11.rész

"Nagy nehezen, csak útbaigazítással, de végül eltaláltam a mosdóig. Ahogy beléptem el kellett mosolyodnom, hiszen egész végig itt volt az orrom előtt, de figyelmetlenségemnek köszönhetően nem vettem észre. Nem csoda, hiszen mostanában szinte csak Rá gondolok. De vajon ki lehetett az a férfi aki bement hozzá? Megráztam fejemet, majd gondolataimból felébredve visszasiettem a szobához. Egy pillanatra elbizonytalanodtam az ajtó előtt, így inkább megálltam. Nem akartam őket megzavarni, de kíváncsi voltam, így csendben hallgatózni kezdtem. Többnyire az idegen férfi beszélt, ha jól hallottam az éneklésről. Jonghyunt csak néha-néha hallottam beszélni, de hangjától mindig kirázott a hideg. Pár perc múlva úgy döntöttem, hogy inkább bemegyek, és ha zavarok, esetleg hazamegyek.
-Zavarok?-nyitottam be lassan, óvatosan, mire mindketten rám kapták a fejüket."

"A férfi hamar bemutatkozott és el is mondta, hogy miért jött be. A hangom érdekelte, ugyanis szerinte nagy karrierem lehetne az éneklési pályán. Először csak azt hittem hogy ugrat, de nagyon is komolyan beszélt. Egy szerződés lehetőséget kínált egy lemezkiadónál, mint gyakornok. Arra bíztatott, hogy jól gondoljam meg ezt.
-Zavarok?-nyitott be SoHee. Az úr felállt és illendően meghajolt.
-Nem, dehogyis! Én épp indulni készültem.-mondta, majd átadott egy névjegyet telefonszámmal együtt arra az esetre, ha igent mondanék.
-Hát akkor viszlát!-köszönt el és kilépett az ajtón. A névjegyet nézegettem a kezemben."

"Egy pár másodpercig figyeltem a férfit aki az imént lépett ki az ajtón, majd Jonghyunra kaptam a fejem. A kezében szorongatott papírt figyelte. Arcán láttam, hogy gondolataiba van merülve. Odaléptem hozzá, majd leültem mellé és a névjegykártyára pillantottam. Azonnal kiszúrtam az egyik lemezkiadó nevét. Végre leesett hogy miért kereste meg őt az a férfi. Egy pillanatra elképzeltem hogy milyen lenne ő saját bandával leader-ként, vagy maknae-ként, de a lényeg hogy énekesként. Vigyorogva felé fordultam, majd egyik kezemet vállára raktam.
-Elfogadod az ajánlatot?-kérdeztem tőle."

"SoHee csendben odajött hozzám és leült mellém. Szemem sarkából láttam, hogy ő is a kis papírt nézi. Gondolkodásomból kérdése ébresztett fel.
-Elfogadod az ajánlatot?-tette vállamra a kezét.
-Nem tudom...-válaszoltam pár másodperc csend után. Az ajánlat nagyon csábító volt, de valami visszatartott. És ez ő volt. Az iskolával nem volt gond, szíves-örömest otthagytam volna. Csakis SoHee miatt volt okom odajárni, egyébként utáltam azt a helyet. A másik, hogy ha elfogadom, rengeteg dolgom lesz és nem tudok elég időt szakítani rá. De mindennél jobban szerettem volna énekes lenni, mióta csak az eszemet tudom. Ezt eddig ügyesen el tudtam titkolni, de most, hogy jött ez a lehetőség...
-Tanácstalan vagyok.-mondtam halkan.-Szeretném elfogadni, nagyon is, de annál jobban szeretlek téged."

"Elpirulva a földet kezdtem el pásztázni. Mosolyogtam, de legbelül gondolkodóba estem. Még bele sem gondoltam hogy mi lesz akkor, hogyha híres énekes lesz belőle. Sem szabadideje, sem magánélete nem lesz. Jól esett amit mondott, és én sem szeretném őt elveszíteni, de ez egy nagy lehetőség és nem szeretném hogyha nem fogadná el ezt az ajánlatot. Szó nélkül átöleltem, majd sóhajtottam egyet. Pár másodperc csend után megszólaltam:
-Én azt szeretném, hogyha elfogadnád!-simítottam végig hátán, majd eltávolodtam. Elmosolyodtam, majd két kezemet arcára simítottam és biztatóan számat puha ajkaira nyomtam."

"Észrevettem hogy halvány pír jelenik meg az arcán, amitől el kellett mosolyodnom, ahogy azt ő is tette. Talán egy percig csak csendben ültünk, majd hirtelen megölelt. Ezzel meglepett, de nagyon is jól esett.
-Én azt szeretném, hogyha elfogadnád!-simogatta meg a hátam, s mielőtt bármit is mondhattam volna, ajkaival betapasztotta számat. Jó tudom nem túlzottan férfias dolog, de kirázott a hideg. Pedig már nem egyszer ért ajkam az övéhez, mégis ez másmilyen csók volt. Teli volt biztatással és bizalommal. Ahogy elhúzódott tőlem, a szemébe néztem. Láttam, hogy tényleg komolyan gondolta amit mondott.
-Én azt csinálom, amit te mondasz!-mosolyogtam rá.-És köszönöm, hogy segítettél a választásban!"

"1 hét telt el azóta hogy Jonghyunt megkeresték ezzel az ajánlattal. Az utóbbi 3 napban nem találkoztam vele, mert délutánonként nem voltam otthon, és a lábam miatt iskolába sem mentem. Már kezdett egyre jobban hiányozni, és nem tudom hogy hogy fogom kibírni azt az időt nélküle, míg ő gyakornok lesz. Bokám szinte már teljesen meggyógyult, így úgy döntöttem elmegyek Jonghyunékhoz. Kíváncsi voltam hogy döntött, bár szinte biztos voltam benne hogy hamarosan megkezdheti énekesi karrierjét. Az úton feléjük végig azon gondolkodtam, hogy ha úgy döntött ahogy én gondolom, akkor hamarosan bevonul gyakornoknak. Nem tudom mennyi szabadideje van még, de szeretnék minden percet kihasználni. Végül gondolataimat félbeszakítva egy sóhajjal megnyomtam a csengőt."

"Egy héttel később is az ajánlaton gondolkodtam. Éjjelente alig tudtam aludni, így a suliban sem teljesítettem valami fényesen. Meg aztán rátett egy lapáttal, hogy nagyon hiányzott SoHee. Furcsa volt, hogy reggelente nem ül velem a buszon és órák után nem láthatom boldog mosolyát, mikor észrevesz engem. A lógásokért megkaptam a büntetésem: különböző tantárgyakból három-három esszé, mindegyiket külön témában, amiket délutáni elzárásom alatt kellett megírnom. Még jó, hogy erről SoHee nem tudott. Anyám is nagyon kiakadt rajta, s hallani sem akart az ajánlatról, amit a lemezkiadó igazgatójától kaptam. De végre csak eljött a hétvége. Épp a nappaliban ültem-anyukám a konyhában serénykedett, míg befejeztem utolsó esszémet-mikor meghallottam a csengőt. Biztosan valami hittérítő...-gondoltam, de azért felálltam, és az ajtóhoz sétáltam.
Nagyot dobbant a szívem, mikor kinyitottam az ajtót. Hatalmas vigyorral az arcomon kaptam karomba SoHee-t és összecsókolgattam az arcát."

"Jó érzés volt újra karjai közt lenni. Vigyorogva visszaöleltem, majd miután elengedtük egymást, beljebb léptem a házban.
-Remélem elfogadtad az ajánlatot!-vigyorogtam boldogan, de amint elhúzta a száját, lefagyott a mosoly az arcomról.
-Mi a baj?-kérdeztem kissé csalódottan. Elmesélte hogy az anyukájának nem nagyon tetszett, hogy a fia kapott egy ajánlatot, hogy sztárrá váljon. Már éppen vette a levegőt hogy folytassa mondandóját, de egy vidám hang kiabált ki a nappaliból.
-Bling Bling Jonghyun, gyere már!-hallatszott Dido kiáltása. Jonghyun vigyorogva megforgatta szemeit, majd kezeivel mutatta hogy egy pillanat múlva jön. Halkan felkuncogtam. Mi az a Bling Bling? Talán a beceneve? Észrevettem hogy egy alak lép ki a konyhából. Illedelmesen meghajoltam, majd köszöntem az anyukájának. Hirtelen eszembe jutott, hogy talán meggyőzhetném őt arról, hogy írják alá a szerződést. Nyeltem egy nagyot, majd megszólaltam."

"Láttam rajta, hogy pont ugyanúgy örül nekem, mint én neki és ez boldoggá tett. Kérdésére viszont elhúztam a szám. Ezt észre is vette, s meg is kérdezte hogy mi a baj. Elmondtam, hogy anyám nem éppen örül a hírnek és hallani sem akar a dologról. Már nyitottam a szám, hogy elmondjam, ez egyáltalán nem érdekel, de Dido kikiabált a nappaliból. Kinyújtott mutatóujjammal jeleztem SoHee-nek, hogy egy perc és itt vagyok. A mai nap Dido majdnem kikészített. Vég nélkül játszanom kellett vele, nem hagyta hogy megírjam a házim. Most azért hívott, mert beszorult a játék teherautója a kanapé alá és nem érte el. Gyorsan lehasaltam a kanapé elé és kihúztam neki, mire újjongásban tört ki. Miután sikerült túlságosan is hálás öcsémet leszedni a nyakamból, visszamentem az előtérbe, ahol anyám és SoHee beszélgettek. Beugrottam a fal mögé, hogy ne vegyenek észre. Tudom csúnya dolog hallgatózni, de mindenképp hallani akartam amiről beszélnek. SoHee épp megpróbálta rávenni anyámat, hogy engedjen nekem, s az volt a legfurcsább, hogy nagyon hamar beadta derekát.
-Na itt is vagyok!-léptem ki. Két szempár meredt vissza rám egyszerre. SoHee édesen elvigyorodott.
-Ha jól gondolom hallottál minden szót.-mondta anyám egyik szemöldökét felvonva, mintha vallatna.
-Hát...épp csak a végét.-nyögtem ki kuncogva.
-Rendben. Egy feltétellel megengedem a szerződést.
-És mi lenne az?-kérdeztem.
-Hogy mindig szakítasz időt erre a kedves és nagyon rendes lányra.
Észrevettem SoHee arcán a meglepődést, amit ez a mondat váltott ki. Odaléptem hozzá és átkaroltam a vállát.
-Ígérem!-mondtam anyának, de közben SoHee szemébe néztem."