"Kissé el voltak bizonytalanodva, de végül elénekelték a dalt. Nagyon jó hangjuk van, de még mindig Jonghyun-é tetszett a legjobban. Talán azért, mert őt hallottam először énekelni. A szám végeztével édesen megölelgették egymást, majd felém fordultak.
-Na, hogy tetszett?-kérdezte tőlem Jonghyun.
-Nagyon jó volt!-vigyorogtam. Csak ennyit tudtam kinyögni, mire elmosolyodtak.-Bár én nem értek az énekléshez, de jól összehoztátok, nagyon tetszett!-néztem végig rajtuk mosolyogva.
-Az első koncerteteken számíthattok rám, az első sorban fogok tombolni!-vigyorogtam, mire felnevettek.-De sajnos most mennem kell-néztem órámra.-És szerintem már nektek is lejárt a "munkaidőtök".-mondtam, mire helyeselve összeszedték a cuccaikat. Megfordultam hogy megkeressem Jonghyunt, de még a lélegzetem is elállt. Épp a pólóját vette át, de pont láttam tökéletesen kidolgozott kockás hasát. Nyeltem egy nagyot és próbáltam úgy tenni mintha semmit nem láttam volna. Tekintetem véletlenül összetalálkozott Onew vigyorgó arcával. Tehát ő biztos látta a reakcióm. Mosolyogva megráztam a fejem, majd kabátomért nyúltam."
"Nagyon örültem neki, hogy SoHee-nek tetszett a dal. Persze nem volt tökéletes, az arca mégis ragyogott a dalunk után. A falióra szerint is ténylegesen lejárt az időnk, így mindenki elkezdte összeszedni a cuccait. Persze én voltam a leglassabb, mivel általában át szoktam venni a pólómat. Míg a fiúk már el is tűntek, SoHee megvárt engem. Pólómra pulóvert húztam, majd felkaptam a kabátomat és táskám.
-Elviszlek.-pörgettem meg a kocsikulcsot ujjaim között.-Persze csak akkor, ha nem akarsz gyalogolni.-nevettem. Furcsamód kissé zavarba jöttem, hogy csak ketten maradtunk a teremben. Már úgy megszoktam, hogy mindig a próbák alatt van itt, mikor a fiúk is itt vannak. Így ilyenkor különösen jól esett akár egyetlen mosolya vagy érintése."
"Már csak pár hét és itt a karácsony és még mindig nem tudom milyen ajándékot adhatnék Jonghyunnak...
Itt sosem szokott sok hó esni-ha esik is akkor nem sokáig marad meg-most viszont mindent fehér hótakaró borít. Felhúztam a csizmámat, majd magamra kaptam a kabátomat és kiléptem az ajtón. A hó halkan ropogni kezdett a lábam alatt. Füttyentettem egyet, mire Nana farkát csóválva futott felém. Úgy nézett ki mint egy nagy hógolyó, mire felnevettem. Ráraktam a pórázát, majd sétálni indultam vele. Nem akartam most Jonghyunt zavarni, tegnap is majdnem elaludt a próba szünete alatt. Most is próbálnak, de nem mehettem be, mert a menedzserük is bent van velük. Remélem hogy meg lesz velük elégedve, nagyon keményen dolgoztak az elmúlt pár hétben....
Hiába gondolkoztam mit adhatnék Jonghyunnak, semmi nem jutott az eszembe. Tanácstalanul sóhajtottam egyet, majd elindultam a park felé.
***
Sietve léptem be a házba, majd vacogva készítettem magamnak egy forró teát. Nem sok időt töltöttem a hidegben, de még így is áthűltem. Lehuppantam a kanapéra majd előkaptam a telefonomat.
-Szia! Hogy sikerült a próba?-küldtem el Jonghyunnak a rövid üzenetet."
"Keményen dolgoztunk a mai napon. Nem mintha máskor nem tartanánk erős próbákat, de ma bent volt a menedzserünk is, aki árgus szemekkel figyelte minden mozdulatunkat. Nagyon jó koreográfiát raktunk össze a dalhoz, amihez már volt zenei alapunk. Mindenkiben ott volt a bizonyítási vágy, mindenki 100%-ot akart nyújtani, így a túl erős koncentráció következtében vétettünk néhány apróbb hibát. De a menedzser büszke volt ránk, nagyon megdicsért minket. Ez a dicséret mindenkinek jól esett, de közel sem annyira derített fel minket, mint SoHee bókjai.
Miután a menedzser elment, körben leültünk a parkettára egy kicsit pihenni. Azon gondolkodtam épp, hogy mit csinálhat az én kedvesem, mikor Onew felém fordult.
-SoHee jön holnap?-kérdezte.
-Nem tudom, ma még nem beszéltem vele. De azt hiszem jönni fog.-válaszoltam az utolsó mondatnál elmosolyodva.
-Hát jó lenne ha eljönne. Egy ilyen szépség nem hiányozhat innen.-jegyezte meg Key. Abban a pillanatban azt hittem vérszemet kapok. A féltékenység ördöge a vállamra ült és arra biztatott, hogy ugorjak neki bandatársamnak.
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem vissza kissé ingerülten.
-Csak megdicsértem a barátnődet. Nyugi Jonghyun, semmi rossz szándékom nincs!
Nem nyugodtam meg teljesen, de már nem mondtam inkább semmit."
"Másnap már 1 órával hamarabb beértem a próbaterembe, mint a fiúk. Sóhajtva felmértem a tükrös termet, majd munkához láttam. Egy kicsit kidekoráltam a szobát hogy ne legyen annyira üres. Fél óra után egy kicsit megálltam és megnéztem a végeredményt. A tükör előtti fal eddig teljesen üres volt, így az SM bandáinak posztereit ragasztottam ki. Egy kicsit elmosolyodtam amint tekintetem a Shinee képére tévedt. Sokkal hangulatosabb volt így a szoba, mint üres fehér falakkal. Gyorsan órámra pillantottam. A fiúk már biztosan az épületben vannak, így kiléptem a teremből és elindultam az emelet felé. Nem kellett sokáig keresgetnem a szobát, amin hatalmas felirattal a SHINee név díszelgett. Halkan kinyitottam az ajtót, majd bekukucskáltam. Onew felém kapta a fejét, majd mosolyogva intett egyet. Beljebb léptem, majd megpillantottam Jonghyunt az egyik székben aludni, hátradöntött fejjel. Elvigyorodtam, majd mögé léptem. Kezeimet arcára simítottam, majd adtam egy puszit homlokára. Sóhajtott egyet, de nem ébredt fel. Mosolyogva léptem el tőle, majd a többiek után indultam. Éppen akkor lépett ki egy másik szobából Key és Taemin. Felnevetve kócoltam össze frissen vágott hajukat. Taemin arrébb ugrott, míg Key csak grimaszolni kezdett, majd közelebb lépett hozzám.
-Neked is szia!-nevetett fel, majd átölelt, mire kicsit meglepődtem.
-Szia!-mosolyogtam, majd megveregettem a vállát és elengedtem. Zavartan megfordultam miközben hajamat piszkáltam. Jonghyunra pillantottam, aki összehúzott szemöldökkel, fáradt tekintettel pislogott rám. Elmosolyodtam, majd leültem mellé. Reméltem hogy nem érti félre Key ölelését, bár láttam rajta hogy kezd ideges lenni."
"Ahogy beértünk a kiadóba, már mentünk is fel a számunkra kijelölt saját kis "öltözőszobánkba". Sporttáskámat leraktam egy sarokba, majd ledobtam magam egy székbe. Tegnap a Key és köztem keletkezett konfliktus miatt nem igazán tudtam aludni, így néha el-el pilledtem, végül a fiúk mozgásának megnyugtató zajaitól álomba is merültem. Taemin hangjára ébredtem fel, ahogy félreugrott és feldöntött valamit. A szemem elé táruló kép nem igazán volt ínyemre: Key SoHee-t ölelgette. Azonnal eszembe jutott a tegnapi megjegyzése és azzal együtt visszatért a dühöm is. Láttam SoHee arcán, hogy ezt észrevette és le is ült mellém. De én felálltam és Key elé léptem.
-Jobban tennéd, ha leszállnál róla!-mondtam a szemébe.
-Ez csak egy ölelés volt, nyugi!-tette nyugtatólag Key vállamra a kezét, amit leráztam.
-A te érdekedben remélem, hogy tényleg csak ennyiről van szó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése