44.rész

"Megpróbáltam kibújni a válaszadás alól, nem akartam még ezzel is fárasztani. Csak én túloztam el a dolgot, nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet egy ilyen kommenten. De ahogy megállított és szemembe nézett, kénytelen voltam neki mondani valamit.

-Csak kicsit túlreagáltam valamit, ennyi az egész! - próbáltam mosolyogni. - De most gyere enni, a végén még nem marad neked semmi! - húztam be a konyhába.

 Míg ők vacsoráztak, elgondolkodtam azon hogy el kéne halasztanunk a hétvégi programunkat. Hiszen a rajongók így is sejtenek valamit, és nem lenne jó, ha valaki észrevenne minket kettesben egy idegen háznál. Meg hát egy ilyen fárasztó hét után jobbnak láttam ha nem hívom el Jonghyunt, had pihenje ki magát.

 Aznap este már nem sokat beszéltem, szótlanságom fel is tűnt a fiúknak, de arra fogtam hogy csak fáradt vagyok. A hétvégét még velük töltöttem, de a következő hét elejétől egyre kevesebb helyre kísértem el a csapatot, pár nap múlva már az interjúkra sem mentem el velük. Reméltem hogy nem haragudnak meg rám, de nem direkt hanyagoltam őket. Jobb lesz nekik egy kicsit nélkülem. már így is több hónapja a nyakukon lógok.

 Azért minden nap beszéltem Jonghyunnal, csak nem láttam őt olyan gyakran mint eddig. Reméltem hogy a fanok egy kis időre leszállnak rólunk, most hogy nem láttak együtt a fiúkkal.

***

 Mire eljött a hétvége, már tényleg nagyon hiányzott a csapat, főleg Jonghyun. Nem is tudom hány napja láttam utoljára. Még előző este elhatároztam, hogy reggel meglátogatom őket. Így is tettem. Amint felébredtem, gyorsan elkészültem és rohantam a fiúkhoz.

 Gyomrom diónagyságúra szűkül mikor kinyílt előttem a nagy fekete ajtó, amin pár másodperce bekopogtam.

-Szia! - vakargatta álmosan a szemeit Onew, de amint megpillantott elvigyorodott. - Jó újra látni! Hova tűntél a múlt héten? - vont kérdőre, miután megölelt.

-Csak gondoltam otthon is több időt kéne töltenem. Meg amúgy sem akartam a nyakatokon lógni. - mentem beljebb a házban.

-Ó, te sosem zavarsz! - mosolygott rám lágyan a leader, mire elvigyorodtam. - De még mielőtt megkérdeznéd... Jonghyun még alszik, de szerintem nyugodtan felébresztheted. Örülne neked!

 Mondatára elvigyorodtam és Jonghyun szobája felé indultam.  Kalapáló szívvel kukucskáltam be az ajtón. Halkan felkuncogtam, amint megpillantottam a békésen szuszogó barátomat. Lassan beljebb sétáltam, majd óvatosan befeküdtem mellé az ágyba. Még nem ébredt fel, így megpusziltam orra hegyét, mire szemhéja megremegett.

-Jó reggelt! - vigyorogtam, mikor kinyitotta szemeit és kába tekintettel rám nézett."

 "Barátnőm válasza nem éppen az volt, mint amire számítottam. Azt hittem el fogja mondani, hogy mi nyomja a szívét, de ehelyett csak egy száraz, titkolózós választ kaptam. De túl éhes voltam ahhoz, hogy tovább faggassam, s láttam is rajta, hogy nem akar erről beszélni, így én is mentem a többiek után a konyhába enni.

 SoHee még a hétvége alatt is szokatlanul szótlan volt. Nem mindig nevetett velünk együtt, sokszor még tévézni se jött ki a nappaliba. Egyáltalán nem értettem, hogy mi lelte a lányt. Rákérdezni nem mertem, mert biztos voltam benne, hogy nem mondaná el mi a baj, viszont kitalálni sem tudtam.

 Bár a hét minden napján beszélt velem, egyre kevesebbet láttam őt. A fiúk is kezdték hiányolni, hogy minden nap velünk van, hát még én. Kezdtem azt hinni, hogy velem van valami baja. De akkor szóba se állna velem, ha így lenne... Akkor meg mi történhetett? Szinte ordított az arcomról a kétségbeesés, amit még a fiúk is észrevettek. Megpróbáltak megnyugtatni, hogy SoHee csak szeretett volna otthon is lenni egy kicsit, s ezért jön ritkábban. Ez valamennyire meg is nyugtatott, bár egy csöpp kétely még mindig jelen volt bennem.

***

~Tenyerei az én izzadt mellkasomnak feszültek, s belenyögött ajkaimba. A levegő szinte izzott körülöttünk, ahogy gyors időközönként fújtuk ki forró leheletünket. Még sosem csináltuk ilyen szenvedélyesen; még az ágy is recsegett alattunk. Ahogy közeledtünk a csúcs felé, SoHee mozgása egyre csak gyorsult felettem. Mielőtt elélvezhettem volna, a lány lelassult, majd megállt. Lassan előredőlt és megpuszilta orrom hegyét.~

-Jó reggelt! - mosolygott rám a mellettem fekvő SoHee.

 Az ő mosolygó arca volt az, amit először megláttam miután kinyitottam szemeimet. Az arca nem volt izzadt mint álmomban, ráadásul fel is volt öltözve. Kissé elkeseredtem, hogy azok a forró pillanatok csak egy álom részei voltak. Mellesleg el is szégyelltem magam az álom tartalma miatt.

 De legalább ő itt volt mellettem hús-vér valójában.

-Neked is. - válaszoltam mosolyogva."

 "Ködös tekintettel rám pillantott, majd miután rájött hogy én ébresztettem fel,  elmosolyodott.

-Minden rendben? - helyeztem kezeimet kipirosodott arcára.

-Persze. - bújt ki halványan mosolyogva tenyereim közül.

-Bocsi hogy ilyen ritkán jöttem, de... - magyarázkodtam, de láttam hogy nem rám figyel. Kerülte a tekintetemet, közben erősen szorongatta a takaróját. Amint észrevette hogy nem folytatom a mondandómat, érdeklődve rám pillantott. Szegény még biztos nagyon álmos volt, hiszen most ébresztettem fel.

-Mindegy. - helyeztem kezem combjára, mire megremegett. - Kimegyek, köszönök a többieknek, addig öltözz át.

 Miután válaszként csak egy bólintást kaptam, felálltam mellőle és kisétáltam a szobából.

 Onew-t szokás szerint a konyhában találtam, a többiek még mind aludtak. Biztos fárasztó volt a tegnapi napuk, hogy ilyen sokáig aludtak. Váltottam pár szót a leaderrel, majd visszasétáltam Jonghyunhoz. Az ajtó résnyire nyitva volt, így nem vette észre mikor bementem hozzá. Háttal állt nekem, éppen a pólóját vette át. Még mielőtt magára húzhatta volna a ruhadarabot, gyorsan mögé léptem és átkaroltam fedetlen felsőtestét. Ijedten ugrott egyet kezeim közt, mire elmosolyodtam.

-Hiányoztál - fúrtam bele fejemet a vállába, mélyen beszippantva illatát. Magam felé fordítottam hogy meg tudjam csókolni, de ahogy magamhoz húztam, derekamhoz valami kemény nyomódott. Elpirulva pillantottam le, majd a földet kezdtem pásztázni.

-Te mit csináltál míg nem voltam itt? - kérdeztem vigyorogva."

 "Az álom utolsó képei nagyon lassan akartak eltűnni, bár már rég ébren voltam. Ahogy két tenyerét arcomra tette, először moccanni sem bírtam, majd nagy nehezen elhúztam a fejem. Nem akartam elárulni magam. Még ha fiú is vagyok...hogy lehetnek ilyen perverz álmaim?

 Hirtelen beugrott egy részlet az álomból, ahogy SoHee felnyög. Mindkét kezemmel megmarkoltam a takaró szélét, s éreztem ahogy férfi tagom enyhén megmerevedik. Nem Jonghyun fékezned kell magad bármennyire is kívánod őt! - mondtam magamban.

 SoHee észrevette, hogy nem rá figyelek, így félbe hagyta mondatát. Rá fordítottam a tekintetem, bár kerültem a szemeit. Ilyen szégyenletes gondolatok után nem tudtam volna belenézni abba a szempárba. Csak félig hallottam amit mondott, de azért reagálásként bólintottam rá.

 Miután kiment a szobából, megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Ha az ösztöneimre hallgatok és nem a józan eszemre ebben az állapotban, akkor száz százalék, hogy letéptem volna ruháit, hogy magamévá tegyem.

 Megráztam a fejem az újabb perverz gondolatra. Nagy nehezen felültem és arrébb dobtam a takarót. Ahogy sejtettem; merev mint egy fa. Éreztem a bizsergető késztetést a tenyeremben, hogy magamhoz nyúljak, de nem engedtem a csábításnak.

 Felpattantam az ágyról és a szekrényemhez léptem, s tiszta ruhát vettem ki. Farmeromat gyorsan magamra húztam, de még eme ruhadarab se tudta elrejteni kőkemény merevségemet. De ha csak egy picit... Nem, nem fogok magamhoz nyúlni.

 Épp készültem magamra venni a pólóm, amikor két kar kulcsolta körbe egy kicsivel a derekam fölött felsőtestemet. Nagyot ugrottam ijedtemben, majd beleborzongtam a hirtelen, de jóleső érintésbe.

-Hiányoztál! - suttogta SoHee. Megéreztem arcát a vállamnál, hogy egész felsőtestével hozzám simul. Hát igen, ettől még merevebb lettem. Mély levegőt vettem, majd párszor elismételtem magamban, hogy "Uralkodj magadon!".

 Maga felé fordított, s közelebb húzott magához. Ekkor már azt hittem, hogy végem. De sokkal erősebb voltam, mint gondoltam. Vártam, hogy mikor csókol meg, de ehelyett inkább elhúzódott és az övemre tévedt a tekintete lefelé. Arca a piros egyik halvány árnyalatába csapott át.

-Te mit csináltál míg nem voltam itt? - vigyorgott rám komiszan.

 Mosolyára muszáj volt nekem is mosollyal válaszolnom.

-Átöltöztem. - adtam az egyszerű választ, majd megfogtam a kezét és visszahúztam magamhoz. - Ha tudni akarod ennek az okát - néztem le egy pillanatra - akkor elmondhatom.

 SoHee kíváncsian elvigyorodott.

-Na halljuk! - mondta.

-Az álom, amiből felébresztettél igencsak...izgató volt. Te szerepéltél benne velem együtt. A helyszín pedig ott van. - böktem fejemmel az ágy felé."