48.rész

"Felkuncogtam, majd rá pillantottam.

-Nem sértődök meg... Sőt, lesz ez még jobb is, ne aggódj! - vigyorogtam, majd halvány pírral az arcomon visszafeküdtem mellkasára. Valószínűleg nem számított mondatomra, mert meglepetten felnevetett.

***

Mélyen beszívva pólóm illatát nyúltam a serpenyőért, hogy egy újabb adag palacsintát elkészíthessek. Jonghyun ruhája volt rajtam; mikor felvette volna pólóját, kikaptam kezei közül és vigyorogva magamra húztam, így félmeztelenül maradt. Amit persze én egyáltalán nem bántam.

 Már majdnem befejeztem a palacsinta elkészítését, mikor hirtelen két kezet éreztem a derekamra simulni. Ijedten ugrottam egyet, amin Jonghyun felnevetett.

-Éhes vagyok. - motyogta fülembe, amit gyomra korgása követett. Csodálom, hogy eddig bírtuk, már rég elmúlt dél és még alig ettünk valamit.

-Vegyél ki kérlek két tányért. - böktem mosolyogva a konyhaszekrény felé. Jongyhun vigyorogva teljesítette kérésemet, majd újból hozzám lépett és lágyan megpuszilta arcomat. Ijedten ugrottam el tőle, mikor meghallottam a kulcs zörgését, majd a bejárati ajtó nyitódását.

-Hmm... Mi ez az illat? - hallottam anya hangját, majd nem sokkal később meg is pillantottam őt, ahogy nyugodt léptekkel besétál a nappaliba. Hogy-hogy hazajött? Nem úgy volt, hogy üres lesz mára a ház?

-Jaj, bocsánat! - kapta el fejét, szemét takarva. - Csak haza kellett jönnöm ezekért... Már itt sem vagyok! - mentegetőzött, majd felkapott az asztalról egy nagy papírkupacot és kisietett a házból.

-Mikor azt mondtam, be akarlak mutatni a szüleimnek, nem pont erre gondoltam. - szólaltam meg a pár perces csend után. Kicsit zavarban éreztem magam, hogy alig van rajtunk valami ruha és így nyitnak ránk."

 "Vigyorogva konstatáltam, hogy milyen jól is áll barátnőmnek a pólóm, amit egy ügyes mozdulattal lopott ki a kezemből. Persze neki meg az tetszett, hogy én felső ruházat nélkül maradtam. Részemről jobban örültem volna, ha ez fordítva történik, bár nem hinném, hogy magamra tudnám húzni SoHee felsőjét.

 A lány útbaigazításának köszönhetően megtaláltam a fürdőt és egy kicsit megmosakodtam, majd a konyhába indultam, ahonnan kiszűrődött SoHee csodálatos palacsintáinak az illata.

-Éhes vagyok. - jelentettem ki, miután mögé osontam és sikerült kissé meglepnem. A gyomrom hangosan megkordult engem igazolva.

 Kiadta az utasítást, hogy vegyek ki két tányért a szekrényből, amit készségesen végre is hajtottam, majd visszaléptem hozzá, hogy egy csókot adhassak arcára. Ekkor meghallottuk, hogy kinyílik a bejárati ajtó, S SoHee rögtön el is húzódott tőlem.

 Mikor megláttam a lány édesanyját, elállt a szavam. Mintha csak SoHee idősebb változata lett volna, borzasztóan hasonlítottak egymásra.

 De az anyuka is meglepődött a látványom, ami elé tárult, ez tisztán látszott az arckifejezésén. Gyorsan elfordultam, bár erre nem volt szükség, hisz a hölgy hamar el is sietett.

-Mikor azt mondtam, be akarlak mutatni a szüleimnek, nem pont erre gondoltam. - fordult felém SoHee pár perc csend után.

-Hát..nincs takargatni valóm. - vigyorodtam el, amire egy szúrós pillantás volt a válasz. - Jó, csak vicceltem!

 Közelebb léptem hozzá és derekánál fogva magamhoz húztam.

-Különben is, nem úgy tűnt, mintha haragudna azért, hogy így talált minket."

 "Kijelentésére összehúzott szemekkel rá pillantottam, de magamban megmosolyogtam mondatát.

-Kis egoista... - suttogtam hogy nehogy meghallja. Végül is igaza volt, de nem akartam, hogy a szüleimnek is olyan bátra mutogassa izmos felsőtestét, mint nekem.

 Kezeit derekamra helyezve magához húzott, mire én automatikusan karjaiba bújtam.

-Hát, ha anya nem is, de apa biztosan kiakadt volna ezen. Valahogy nem akarja elfogadni, hogy már nem vagyok a kislánya... - gondolkodtam el. Apa mindig is a szigorú szülők közé tartozott, így annak sem nagyon örült, hogy van barátom, de elfogadta hogy nem tudja megváltoztatni az érzéseimet így beletörődött abba, hogy Jonghyun és én együtt vagyunk.

-Mindegy, inkább együnk! - tértem vissza a valóságba, majd mosolyogva belenéztem abba a gyönyörű szempárba. Megragadtam a kezét és az asztalhoz húztam, hogy végre enni kezdhessünk.

***

 Alig telt el egy óra Jonghyun távozása óta, de már most hiányzik. Szinte az egész délutánt nálunk töltötte, csakis a fiúk sokszori hívására és a szüleim megérkezése miatt ment haza.

 Anya egész estig furcsa mosollyal az arcán figyelt engem, volt egy erős sejtésem , hogy miért. Aztán behívott a konyhába, hogy segítsek neki vacsorát készíteni. Pár perc csend után vett egy nagy levegőt; már előre féltem mit akar mondani.

-Rendes fiúnak tűnik. - tette le a kezében lévő evőeszközt, majd megfordult, hogy a konyhapultnak támaszkodhasson. - Nem csak annak tűnik, az is. - adtam választ magamban mondatára. Nem mondtam semmit, vártam, hogy tovább folytassa.

-És nem mellesleg jól is néz ki! - vigyorodott el, mire jelentőségteljesen rá néztem.

-Bocsi, nem akartalak zavarba hozni... - halkult el. Bizonyára észrevette elpirult arcomat.

-Ne aggódj én nem vagyok ellene a dolognak. A délután látottak után úgy gondolom, hogy az én szavam már nem sokat számítana. - nevetett fel. - Mikor akarod bemutatni nekünk? - fordult felém teljes testével. Elbizonytalanodva elmosolyodtam, mire vállamra rakta kezét.

-Nem akarlak sürgetni, csak már kíváncsi vagyok rá. - vigyorgott, majd kisétált a konyhából egyedül hagyva a gondolataimmal. Anyának teljesen igaza volt, és örültem is hogy nincs ellene a kapcsolatunknak. Már csak apa van hátra..."

 "Nehéz szívvel, de muszáj volt elválnom SoHee-tól és hazafelé vennem az irányt. Onew-ék hívásai már az őrületbe kergettek, hisz úgy maradtam még volna. De nem volt mit tenni.

 A fiúk a nappaliban ültek, mikor visszaértem a dorm-ba, s a fogadtatásuk cseppet sem volt barátságos.

-Hol voltál ilyen sokáig? - pattan fel Onew a kanapéról, mikor beléptem a helyiségbe.

-Na mégis hol? Valószínűleg SoHee-nél kúrtak. - adta a választ helyettem vigyorogva Key.

-Neked most hallgass a neved! - nézett rá Onew szigorúan, majd ugyanezzel a nézéssel rám pillantott. - Kihagytál egy interjút ma.

-Hogy mit? - kérdeztem meglepődve. - De, mára nem is volt semmi beütemezve!

-Igen tudom, ez nekünk is hirtelen jött. De vagy százszor hívtunk téged és nem vetted fel... - mondta a leader kissé nyugodtabban.

-Vajon miért nem vette fel? - csengett Key hangja.

-Kibum! - kiáltottunk rá egyszerre Onew-vel. Pár másodperc erejéig csend lett a szobában.

-Nézzétek - kezdtem mély levegőt véve - , én sajnálom. Többet nem fog előfordulni.

-Biztosan? Mert nem úgy néz ki, mintha az első szóra ugranál és otthagynád SoHee-t... - vonta fel egyik szemöldökét Onew.

-Ezzel mire akarsz kilyukadni? - néztem rá értetlenül.

-Csak annyira - sóhajtott fel - , hogy egy kicsit hanyagolnod kéne a lányt. Mindannyian nagyon szeretjük őt, de rossz vége lesz, ha így elvonja a figyelmedet a munkánkról.

 Mondatai úgy értek akár a jeges zuhany.

-Hanyagoljam? - kérdeztem vissza, mintha csak rosszul hallottam volna.

 Nem jött semmi válasz."