosolyodtam. Óvatosan bemásztam mellé és nyomtam egy puszit az arcára. Halkan felmorgott, de nem ébredt fel. Elvigyorodtam, majd újból megpusziltam, de most ajkait."

 "Rosszul esett, hogy Onew egyszerűen fütyül arra, amit mondtam. Nem érdekelte, hogy mit szenvedünk miattuk, neki csak az számított, hogy a banda tökéletes legyen. Bár ezt azért megértettem, mégis pont tőle nem vártam ezt az egészet.

 Leverten álltam be a helyemre, hogy nekikezdhessünk az edzésnek. Nem voltam elég éber ahhoz, hogy jól táncoljak, de megpróbáltam lekövetni a mozdulatokat. De nem csak én voltam így: a leader valamint Key és Minho ugyanolyan bágyadtan táncolt. Szétzüllesztettem a csapatot, ez már nem kétséges. De hogy lehetnek velem ilyenek? Hisz csak egy buta interjút hagytam ki...

 Beletörődtem hát, hogy jó ideig háttérbe leszek szorulva és abba is, hogy nélkülöznöm kell SoHee-t. Az utóbbi sokkal jobban fájt.

***

 Lassan hajtottam be a dorm elé, majd leparkoltam. A mai vezetésemen is meglátszott a hangulatom; kimért, lassú és bágyadt.

 A motor zúgásának abbamaradása előhozta a kínos csendet. Nagyot sóhajtottam. Észrevettem ugyan Key figyelő tekintetét az egyik ablakból, de egyáltalán nem érdekelt.

-Hazamegyek, jó? - hallottam fél füllel SoHee hangját, majd éreztem ahogy karjai körém fonódnak. Nem volt rá energiám, hogy viszonozzam a kedves gesztust.

 Kiszállt az autóból. Én is kinyitottam az ajtót, de ott maradtam az ülésen. Valószínűleg a lány észrevette, hogy önerőből úgysem szállnék ki, ezért megfogta kezeimet és felhúzott. Ennyi elfojtott és kimutatott düh után a testem mára egészen lezsibbadt.

 SoHee mondott valamit, amit nem igazán értettem, majd finoman megcsókolt. Belesajdult a szívem a csókba, ha belegondoltam, hogy ő most mit élhet át.

 Már épp szólni készültem hozzá, de addigra ő már hazafelé vette az irányt. Most jött el az a pillanat, hogy ordítani tudtam volna, de nem tudtam egyszerűen kinyitni a számat.

***

 Az este nagy részét néma bámulással töltöttem. Taemin-en kívül senki nem szólt hozzám. Persze az áldott maknae is felhagyta a próbálkozásait azzal hogy beszéltessen, mert észrevette, hogy mennyire szótlan vagyok. De ő legalább törődött velem.

 Külön csináltam magamnak vacsorát, amit egyedül is fogyasztottam el, majd miután elmosogattam a többiek és a magam piszkos edényeit, zuhanyozni mentem.

 Álmosnak ugyan nem éreztem magam, de rettenetesen fáradt voltam. Tv-t nézni nem volt kedvem, így hát bedőltem az ágyamba és vártam, hogy az álmok nyugodt öntudatlanságába süllyedjek.

 Nem sokkal később arra ébredtem, hogy valaki apró csókot adott arcomra, majd ajkaimra. Először fel sem fogtam, hogy ki lehet az; agyam a lehetséges egyének után kezdett kutatni.

 Kinyitottam a szemem és nagyokat pislogtam, hogy lássak valamit a szobában. Mikor sikerült kivennem az előttem lévő arcot még beletelt egy másodpercbe, míg rájöttem, hogy ki az.

-So... - nevét nem tudtam befejezni, mert úgy meglepődtem, hogy odébb gurultam az ágyon és egy hangos koppanással földet értem. Mondanom sem kell, hogy az álom kiment a szememből.

-Te meg mit... Hogyan? És mikor? - zúdítottam rá alig érthető kérdéseimet, miután sikerült felvakarnom magam a padlóról."

49.rész

"Másnap korán reggel felkeltem és elsétáltam a dorm-ba. Meg akartam beszélni Jonghyunnal, hogy mikor lesz szabad a hétvégéje, hogy bemutatkozhasson szüleimnek. Már apa is nagyon kíváncsi volt rá, de azért még tartottam tőle hogy majd nem fogja őt kedvelni.

 Már majdnem megérkeztem a SHINee házához, mikor az utca végén megpillantottam pár ismerős arcot. Mindenki ott volt, kivéve egy embert - Jonghyunt. Azonnal átfutott rajtam az aggodalom. Ruházatukat tekintve edzeni mentek; de ő miért nem ment velük?

 Taemin mikor hátrafordult észrevett engem, kezét a magasba emelve intett egyet. Épp köszöntem volna neki, mikor Onew megragadta a maknae kezét és rám se nézve kezdte húzni maga után. Furcsálltam viselkedését, de reméltem hogy csak rossz napja van, és nekem nincs közöm hangulatához.

 A házhoz siettem és hangosan bekopogtam az ajtón. Vártam pár másodpercet, de mivel választ nem kaptam, lenyomtam a kilincset. Az ajtó nyitva volt, tehát Jonghyun valószínűleg itt van. Beljebb léptem és bekukucskáltam a nappaliba. Barátom ott ült a kanapén, könyökét térdére támasztva, arcát tenyerébe temetve. Ritkán láttam ilyennek, csak akkor viselkedik így, ha nagy baj van.

-Szia. - köszöntem neki halkan, mire ugrott egyet és felém kapta fejét. Tekintete meglepett és szomorú volt.

-Mi történt? - ültem le mellé. - Láttam előbb a fiúkat. Miért nem mentél velük? - kérdeztem aggódva."

 "Reggel a fiúk némasággal büntettek engem a tegnap történtek miatt. Sok volt köztünk a cívódás mióta egy csapatot alkottunk, de ilyen komoly veszekedés még soha nem fordult elő.

 Egymás között ugyan elbeszélgettek, de hozzám egyáltalán nem szóltak. Kivéve Taemin-t, akit nem érdekelt a többiek véleménye.

-Jössz edzésre? - kérdezte a maknae, mikor a többiek már kiértek a házból.

-Menjetek csak előre. Majd én megyek utánatok! - mondtam, s halványan rámosolyogtam.

 Taemin kedvesen visszamosolygott rám, majd a többiek után indult. Pár perc múlva már hallottam, hogy beindítják kint az autót, aztán elhajtanak.

 Ekkor SoHee lépett be a nappaliba. Rögtön elöntött a bűntudat, ahogy ránéztem. Tudtam, hogy észre fogja venni lehangoltságomat és akkor el kell mondanom, hogy mi történt. De féltem elmondani az igazat, hogy én voltam a probléma, pontosabban az, hogy túl sokat foglalkoztam vele és nem a bandával törődtem. De akkor mit mondjak neki? Hazudjak? Azt nem tudnám megtenni...

 Köszönése után rögtön odajött, s leült mellém. Megkérdezte azt, amitől a legjobban féltem. Nincs mese, el kell mondanom neki mindent.

-Tegnap veszekedésbe keveredtem a fiúkkal, mikor hazaértem. - kezdtem neki a mondókámnak,s  közben figyeltem a lány arcát. - A fiúk szerint, vagy legalábbis Onew szerint elhanyagoltam a bandát...

-Ez nem igaz! - vágott közbe SoHee. - Hisz te dolgozol közülük a legkeményebben!

-Várj egy kicsit, had fejezzem be! - mondtam szemébe nézve, de kénytelen voltam lehajtani a fejemet. - Szóval szerintük miattad vagyok ilyen. Túl sokat vagyok veled..."

 "Válaszadása közben arcomat figyelte, tisztán látszott tekintetében az aggodalom.

-Ez nem igaz! Hisz te dolgozol közülük a legkeményebben! - vágtam szavába kissé felháborodva, mire csendre intett. Elhalkultam, majd megvártam míg befejezi mondanivalóját. Megszakítva a szemkontaktust lehajtotta a fejét, és tovább beszélt.

 Féltem ettől a választól, de számítottam rá, hogy én leszek a probléma. Egyszerre elöntött az aggodalom és a szomorúság, de lehet hogy a fiúknak tényleg igaza van. De hiszen múltkor is azért kerültem őket annyira, hogy tudjanak a munkájukra koncentrálni és a rajongók ne sejtsenek semmit. De úgy látszik ez a kis idő nem volt elég. Szomorúan lehajtottam a fejemet, majd pár perc csend után megszólaltam.

-Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani... - sóhajtottam. - Sajnálom. Nem akartam, hogy ez így legyen. Nehezemre esik ezt mondani, de lehet hogy igazuk van. Szerintem menj utánuk, mert a végén akkor is rossz szemmel fognak ránk nézni, ha csak beszélgetünk. - öleltem át, majd nyomtam szájára egy puszit.

-Menj. - böktem fejemmel az ajtó felé, de nem akartam, hogy itt hagyjon. Viszont muszáj mennie, nehogy a sok "hiányzása" a kapcsolatunkba kerüljön."

 "Jól esett, hogy ilyen megértő, de láttam rajta, hogy neki is nehezére esik mindez. Én nem akartam őt hibáztatni, hisz én voltam a hibás. Ölelése és gyengéd puszija még nagyobb bűntudatra késztettek.

-Szörnyű érzés, mikor felállítják előtted azt a kérdést, hogy döntened kell az életed és az álmod között. - simítottam végig a lány arcán. - Egyetlen napot sem tudnék elképzelni az én életem nélkül, nélküled.

 Homlokomat az övéének nyomtam és lágyan megcsókoltam.

-De azt hiszem most egy kis áldozatot kell hoznunk...sőt nem is kicsit. - suttogtam, miután ajkaink elváltak egymástól. - Egy kis ideig jobb lesz, ha tényleg kevesebbet találkozunk. Had üljenek el itt a dolgok, talán ez a legjobb megoldás.

 SoHee bólintott, majd halványan rám mosolygott. Bár beletörődött a dologba, akárcsak én is, a fájdalom még mindig ott bujkált a szemében. Nem is fájdalom, inkább sajnálat.

-És kérlek, ne hidd azt, hogy te vagy a hibás. Az csakis én vagyok. - mondtam szemébe nézve. - Ha vége ennek az időszaknak, megígérem hogy kárpótolni foglak. De ma még nem hagylak egyedül!

 Felugrottam a kanapéról, megfogtam a kezét, hogy magam után húzhassam. Kifelé menet felkaptam az edzőcuccom, majd SoHee-val együtt az autómhoz mentünk.

 Erősen elhatároztam, hogy a mai próbánkon ő is ott lesz ha tetszik a fiúknak, ha nem."

48.rész

"Felkuncogtam, majd rá pillantottam.

-Nem sértődök meg... Sőt, lesz ez még jobb is, ne aggódj! - vigyorogtam, majd halvány pírral az arcomon visszafeküdtem mellkasára. Valószínűleg nem számított mondatomra, mert meglepetten felnevetett.

***

Mélyen beszívva pólóm illatát nyúltam a serpenyőért, hogy egy újabb adag palacsintát elkészíthessek. Jonghyun ruhája volt rajtam; mikor felvette volna pólóját, kikaptam kezei közül és vigyorogva magamra húztam, így félmeztelenül maradt. Amit persze én egyáltalán nem bántam.

 Már majdnem befejeztem a palacsinta elkészítését, mikor hirtelen két kezet éreztem a derekamra simulni. Ijedten ugrottam egyet, amin Jonghyun felnevetett.

-Éhes vagyok. - motyogta fülembe, amit gyomra korgása követett. Csodálom, hogy eddig bírtuk, már rég elmúlt dél és még alig ettünk valamit.

-Vegyél ki kérlek két tányért. - böktem mosolyogva a konyhaszekrény felé. Jongyhun vigyorogva teljesítette kérésemet, majd újból hozzám lépett és lágyan megpuszilta arcomat. Ijedten ugrottam el tőle, mikor meghallottam a kulcs zörgését, majd a bejárati ajtó nyitódását.

-Hmm... Mi ez az illat? - hallottam anya hangját, majd nem sokkal később meg is pillantottam őt, ahogy nyugodt léptekkel besétál a nappaliba. Hogy-hogy hazajött? Nem úgy volt, hogy üres lesz mára a ház?

-Jaj, bocsánat! - kapta el fejét, szemét takarva. - Csak haza kellett jönnöm ezekért... Már itt sem vagyok! - mentegetőzött, majd felkapott az asztalról egy nagy papírkupacot és kisietett a házból.

-Mikor azt mondtam, be akarlak mutatni a szüleimnek, nem pont erre gondoltam. - szólaltam meg a pár perces csend után. Kicsit zavarban éreztem magam, hogy alig van rajtunk valami ruha és így nyitnak ránk."

 "Vigyorogva konstatáltam, hogy milyen jól is áll barátnőmnek a pólóm, amit egy ügyes mozdulattal lopott ki a kezemből. Persze neki meg az tetszett, hogy én felső ruházat nélkül maradtam. Részemről jobban örültem volna, ha ez fordítva történik, bár nem hinném, hogy magamra tudnám húzni SoHee felsőjét.

 A lány útbaigazításának köszönhetően megtaláltam a fürdőt és egy kicsit megmosakodtam, majd a konyhába indultam, ahonnan kiszűrődött SoHee csodálatos palacsintáinak az illata.

-Éhes vagyok. - jelentettem ki, miután mögé osontam és sikerült kissé meglepnem. A gyomrom hangosan megkordult engem igazolva.

 Kiadta az utasítást, hogy vegyek ki két tányért a szekrényből, amit készségesen végre is hajtottam, majd visszaléptem hozzá, hogy egy csókot adhassak arcára. Ekkor meghallottuk, hogy kinyílik a bejárati ajtó, S SoHee rögtön el is húzódott tőlem.

 Mikor megláttam a lány édesanyját, elállt a szavam. Mintha csak SoHee idősebb változata lett volna, borzasztóan hasonlítottak egymásra.

 De az anyuka is meglepődött a látványom, ami elé tárult, ez tisztán látszott az arckifejezésén. Gyorsan elfordultam, bár erre nem volt szükség, hisz a hölgy hamar el is sietett.

-Mikor azt mondtam, be akarlak mutatni a szüleimnek, nem pont erre gondoltam. - fordult felém SoHee pár perc csend után.

-Hát..nincs takargatni valóm. - vigyorodtam el, amire egy szúrós pillantás volt a válasz. - Jó, csak vicceltem!

 Közelebb léptem hozzá és derekánál fogva magamhoz húztam.

-Különben is, nem úgy tűnt, mintha haragudna azért, hogy így talált minket."

 "Kijelentésére összehúzott szemekkel rá pillantottam, de magamban megmosolyogtam mondatát.

-Kis egoista... - suttogtam hogy nehogy meghallja. Végül is igaza volt, de nem akartam, hogy a szüleimnek is olyan bátra mutogassa izmos felsőtestét, mint nekem.

 Kezeit derekamra helyezve magához húzott, mire én automatikusan karjaiba bújtam.

-Hát, ha anya nem is, de apa biztosan kiakadt volna ezen. Valahogy nem akarja elfogadni, hogy már nem vagyok a kislánya... - gondolkodtam el. Apa mindig is a szigorú szülők közé tartozott, így annak sem nagyon örült, hogy van barátom, de elfogadta hogy nem tudja megváltoztatni az érzéseimet így beletörődött abba, hogy Jonghyun és én együtt vagyunk.

-Mindegy, inkább együnk! - tértem vissza a valóságba, majd mosolyogva belenéztem abba a gyönyörű szempárba. Megragadtam a kezét és az asztalhoz húztam, hogy végre enni kezdhessünk.

***

 Alig telt el egy óra Jonghyun távozása óta, de már most hiányzik. Szinte az egész délutánt nálunk töltötte, csakis a fiúk sokszori hívására és a szüleim megérkezése miatt ment haza.

 Anya egész estig furcsa mosollyal az arcán figyelt engem, volt egy erős sejtésem , hogy miért. Aztán behívott a konyhába, hogy segítsek neki vacsorát készíteni. Pár perc csend után vett egy nagy levegőt; már előre féltem mit akar mondani.

-Rendes fiúnak tűnik. - tette le a kezében lévő evőeszközt, majd megfordult, hogy a konyhapultnak támaszkodhasson. - Nem csak annak tűnik, az is. - adtam választ magamban mondatára. Nem mondtam semmit, vártam, hogy tovább folytassa.

-És nem mellesleg jól is néz ki! - vigyorodott el, mire jelentőségteljesen rá néztem.

-Bocsi, nem akartalak zavarba hozni... - halkult el. Bizonyára észrevette elpirult arcomat.

-Ne aggódj én nem vagyok ellene a dolognak. A délután látottak után úgy gondolom, hogy az én szavam már nem sokat számítana. - nevetett fel. - Mikor akarod bemutatni nekünk? - fordult felém teljes testével. Elbizonytalanodva elmosolyodtam, mire vállamra rakta kezét.

-Nem akarlak sürgetni, csak már kíváncsi vagyok rá. - vigyorgott, majd kisétált a konyhából egyedül hagyva a gondolataimmal. Anyának teljesen igaza volt, és örültem is hogy nincs ellene a kapcsolatunknak. Már csak apa van hátra..."

 "Nehéz szívvel, de muszáj volt elválnom SoHee-tól és hazafelé vennem az irányt. Onew-ék hívásai már az őrületbe kergettek, hisz úgy maradtam még volna. De nem volt mit tenni.

 A fiúk a nappaliban ültek, mikor visszaértem a dorm-ba, s a fogadtatásuk cseppet sem volt barátságos.

-Hol voltál ilyen sokáig? - pattan fel Onew a kanapéról, mikor beléptem a helyiségbe.

-Na mégis hol? Valószínűleg SoHee-nél kúrtak. - adta a választ helyettem vigyorogva Key.

-Neked most hallgass a neved! - nézett rá Onew szigorúan, majd ugyanezzel a nézéssel rám pillantott. - Kihagytál egy interjút ma.

-Hogy mit? - kérdeztem meglepődve. - De, mára nem is volt semmi beütemezve!

-Igen tudom, ez nekünk is hirtelen jött. De vagy százszor hívtunk téged és nem vetted fel... - mondta a leader kissé nyugodtabban.

-Vajon miért nem vette fel? - csengett Key hangja.

-Kibum! - kiáltottunk rá egyszerre Onew-vel. Pár másodperc erejéig csend lett a szobában.

-Nézzétek - kezdtem mély levegőt véve - , én sajnálom. Többet nem fog előfordulni.

-Biztosan? Mert nem úgy néz ki, mintha az első szóra ugranál és otthagynád SoHee-t... - vonta fel egyik szemöldökét Onew.

-Ezzel mire akarsz kilyukadni? - néztem rá értetlenül.

-Csak annyira - sóhajtott fel - , hogy egy kicsit hanyagolnod kéne a lányt. Mindannyian nagyon szeretjük őt, de rossz vége lesz, ha így elvonja a figyelmedet a munkánkról.

 Mondatai úgy értek akár a jeges zuhany.

-Hanyagoljam? - kérdeztem vissza, mintha csak rosszul hallottam volna.

 Nem jött semmi válasz."

47.rész

 "Egy ideje már húztuk egymás agyát, így azt hittem fehérneműmet akarja levenni rólam, de helyette becsúsztatta alá kezét és izgatni kezdett. Erre nem számítottam; érintésétől megremegtem, körmeimet vállába fúrtam. Keze mozgásának gyorsulásával nyögéseim is egyre hangosodtak. Végigkarmoltam hátát, amit talán nem kellett volna, de teljesen elvesztettem az eszem.

 Újból megcsókoltam, de hamarosan ismét el kellett válnom tőle levegőhiány miatt. Mozdulatai elég gyakorlottnak tűntek, hiszen pár perc múlva már majdnem elértem a csúcsra.

-Jo-Jonghyun. - suttogtam ajkaiba, mire azonnal abbahagyta keze mozgatását.

 Tudta mire gondolok; levette fehérneműmet, majd magáról is lekapta alsónadrágját. Derekamra simította egyik kezét, közben mélyen a szemembe nézett. Ködös tekintetem láttán szája mosolyra húzódott. Nem vártam meg míg szapora légvételem csillapodik, belém vezette merev férfiasságát.

 Míg én felnyögtem, ő elégedetten felmorgott. Csípőjével lassan mozogni kezdett, amitől gyomrom megremegett. Végigsimított combomon, majd nagyobb terpeszbe nyitotta lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen. Csillogó szemekkel figyelte reakciómat, de nem tudtam vele tartani a szemkontaktust, szemeim lecsukódtak a kellemes érzéstől. Ez valahogy más volt mint szilveszter este, sokkal érzékibb és nyugodtabb volt, hiszen nem kellett attól tartanunk, hogy ránk nyitnak, vagy esetleg meghallanak minket. És nem voltunk ittas állapotban, tehát most minden pillanatra tisztán fogok emlékezni.

 Mikor forró lehelete bőrömet érte, kirázott a hideg. Még mindig lassan mozgott; nem tudom hogy azért, mert húzni akarta az agyamat, vagy csak el akarta nyújtani a pillanatot.

-Kérlek... - néztem szemeibe, mire elvigyorodott és gyorsabb tempót kezdett diktálni. Egy ideig még visszafogtam hangosabb nyögéseimet, de utána már nem törődtem a hangerővel. Izzadt hajába túrtam és közel húztam magamhoz egy csókra."

 "Rövid idő múlva abbahagytam kezem mozgatását SoHee kérlelő sóhajtására. Nem akartam elsietni a dolgot, de már én sem bírtam magammal. Levettem utolsó ruhadarabunkat, mind magamról, mind SoHee-ról. Mielőtt igazán nekikezdtünk volna, a szemébe néztem. Ő is pont úgy akarta, ahogy én. Nem várattam hát; duzzadt és merev férfi tagomat belé vezettem, egészen mélyre hatolva. Elégedett hang tört fel torkom mélyéről, a lány pedig felnyögött. Végre én is kiélhettem magam.

 Szép lassan kezdtem előre-hátra hintázni, hogy még egy kicsit kínozhassam őt, bár ez nekem is kínzásnak számított.

 Óvatosan nagyobb terpeszbe tártam lábait, majd kezeimet visszacsúsztattam derekára, hogy amikor lökök rajta közel húzhassam magamhoz. Így jóval mélyebbre tudtam hatolni, aminek köszönhetően SoHee elalélni látszott. Szemeit lehunyta és csak élvezte az együttlétet, hogy testünk teljesen eggyé vált. Már nem azzal törődtem, hogy húzzam az agyát, inkább csak a pillanat szépsége foglalkoztatott. Még sosem lehettünk így kettesben, mint most, ezért el akartam nyújtani az együtt töltött időt, amennyire csak lehetett. Ezekre a percekre életem végéig emlékezni akartam.

 Előre hajoltam, s pár apró csókot hintettem hasára.

-Kérlek... - nézett rám SoHee, amire el kellett mosolyodnom. Tekintete kérlelő volt, szinte már esdeklő.

 Úgy döntöttem felmentem őt a kínzás alól, s gyorsabb iramra kapcsoltam, mire a lány nyögései egyre hangosabbá váltak és az én csendességem is megszűnt.

 Keze izzadtságomtól nedves hajamba túrt, majd közel húzott magához. Ajkaink forró csókban olvadtak össze, miközben én még gyorsabb tempót kezdtem diktálni. SoHee kezei megfeszültek fejem tetején, majd egy kisebb sikítás kíséretében élvezett el.

 Még nem álltam le, pár erőteljesebb lökés után végül én is elértem orgazmusom csúcspontját. Ekkor esett csak le, hogy megint nem használtunk óvszert."

 "Amint gyorsabb tempóra váltott, ujjaim megfeszültek fején, zihálva kapaszkodtam hajába. Egy erősebb lökés után megremegtem alatta, egy kisebb sikítás mellett, nevét nyögve élveztem el. Még párat mozgott bennem, majd őt is elérte a gyönyör. Zihálásom nem csillapodott, főleg mikor szenvedélyesen megcsókolt. Kihúzódott belőlem, majd türelmesen megvárta míg magamhoz térek.

 Mosolyogva rá pillantottam, de arckifejezésétől kissé megijedtem. Volt egy tippem, hogy mire gondolt, ezért halvány mosollyal az éjjeliszekrény felé nyúltam. A fiókból kihúztam egy kis gyógyszeres dobozt és felé nyújtottam.

-Ne aggódj! - mondtam, mire megkönnyebbültség suhant át az arcán, amitől elvigyorodtam.

 Kivettem kezéből a dobozt és magamhoz húztam. Rám terítette a takarót, majd bebújt mellém.

 Mellkasára fektettem a fejem és mosolyogva hallgattam még mindig gyors szívverését. Átkaroltam felsőtestét, közben nyakát hintettem be apró puszikkal. Csókjaim helyén apró libabőrök jelentek meg bőrén. Végighúzta ujjait hátamon, amitől engem is kirázott a hideg.

 Boldogan elvigyorodtam, majd nyakába fúrtam arcomat."

 "Megkönnyebbülten elmosolyodtam, mikor megmutatta az éjjeliszekrényből előhúzott tablettákat. Legalább ő gondolt az ilyen helyzetekre, nem úgy mint én. Lassan már gyakorlottabb lesz nálam.

 Miután barátnőmre terítettem a takarót, bemásztam mellé s karomat átvetve az ő vállán hagytam, hogy hozzám bújjon. Még enyhén lihegtem, vérem pedig még mindig vadul lüktetett az ereimben. Ez így a valóságban ezerszer jobb volt, mint álmomban.

 Finom, apró puszik érték bőrömet a nyakamnál, amitől megborzongtam. Ez furcsa volt számomra egy ilyen vad és szenvedélyes együttlét után.

 Kezem finoman simogatni kezdte a lány hátát gerince vonalán, amitől megremegett. Arcát a nyakamba fúrta, s ettől felfelé kezdett görbülni a szám.

-Remélem nem sértődsz meg, ha azt mondom, hogy ez sokkal jobb volt, mint a szilveszteri... - suttogtam vigyorogva. SoHee belekuncogott vállamba, majd felemelte fejét és tekintetét rám függesztette."

46.rész

 "Mosolyogva figyeltem ahogy játszani kezd ujjaimmal. Beszéd közben nem nézett rám, bizonyára már rég előre lépett volna, csak kicsit húzni akarta az időt.

-Köszönöm. - húztam még nagyobb mosolyra a számat, majd kicsit erősebben megszorítottam kézfejét. Ahogy folytatta mondatát, egyre jobban pirultam el és beleremegtem a gondolatba, hogy az én ágyam is "fel lesz avatva". Felkuncogtam, de válaszolni már nem tudtam, ugyanis közel húzott magához és lágyan megcsókolt. Jólesően kirázott a hideg érintésétől. Átkaroltam nyakát, hogy még közelebb érezhessem magamhoz őt.

 Nem akartuk elsietni a dolgot, de tíz percnyi csókcsata után hátradőltem az ágyon, magammal húzva őt is. Belemosolygott csókunkba, amitől nekem is felfelé görbült a szám. Egy pillanatra elvált tőlem hogy szemeimbe nézhessen. Pillantása érzéki volt, amitől újból pillangók kezdtek el röpködni a gyomromban.

 Perverz vigyorral kezdte felfelé gyűrni a pólómat, amitől kirázott a hideg. Miután levette rólam a ruhát, derekára helyeztem kezeimet, majd apránként szabaddá felsőtestét. Végigmértem kockáit és elismerően elvigyorodtam.

 Ajkaihoz hajoltam egy újabb csókért, közben hagytam hogy lehámozza rólam nadrágomat."

 "Sietségről szó sem lehetett; ez alkalommal érezni akartam teste minden porcikáját, élvezni akartam együttlétünk minden egyes másodpercét.

 Hosszú csókunk után egy pillanatra elváltam ajkaitól, hogy szemeibe nézhessek, amikben tisztán tükröződött az izgalom. Kaján vigyorral az arcomon kezdtem el felfelé gyűrni felsőjét, amitől meg is fosztottam. Ezután ő kezdett megszabadítani pólómtól. Ügyelt arra, hogy tenyere ruhám levétele közben mindig hozzáérjen hasfalamhoz, amitől izmaim ott összerándultak.

 Új csókba kezdtünk, közben ismételten lassú mozdulatokkal kigomboltam nadrágját, s lehúztam róla. Ujjaimmal felfelé haladva végigsimítottam fehér combjain. Ettől jól észrevehetően megremegett. Ajkaimmal elváltam övétől, s lefelé tévedtem csókjaimmal. Körbejártam nyakát, mellkasát, apró puszikat leheltem hasfalára. Kezeim végig oldalán tartottam, s fel-le cirógattam bőrét.

 Miután ajkaimmal végigjártam bőre minden négyzetcentijét, kezemmel háta alá nyúltam és gyakorlott mozdulattal kikapcsoltam melltartóját. Ez az a ruhadarab is az ágy mellett végezte, akárcsak a többi. Ahogy lekerült róla, SoHee arca pár árnyalatnyival vörösebb lett. Édes volt, hogy még mindig így szégyenlősködött. Mosolyogva hajoltam oda mellkasához, s csókolgattam körbe melleit. Tenyeremmel masszírozni kezdtem az egyiket, míg a másikat ajkaimmal kényeztettem. Úgy döntöttem, hogy addig fogom húzni őt, amíg csak lehet."

 "Nem akarta elsietni a dolgot, ez látszott lassú mozdulatain. De én sem kapkodtam; most minden pillanatra emlékezni akartam, nem úgy mint szilveszterkor. Emlékeim csak halványan maradtak meg arról az estéről, így mikor levette melltartómat, zavarba jöttem. Kissé elpirultam, de mikor ajkaival újból kényeztetni kezdett, felsóhajtottam. Hamarosan használatba vette kezét is, mire elmosolyodva az alsó ajkamba harapva rá pillantottam.

 Pár percig még elidőzött melleimnél, de most rajtam volt a sor. Fordítottam helyzetünkön hogy én legyek felül, közben ajkaihoz hajoltam. Lassan csókoltam, közben ujjbegyemmel mellizmát cirógattam. Egyre lejjebb haladtam kezeimmel, kockáira adtam egy-egy puszit. Ahogy alhasához értem, végigsimított hajamon és mosolyogva rám pillantott.

 Szemeivel végigkísérte mozdulataimat, ahogy kikapcsoltam övét, majd lassan lehúztam róla nadrágját. Vigyorogva figyelte reakciómat, mikor észrevettem izgalomtól merev férfiasságát, amit még alsónadrágja sem tudott elrejteni. Úgy tettem, mintha le akarnám róla venni utolsó rajta maradt ruhadarabját, de ehelyett csak végigsimítottam combjain.

 Kicsit húzni akartam az agyát, ami szerintem sikerült is. Legördültem róla, majd magamra húztam, hogy újra ő legyen felül. Mosolyogva vette át a vezető szerepet, közben nyakamat kezdte kényeztetni. Átkaroltam hátát, körmeimmel kicsit erősebben vállaiba markoltam, mikor lágyan megharapta nyakamat.

 Derekát enyémnek nyomta, mire ajkaiba nyögtem és beleremegtem mozdulatába."

 "Elvigyorodtam, mikor fordított helyzetünkön, s hagytam hogy az ő irányítása alá essek. Ő sokkal jobban értett hozzá, hogy hogyan tudja húzni az agyam.

 Mozdulatait ő sem siette el, szép módszeresen hámozta le rólam nadrágomat. Férfi tagom már olyan kemény volt, mint a kő, ez jól látszódott alsónadrágomon keresztül is. Direkt nem vette le rólam, ujjai inkább combomra tévedtek. Halkan felsóhajtottam érintésétől.

 Hamarosan újból én kerültem felülre, visszakapva az irányítást. Komiszul elvigyorodtam. Most fizetni fog azért, hogy így húzta az agyamat. Ajkaimmal nyakára tapadtam, lágyan szívogatva bőrét. Kezei hátamra csusszantak, s mikor finoman megharaptam nyakát, körmei a bőrömbe vájtak. Felmorrantam és derekamat az övéének nyomtam. Ettől belenyögött ajkaimba de nem csak ő szenvedett a kínzó vágytól.

 Tovább csókoltam, közben egyik kezemet lefelé csúsztattam testén, s fehérneműje alá nyúltam. Megremegett alattam, ahogy csiklóját kezdtem izgatni ujjaimmal. Egyre hangosabban sóhajtozott, a levegőt egyre szaporábban vette.

 Mikor kezemet kissé gyorsabban mozgattam, körmeit végighúzta a hátamon, fájdalmas vonalakat hagyva maguk után. Ezúttal ő hagy majd rajtam nyomokat, nem úgy mint én szilveszterkor."

45.rész

"-Óóó! - halkultam el vigyorogva. Ahogy belegondoltam mit álmodhatott, kissé zavarba jöttem. Pár másodperc csend után megszólaltam.

-Ha tudni akarod, én is veled álmodtam pár napja... - vigyorogtam. Kerültem tekintetét, így az összegyűrt takaróját kezdtem pásztázni. - De az kicsit sem volt olyan perverz, mint amilyen a tiéd lehetett. - kuncogtam fel.

 Újra beugrottak a  szilveszter esti emlékek. Az alkohol hatására nagyon halványan, szinte alig emlékeztem már azokra a pillanatokra. Talán, nem ártana egyszer megismételni...

 A gondolatra megremegtem és automatikusan elvigyorodtam. Mikor lettem én ilyen perverz?

 Meghallottam a fiúk egyre hangosodó zajait, ami kizökkentett gondolkodásomból. Most kifejezetten zavart, hogy nem vagyunk egyedül a házban. Eszembe jutott, hogy nálunk most nincs otthon senki, és így kettesben lehetnénk egy kis ideig.

-Mit szólnál hozzá, ha átmennénk hozzánk? A szüleim ma nincsenek otthon... - osztottam meg vele gondolataimat. - Ellentétben a dorm-mal, ott csend van és nyugalom. - folytattam mondatomat mosolyogva.

***

 Fél óra után végre sikerült elindulnunk. Key csinált nekünk reggelit, és addig nem akart minket elengedni, míg meg nem ettük. Komisz vigyorral az arcán tömte belénk a melegszendvicset. Marasztalni akart minket, ezzel is húzva az agyunkat. Minho eközben mindentudó pillantással nézett minket, nem egyszer letekintve Jonghyun ágyékára.

 Úgy tettek mintha semmit sem sejtenének, közben mindenről tudtak. De örültem neki, hogy nem faggatóznak, vagy kérdezősködnek. Öt perc kocsikázás után, végre megérkeztünk a házunkhoz."

 "Mikor megemlítette, hogy ő is álmodott velem, kíváncsivá tett. Bár azt mondta, közel sem volt olyan perverz álma, mint az enyém, nem hittem neki. Mióta együtt volt velem elég szépen átformálódott a jelleme ilyen téren, sokkal merészebb és huncutabb lett. Ezt elárulta az a megjegyzése is, amit arra tett, hogy én is aludhatnék alsónadrág nélkül, mint Key.

 De én sem vagyok jobb, hisz egyetlen szenvedélyesebb csóktól is meg tudok bolondulni.

 Gondolkodásomból kérdése ébresztett fel. Nagyon csábítónak hangzott ajánlata, ezért nem tudtam nemet mondani.

 Jólesően kirázott a hideg a gondolatra, hogy hamarosan kettesben lehetünk a zajongó csapat és szülők felügyelete nélkül.

***

 Miután Key-nek köszönhetően megreggeliztünk (természetesen csak húzni akarta az időt) elindultunk az autómmal SoHee-ék háza felé. Furcsa volt arra gondolni, hogy még csak egyszer jártam abban a házban, azért hogy megvárjam a lányt míg átöltözik, ellenben azzal amire most készültünk.

 Hamar odaértünk. Nem tudtam megállapítani, hogy azért mert én siettem, vagy azért mert egyszerűen rövid volt a táv. Végül is ez lényegtelen. Csak az számított, hogy hamarosan egyedül lehetünk, négy fal között, ahol senki sem zargat minket."

 "Örültem hogy szüleim csak vacsorára érnek haza, így estig üres az egész ház. Az utca feltűnően csendes volt, ezért kicsit aggódva szálltam ki az autóból. Miután meggyőződtem arról, hogy nem bujkál-e lesifotós, vagy rajongó a bokorban, mosolyogva az ajtóhoz léptem, majd kinyitottam azt. Előre engedtem Jonghyunt, majd utána én is beléptem a házba.

-Érezd magad otthon! - mosolyodtam el. - Esetleg kérsz valamit? - kérdeztem, közben gyors mozdulattal levettem a cipőmet. Apró fejrázására elvigyorodtam.

-Nézz nyugodtan körbe, egy pillanat és itt vagyok! - tettem kezeimet vállára, majd besiettem a fürdőbe. Emlékszem mikor először járt nálunk, még szinte semmi nem volt köztünk. Most meg már több mint egy éve együtt vagyunk. Hát...Többször kéne elhoznom őt ide.

 Gyomrom megremegett ahogy belegondoltam, hogy miért is jöttünk ide.

 Megengedtem a vizet, majd megmostam az arcomat hogy valamennyire lehűtsem magam. De a perverz gondolatok így sem akartak eltűnni.

 Sóhajtva kiléptem a fürdőből, majd Jonghyun keresésére indultam. Mindenhová benéztem, de sehol sem találtam őt. Végül az utolsó ajtó elé léptem és benyitottam a szobámba. Ahogy gondoltam, Jonghyun az ágyam szélén ülve várt rám. Mikor tekintetünk találkozott elvigyorodtam, majd leültem mellé."

 "Ahogy kiszálltunk a kocsiból észrevettem, hogy SoHee feszülten nézelődik körbe-körbe az utcában. Rájöttem, hogy miért teszi ezt; félt hogy esetleg meglátnak minket együtt. Hát ezért távolodott el tőlem mostanában... Én pedig kezdtem azt hinni, hogy rosszul csinálok valamit. Elmosolyodtam. Édes volt, hogy így aggódik.

 Az ajtóban előre engedett, ami szokatlan volt, s kissé tiszteletlenségnek tartottam, hogy előtte mentem be.

-Esetleg kérsz valamit? - kérdezte barátnőm, miközben sétálgatni kezdtem a nappaliban. "Téged!" - jött gondolatban a válasz, de inkább nem mondtam semmit, csak megráztam a fejem. Szemem sarkából láttam, ahogy elvigyorodik. Valószínű, hogy sejtette mit akartam volna mondani.

-Nézz nyugodtan körbe, egy pillanat és itt vagyok! - tette vállamra a kezét, majd bement abba a helyiségbe, amiről úgy emlékeztem, mintha fürdő lenne.

 Felfedező körútra indultam a házban. Bár nem akartam vájkálni az életükben, mégis kíváncsisággal töltött el a házuk szemrevételezése. Minden szobába egyesével bekukkantottam, míg végül megtaláltam az övét. Az ajtót becsuktam magam mögött, miután bementem, majd szemfülesen körbejártam a helyiséget. Az első ami feltűnt, az a hatalmas ágy volt. Bőségesen elférhetett rajta két személy is. Az ajkamba haraptam mikor megrohamoztak a perverz gondolatok.

 Az éjjeliszekrényén állt egy bekeretezett kép rólunk. Elmosolyodtam ahogy jobban megnéztem a fotót. A dorm-ban készült, a háttérben jól látszódott a nappalink, valamint Key fél felsőteste, ahogy elvonul mögöttünk. A kanapén ültünk SoHee-vel, egyik karommal átöleltem vállát és magamhoz húztam. Mindketten a kamerába mosolyogtunk. Jól esett a gondolat, hogy mikor alszik, akkor is mellette vagyok egy bizonyos formában.

 Leültem az ágya szélére és az ajtót kezdtem el figyelni, hogy minél előbb észrevehessem barátnőm, ha bejön.

 Ez pár perc múlva be is következett. Elmosolyodott, mikor meglátott engem az ágyán ülni. Becsukta az ajtót, majd odajött és leült mellém.

 Kezeit az ölembe vettem és játszadozni kezdtem az ujjaival.

-Tetszik a szobád. - mondtam magam elé nézve. Nem akartam letámadni őt, muszáj volt kicsit húznom az időt.

-Köszönöm. - mosolyodott el a lány, s közben megszorította a kezem.

-De még szebb lesz, ha megtöltjük egy-két emlékkel. - vigyorodtam el - Fel kellene a te ágyadat is avatnunk nem? - néztem rá komisz vigyorral.

 Nem vártam meg míg válaszol. Kezemet tarkója alá csúsztattam, s közelebb húztam, hogy megcsókolhassam."

44.rész

"Megpróbáltam kibújni a válaszadás alól, nem akartam még ezzel is fárasztani. Csak én túloztam el a dolgot, nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet egy ilyen kommenten. De ahogy megállított és szemembe nézett, kénytelen voltam neki mondani valamit.

-Csak kicsit túlreagáltam valamit, ennyi az egész! - próbáltam mosolyogni. - De most gyere enni, a végén még nem marad neked semmi! - húztam be a konyhába.

 Míg ők vacsoráztak, elgondolkodtam azon hogy el kéne halasztanunk a hétvégi programunkat. Hiszen a rajongók így is sejtenek valamit, és nem lenne jó, ha valaki észrevenne minket kettesben egy idegen háznál. Meg hát egy ilyen fárasztó hét után jobbnak láttam ha nem hívom el Jonghyunt, had pihenje ki magát.

 Aznap este már nem sokat beszéltem, szótlanságom fel is tűnt a fiúknak, de arra fogtam hogy csak fáradt vagyok. A hétvégét még velük töltöttem, de a következő hét elejétől egyre kevesebb helyre kísértem el a csapatot, pár nap múlva már az interjúkra sem mentem el velük. Reméltem hogy nem haragudnak meg rám, de nem direkt hanyagoltam őket. Jobb lesz nekik egy kicsit nélkülem. már így is több hónapja a nyakukon lógok.

 Azért minden nap beszéltem Jonghyunnal, csak nem láttam őt olyan gyakran mint eddig. Reméltem hogy a fanok egy kis időre leszállnak rólunk, most hogy nem láttak együtt a fiúkkal.

***

 Mire eljött a hétvége, már tényleg nagyon hiányzott a csapat, főleg Jonghyun. Nem is tudom hány napja láttam utoljára. Még előző este elhatároztam, hogy reggel meglátogatom őket. Így is tettem. Amint felébredtem, gyorsan elkészültem és rohantam a fiúkhoz.

 Gyomrom diónagyságúra szűkül mikor kinyílt előttem a nagy fekete ajtó, amin pár másodperce bekopogtam.

-Szia! - vakargatta álmosan a szemeit Onew, de amint megpillantott elvigyorodott. - Jó újra látni! Hova tűntél a múlt héten? - vont kérdőre, miután megölelt.

-Csak gondoltam otthon is több időt kéne töltenem. Meg amúgy sem akartam a nyakatokon lógni. - mentem beljebb a házban.

-Ó, te sosem zavarsz! - mosolygott rám lágyan a leader, mire elvigyorodtam. - De még mielőtt megkérdeznéd... Jonghyun még alszik, de szerintem nyugodtan felébresztheted. Örülne neked!

 Mondatára elvigyorodtam és Jonghyun szobája felé indultam.  Kalapáló szívvel kukucskáltam be az ajtón. Halkan felkuncogtam, amint megpillantottam a békésen szuszogó barátomat. Lassan beljebb sétáltam, majd óvatosan befeküdtem mellé az ágyba. Még nem ébredt fel, így megpusziltam orra hegyét, mire szemhéja megremegett.

-Jó reggelt! - vigyorogtam, mikor kinyitotta szemeit és kába tekintettel rám nézett."

 "Barátnőm válasza nem éppen az volt, mint amire számítottam. Azt hittem el fogja mondani, hogy mi nyomja a szívét, de ehelyett csak egy száraz, titkolózós választ kaptam. De túl éhes voltam ahhoz, hogy tovább faggassam, s láttam is rajta, hogy nem akar erről beszélni, így én is mentem a többiek után a konyhába enni.

 SoHee még a hétvége alatt is szokatlanul szótlan volt. Nem mindig nevetett velünk együtt, sokszor még tévézni se jött ki a nappaliba. Egyáltalán nem értettem, hogy mi lelte a lányt. Rákérdezni nem mertem, mert biztos voltam benne, hogy nem mondaná el mi a baj, viszont kitalálni sem tudtam.

 Bár a hét minden napján beszélt velem, egyre kevesebbet láttam őt. A fiúk is kezdték hiányolni, hogy minden nap velünk van, hát még én. Kezdtem azt hinni, hogy velem van valami baja. De akkor szóba se állna velem, ha így lenne... Akkor meg mi történhetett? Szinte ordított az arcomról a kétségbeesés, amit még a fiúk is észrevettek. Megpróbáltak megnyugtatni, hogy SoHee csak szeretett volna otthon is lenni egy kicsit, s ezért jön ritkábban. Ez valamennyire meg is nyugtatott, bár egy csöpp kétely még mindig jelen volt bennem.

***

~Tenyerei az én izzadt mellkasomnak feszültek, s belenyögött ajkaimba. A levegő szinte izzott körülöttünk, ahogy gyors időközönként fújtuk ki forró leheletünket. Még sosem csináltuk ilyen szenvedélyesen; még az ágy is recsegett alattunk. Ahogy közeledtünk a csúcs felé, SoHee mozgása egyre csak gyorsult felettem. Mielőtt elélvezhettem volna, a lány lelassult, majd megállt. Lassan előredőlt és megpuszilta orrom hegyét.~

-Jó reggelt! - mosolygott rám a mellettem fekvő SoHee.

 Az ő mosolygó arca volt az, amit először megláttam miután kinyitottam szemeimet. Az arca nem volt izzadt mint álmomban, ráadásul fel is volt öltözve. Kissé elkeseredtem, hogy azok a forró pillanatok csak egy álom részei voltak. Mellesleg el is szégyelltem magam az álom tartalma miatt.

 De legalább ő itt volt mellettem hús-vér valójában.

-Neked is. - válaszoltam mosolyogva."

 "Ködös tekintettel rám pillantott, majd miután rájött hogy én ébresztettem fel,  elmosolyodott.

-Minden rendben? - helyeztem kezeimet kipirosodott arcára.

-Persze. - bújt ki halványan mosolyogva tenyereim közül.

-Bocsi hogy ilyen ritkán jöttem, de... - magyarázkodtam, de láttam hogy nem rám figyel. Kerülte a tekintetemet, közben erősen szorongatta a takaróját. Amint észrevette hogy nem folytatom a mondandómat, érdeklődve rám pillantott. Szegény még biztos nagyon álmos volt, hiszen most ébresztettem fel.

-Mindegy. - helyeztem kezem combjára, mire megremegett. - Kimegyek, köszönök a többieknek, addig öltözz át.

 Miután válaszként csak egy bólintást kaptam, felálltam mellőle és kisétáltam a szobából.

 Onew-t szokás szerint a konyhában találtam, a többiek még mind aludtak. Biztos fárasztó volt a tegnapi napuk, hogy ilyen sokáig aludtak. Váltottam pár szót a leaderrel, majd visszasétáltam Jonghyunhoz. Az ajtó résnyire nyitva volt, így nem vette észre mikor bementem hozzá. Háttal állt nekem, éppen a pólóját vette át. Még mielőtt magára húzhatta volna a ruhadarabot, gyorsan mögé léptem és átkaroltam fedetlen felsőtestét. Ijedten ugrott egyet kezeim közt, mire elmosolyodtam.

-Hiányoztál - fúrtam bele fejemet a vállába, mélyen beszippantva illatát. Magam felé fordítottam hogy meg tudjam csókolni, de ahogy magamhoz húztam, derekamhoz valami kemény nyomódott. Elpirulva pillantottam le, majd a földet kezdtem pásztázni.

-Te mit csináltál míg nem voltam itt? - kérdeztem vigyorogva."

 "Az álom utolsó képei nagyon lassan akartak eltűnni, bár már rég ébren voltam. Ahogy két tenyerét arcomra tette, először moccanni sem bírtam, majd nagy nehezen elhúztam a fejem. Nem akartam elárulni magam. Még ha fiú is vagyok...hogy lehetnek ilyen perverz álmaim?

 Hirtelen beugrott egy részlet az álomból, ahogy SoHee felnyög. Mindkét kezemmel megmarkoltam a takaró szélét, s éreztem ahogy férfi tagom enyhén megmerevedik. Nem Jonghyun fékezned kell magad bármennyire is kívánod őt! - mondtam magamban.

 SoHee észrevette, hogy nem rá figyelek, így félbe hagyta mondatát. Rá fordítottam a tekintetem, bár kerültem a szemeit. Ilyen szégyenletes gondolatok után nem tudtam volna belenézni abba a szempárba. Csak félig hallottam amit mondott, de azért reagálásként bólintottam rá.

 Miután kiment a szobából, megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Ha az ösztöneimre hallgatok és nem a józan eszemre ebben az állapotban, akkor száz százalék, hogy letéptem volna ruháit, hogy magamévá tegyem.

 Megráztam a fejem az újabb perverz gondolatra. Nagy nehezen felültem és arrébb dobtam a takarót. Ahogy sejtettem; merev mint egy fa. Éreztem a bizsergető késztetést a tenyeremben, hogy magamhoz nyúljak, de nem engedtem a csábításnak.

 Felpattantam az ágyról és a szekrényemhez léptem, s tiszta ruhát vettem ki. Farmeromat gyorsan magamra húztam, de még eme ruhadarab se tudta elrejteni kőkemény merevségemet. De ha csak egy picit... Nem, nem fogok magamhoz nyúlni.

 Épp készültem magamra venni a pólóm, amikor két kar kulcsolta körbe egy kicsivel a derekam fölött felsőtestemet. Nagyot ugrottam ijedtemben, majd beleborzongtam a hirtelen, de jóleső érintésbe.

-Hiányoztál! - suttogta SoHee. Megéreztem arcát a vállamnál, hogy egész felsőtestével hozzám simul. Hát igen, ettől még merevebb lettem. Mély levegőt vettem, majd párszor elismételtem magamban, hogy "Uralkodj magadon!".

 Maga felé fordított, s közelebb húzott magához. Ekkor már azt hittem, hogy végem. De sokkal erősebb voltam, mint gondoltam. Vártam, hogy mikor csókol meg, de ehelyett inkább elhúzódott és az övemre tévedt a tekintete lefelé. Arca a piros egyik halvány árnyalatába csapott át.

-Te mit csináltál míg nem voltam itt? - vigyorgott rám komiszan.

 Mosolyára muszáj volt nekem is mosollyal válaszolnom.

-Átöltöztem. - adtam az egyszerű választ, majd megfogtam a kezét és visszahúztam magamhoz. - Ha tudni akarod ennek az okát - néztem le egy pillanatra - akkor elmondhatom.

 SoHee kíváncsian elvigyorodott.

-Na halljuk! - mondta.

-Az álom, amiből felébresztettél igencsak...izgató volt. Te szerepéltél benne velem együtt. A helyszín pedig ott van. - böktem fejemmel az ágy felé."