"-Óóó! - halkultam el vigyorogva. Ahogy belegondoltam mit álmodhatott, kissé zavarba jöttem. Pár másodperc csend után megszólaltam.
-Ha tudni akarod, én is veled álmodtam pár napja... - vigyorogtam. Kerültem tekintetét, így az összegyűrt takaróját kezdtem pásztázni. - De az kicsit sem volt olyan perverz, mint amilyen a tiéd lehetett. - kuncogtam fel.
Újra beugrottak a szilveszter esti emlékek. Az alkohol hatására nagyon halványan, szinte alig emlékeztem már azokra a pillanatokra. Talán, nem ártana egyszer megismételni...
A gondolatra megremegtem és automatikusan elvigyorodtam. Mikor lettem én ilyen perverz?
Meghallottam a fiúk egyre hangosodó zajait, ami kizökkentett gondolkodásomból. Most kifejezetten zavart, hogy nem vagyunk egyedül a házban. Eszembe jutott, hogy nálunk most nincs otthon senki, és így kettesben lehetnénk egy kis ideig.
-Mit szólnál hozzá, ha átmennénk hozzánk? A szüleim ma nincsenek otthon... - osztottam meg vele gondolataimat. - Ellentétben a dorm-mal, ott csend van és nyugalom. - folytattam mondatomat mosolyogva.
***
Fél óra után végre sikerült elindulnunk. Key csinált nekünk reggelit, és addig nem akart minket elengedni, míg meg nem ettük. Komisz vigyorral az arcán tömte belénk a melegszendvicset. Marasztalni akart minket, ezzel is húzva az agyunkat. Minho eközben mindentudó pillantással nézett minket, nem egyszer letekintve Jonghyun ágyékára.
Úgy tettek mintha semmit sem sejtenének, közben mindenről tudtak. De örültem neki, hogy nem faggatóznak, vagy kérdezősködnek. Öt perc kocsikázás után, végre megérkeztünk a házunkhoz."
"Mikor megemlítette, hogy ő is álmodott velem, kíváncsivá tett. Bár azt mondta, közel sem volt olyan perverz álma, mint az enyém, nem hittem neki. Mióta együtt volt velem elég szépen átformálódott a jelleme ilyen téren, sokkal merészebb és huncutabb lett. Ezt elárulta az a megjegyzése is, amit arra tett, hogy én is aludhatnék alsónadrág nélkül, mint Key.
De én sem vagyok jobb, hisz egyetlen szenvedélyesebb csóktól is meg tudok bolondulni.
Gondolkodásomból kérdése ébresztett fel. Nagyon csábítónak hangzott ajánlata, ezért nem tudtam nemet mondani.
Jólesően kirázott a hideg a gondolatra, hogy hamarosan kettesben lehetünk a zajongó csapat és szülők felügyelete nélkül.
***
Miután Key-nek köszönhetően megreggeliztünk (természetesen csak húzni akarta az időt) elindultunk az autómmal SoHee-ék háza felé. Furcsa volt arra gondolni, hogy még csak egyszer jártam abban a házban, azért hogy megvárjam a lányt míg átöltözik, ellenben azzal amire most készültünk.
Hamar odaértünk. Nem tudtam megállapítani, hogy azért mert én siettem, vagy azért mert egyszerűen rövid volt a táv. Végül is ez lényegtelen. Csak az számított, hogy hamarosan egyedül lehetünk, négy fal között, ahol senki sem zargat minket."
"Örültem hogy szüleim csak vacsorára érnek haza, így estig üres az egész ház. Az utca feltűnően csendes volt, ezért kicsit aggódva szálltam ki az autóból. Miután meggyőződtem arról, hogy nem bujkál-e lesifotós, vagy rajongó a bokorban, mosolyogva az ajtóhoz léptem, majd kinyitottam azt. Előre engedtem Jonghyunt, majd utána én is beléptem a házba.
-Érezd magad otthon! - mosolyodtam el. - Esetleg kérsz valamit? - kérdeztem, közben gyors mozdulattal levettem a cipőmet. Apró fejrázására elvigyorodtam.
-Nézz nyugodtan körbe, egy pillanat és itt vagyok! - tettem kezeimet vállára, majd besiettem a fürdőbe. Emlékszem mikor először járt nálunk, még szinte semmi nem volt köztünk. Most meg már több mint egy éve együtt vagyunk. Hát...Többször kéne elhoznom őt ide.
Gyomrom megremegett ahogy belegondoltam, hogy miért is jöttünk ide.
Megengedtem a vizet, majd megmostam az arcomat hogy valamennyire lehűtsem magam. De a perverz gondolatok így sem akartak eltűnni.
Sóhajtva kiléptem a fürdőből, majd Jonghyun keresésére indultam. Mindenhová benéztem, de sehol sem találtam őt. Végül az utolsó ajtó elé léptem és benyitottam a szobámba. Ahogy gondoltam, Jonghyun az ágyam szélén ülve várt rám. Mikor tekintetünk találkozott elvigyorodtam, majd leültem mellé."
"Ahogy kiszálltunk a kocsiból észrevettem, hogy SoHee feszülten nézelődik körbe-körbe az utcában. Rájöttem, hogy miért teszi ezt; félt hogy esetleg meglátnak minket együtt. Hát ezért távolodott el tőlem mostanában... Én pedig kezdtem azt hinni, hogy rosszul csinálok valamit. Elmosolyodtam. Édes volt, hogy így aggódik.
Az ajtóban előre engedett, ami szokatlan volt, s kissé tiszteletlenségnek tartottam, hogy előtte mentem be.
-Esetleg kérsz valamit? - kérdezte barátnőm, miközben sétálgatni kezdtem a nappaliban. "Téged!" - jött gondolatban a válasz, de inkább nem mondtam semmit, csak megráztam a fejem. Szemem sarkából láttam, ahogy elvigyorodik. Valószínű, hogy sejtette mit akartam volna mondani.
-Nézz nyugodtan körbe, egy pillanat és itt vagyok! - tette vállamra a kezét, majd bement abba a helyiségbe, amiről úgy emlékeztem, mintha fürdő lenne.
Felfedező körútra indultam a házban. Bár nem akartam vájkálni az életükben, mégis kíváncsisággal töltött el a házuk szemrevételezése. Minden szobába egyesével bekukkantottam, míg végül megtaláltam az övét. Az ajtót becsuktam magam mögött, miután bementem, majd szemfülesen körbejártam a helyiséget. Az első ami feltűnt, az a hatalmas ágy volt. Bőségesen elférhetett rajta két személy is. Az ajkamba haraptam mikor megrohamoztak a perverz gondolatok.
Az éjjeliszekrényén állt egy bekeretezett kép rólunk. Elmosolyodtam ahogy jobban megnéztem a fotót. A dorm-ban készült, a háttérben jól látszódott a nappalink, valamint Key fél felsőteste, ahogy elvonul mögöttünk. A kanapén ültünk SoHee-vel, egyik karommal átöleltem vállát és magamhoz húztam. Mindketten a kamerába mosolyogtunk. Jól esett a gondolat, hogy mikor alszik, akkor is mellette vagyok egy bizonyos formában.
Leültem az ágya szélére és az ajtót kezdtem el figyelni, hogy minél előbb észrevehessem barátnőm, ha bejön.
Ez pár perc múlva be is következett. Elmosolyodott, mikor meglátott engem az ágyán ülni. Becsukta az ajtót, majd odajött és leült mellém.
Kezeit az ölembe vettem és játszadozni kezdtem az ujjaival.
-Tetszik a szobád. - mondtam magam elé nézve. Nem akartam letámadni őt, muszáj volt kicsit húznom az időt.
-Köszönöm. - mosolyodott el a lány, s közben megszorította a kezem.
-De még szebb lesz, ha megtöltjük egy-két emlékkel. - vigyorodtam el - Fel kellene a te ágyadat is avatnunk nem? - néztem rá komisz vigyorral.
Nem vártam meg míg válaszol. Kezemet tarkója alá csúsztattam, s közelebb húztam, hogy megcsókolhassam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése