23.rész

"Leültem a kanapéra majd megvártam míg Jonghyun begyújt. Kicsit zavarban éreztem magam, utoljára akkor ültem itt, mikor már nem tudtunk józanul gondolkodni. Eszembe jutottak az akkor történtek és ahogy megláttam Jonghyunt csöndben mosolyogni, valahogy azt éreztem ő is éppen erre gondol. Elpirulva lesütöttem szemeimet, majd megpróbáltam elterelni a gondolataim. Az egyre kínosabbá váló csöndet kérdése törte meg.
-Nem kérek semmit!-mosolyodtam el, majd arrébb csúsztam hogy leülhessen mellém. Már megszoktam hogy mikor itt vagyok mindig hallom Dido kiáltozását, most viszont olyan csend volt.
-Képzeld, hívtak az amerikai iskolából.-mondtam, mire rám kapta tekintetét.-Felajánlották, hogyha van kedvem újra kiutazhatok. De nem élek a lehetőséggel, ráadásul így ünnepek előtt biztos hogy nem utazok ki. Majd egyszer talán visszamegyek, de akkor te is velem jössz!-néztem rá mosolyogva."

"Nem lepődtem meg azon, hogy az iskolából keresték, ezt már előre sejtettem. Annál inkább elcsodálkoztam azon, hogy nem megy vissza. S mikor azt mondta hogy egyszer vele megyek, egyenesen elkerekedtek a szemeim. Régebben sokat gondolkoztam rajta hogy jó lenne külföldre utazni, de most hogy itt volt nekem a banda, ez meg sem fordult a fejemben. Előre hajoltam ültömben és a tüzet kezdtem bámulni. Már kellemesen meleg volt a szobában; nem mintha nem árasztana el a forróság, ha itt van a közelemben. Ismételten eszembe jutott a kanapés jelenet, s zavaromban fészkelődni kezdtem. Már szó szerint szégyelltem magam a piszkos gondolatok miatt.
-Mit tervezel karácsonyra?-kérdeztem gondolataimat elhesegetve."

"Nem szólt semmit mondatomra, de láttam rajta hogy szeretne majd egyszer kiutazni. Pár másodperc csönd után idegesen mocorogni kezdett, ami miatt én is újra zavarba jöttem. Kérdésére elmosolyodtam, majd gondolkodóba estem.
-Hát, eddig még semmit nem terveztem. De ha neked sincsen semmi programod akkor talán tölthetnénk együtt az ünnepet...Ünnepeket.-javítottam ki magam, mert eszembe jutott a szilveszter.
-Persze csak ha neked is megfelel.-néztem rá mosolyogva. Elgondolkodtam hogy vajon hogy fog telni a szilveszter. Sose voltam az a bulizós típus, de ha a Shinee-val fogom tölteni az újévet, akkor biztos előkerül majd néhány alkoholos ital. Elvigyorodtam, majd piszkálni kezdtem pulcsim szélét válaszra várva. Pár másodperc után rá pillantottam. Csak mosolyogva a földet pásztázta.
-Na, hogy tetszik?-tettem kezemet a térdére majd elmosolyodtam és felhúztam az egyik szemöldököm."

"Úgy elgondolkodtam ajánlatán, hogy rá kellett kérdeznie, hogy egyáltalán válaszoljak.
-Hát az első ünnepnapot mindig együtt töltjük anyáékkal, de a második napot nagyon szívesen veled tölteném.-válaszoltam, miközben megfogtam kezét, amit a térdemre helyezett. Meg is pusziltam puha kézfejét.-A szilveszter pedig előre látom hogy érdekes lesz, mert azt a fiúkkal fogjuk tölteni. Majd előre szólnom kell a fiúknak hogy ne próbáljanak meg téged leitatni, mert hidd el, hogy képesek lesznek rá.-mondtam nevetve. Igazság szerint nem bántam volna, ha ez megtörténik. Kíváncsi lennék vajon milyen lehet SoHee ittas állapotban."

"Elvileg jól bírom az alkoholt, de ismertem már annyira őket hogy tudjam, simán leitatnak. Egy kicsit aggódtam hogy mi lesz velem szilveszterkor 5 fiú társaságában.
~
A napok csiga lassúsággal teltek. Pár nappal karácsony előtt végre eszembe jutott mit adhatnék Jonghyunnak. Nem valami nagy ajándék, de saját kezűleg készítettem. Gondosan becsomagoltam, majd íróasztalomra tettem a kis ajándékot. Sóhajtottam egyet, majd a nappaliba sétáltam. Ahogy kiléptem szobámból, megéreztem a mézeskalács jellegzetes, finom illatát. Mélyen beszívtam a kellemes aromát, majd kipillantottam az ablakon. Mindent friss hó borított, az utcák gyönyörűen ki voltak világítva. A tájat bámulva ismét egy kicsit elkalandoztam. Eszembe jutott a kanapés jelenetünk. Már az emlék hatására is megemelkedett a pulzusom. Megpróbáltam elterelni a gondolataimat így a konyhába léptem és segítettem elkészíteni a vacsorát"

"Dido már napok óta nagy karácsonyi lázban égett. Ilyenkor volt az, hogy végkimerülésig karácsonyi meséket kellett mondanom neki. Erre sokszor nem volt időm, hisz a próbákkal nem álltunk le csak azért mert közeledett az ünnep. Még azon sem volt időm gondolkodni, hogy milyen ajándékot adhatnék SoHee-nek. A fiúknak és a családomnak már rég megvolt az ajándéka, csak neki nem. Végül egy este kipattant a tökéletes ajándék ötlete a fejemből. Saját kezűleg készítettem el, majd csomagoltam be. Másnap reggel fáradtan keltem fel. Nem éppen egy perc volt megcsinálni az ajándékot, így nem sokat aludtam. Dido annál aktívabb volt és örömtől visítozva próbált kiráncigálni az ágyból. Tudtam, hogy miért van így besózva: reggel szoktuk feldíszíteni a fát. Beleszagoltam a levegőbe, s megéreztem a karácsonyi ebéd finom illatát. Kezdett nálam is előjönni a karácsonyi hangulat. Didoval együtt feldíszítettük a fát, amit a nappali egyik szegletébe helyeztünk el, a kandalló mellé. A friss fenyőillat és a sütemények édes illata betöltötte az egész házat. Miután felhelyeztük a csillagot is a fa tetejére, megszemléltük a művünk. Dido büszkén mosolygott, közben én elgondolkodtam rajta, hogy az én drága SoHee-m mit csinálhat."