19.rész

"Pár másodpercig elgondolkodott hogy hova is mehetnénk, majd gyorsan megnézte a telefonján az időt. Elmosolyodott, majd megragadta kezemet és húzni kezdett. Nem mondott semmit hogy hova megyünk, ezért inkább csak csendben követtem őt. Beültünk a kocsiba majd elindultunk. Nem tartott sok ideig míg újra leparkoltunk. Az ismerős épület láttán el kellett hogy mosolyodjak. Megfogta kezem, majd bevezetett a kiadóba. Kíváncsian figyeltem hogy merre megyünk. Végül befordult egy kis folyosóra és egy nagy ajtó elé lépett. A zene hallatán rájöttem, hogy valószínűleg itt szoktak gyakorolni. Amint beléptünk, 4 érdeklődő szempár nézett vissza ránk. Az egyik fiú elindult felém, majd mosolyogva bemutatkozott. Aztán őt követték a többiek is. Gyorsan megpróbáltam megjegyezni a neveiket. Onew, Minho, Key és Taemin... A névmemóriám sose volt a legjobb. Még nem is debütáltak, de már tudtam hogy sikeresek lesznek.
-Örülök hogy találkoztunk!-néztem végig a mosolygós arcokon.
-De...Tulajdonképpen mi is a banda neve?-kuncogtam fel, ugyanis azt senki nem említette."

"-Még nincs nevünk...-felelte a mi drága maknae-énk. Elkomorodtam. Annak ellenére, hogy gondolkodnunk kellett volna a csapatneven, még senki nem talált ki semmit. Szégyelltem magam, hogy nekem sem jutott eszembe semmi névötlet. Minho jött oda mellém és vállamra tette a kezét.
-Még gondolkodunk rajta.-mondta SoHee-re mosolyogva. Tény és való, hogy a fiúknak nagyon szimpatikus lett a lány. Behoztunk neki egy széket és leültettük a terem szélébe. Végül is próbára jöttünk, muszáj volt dolgoznunk. Key elindította a zenét és beálltunk alakzatba. Vagy négyszer-ötször próbáltuk el az új koreográfiát, mire már teljesen jól ment. Tánc közben néha-néha oldalra pillantottam SoHee-re, aki vigyorogva nézett minket."

"Vigyorogva figyeltem ahogy táncolnak. Mindannyian nagyon jól csinálták, látszott hogy sokat gyakoroltak. Már vagy ötször próbálták el a koreográfiát, de nem látszott rajtuk a fáradtság. Észrevettem hogy Jonghyun néha-néha rám pillant, ami még nagyobb mosolygásra késztetett. Mikor végleg befejezték a táncot, hangosan megtapsoltam őket. Taemin és Key-azt hiszem ők voltak azok- leültek mellém a földre, a többiek csak körém gyűltek.
-Nagyon jó volt! Szinte ragyogtatok!-mondtam mosolyogva, majd elgondolkodtam.-Mit szóltok a Shinee-hoz? Ez a név illene rátok, hiszen szinte ragyogtatok miközben táncoltatok.-adtam az ötletet, majd körbenéztem a fiúkon.
-Nekem tetszik!-felelte mosolyogva Onew. A többiek is bólogatni kezdtek, tetszett nekik az ötlet. Jonghyun csak mosolygott, de még nem mondott semmit.
-Na?-kérdeztem tőle mosolyogva."

"Fellélegeztem mikor abbahagytuk. Egy kicsit már kezdtem fáradni, de ez még meg sem kottyant a múlt heti próbákhoz képest. Lihegve odagyűltünk SoHee köré, aki lelkesen tapsolt nekünk. Örültem, hogy tetszett neki amit összehoztunk. Láttam, hogy a többiek büszkeségét is dagasztja amit mondott. És akkor jött a névötlet. Shinee... Tökéletes! A többieknek is tetszett az ötlet.
-Nagyon jó!-válaszoltam vigyorogva kérdésére. Egy év alatt remek szintre feltornáztuk magunkat, ráadásul nevünk is lett. Komoly izgalomba jöttem. Tudtam, hogy még sok idő van vissza a debütálásunkig, de már alig vártam hogy megjelenhessen az első lemezünk.
****
Két hónap múlva ugyanígy a próbateremben voltunk, SoHee-vel együtt. Természetesen már oly szinten el voltunk fáradva, hogy a tánc végét szinte muszáj volt elökörködnünk. Mindenki Taemint piszkálta, persze nem sértegetéssel, hanem csak úgy poénból. Ennek a vége kicsi a rakás lett, aminek az alján a mi drága maknae-énk feküdt. Épp röhögve tápászkodtunk fel, mikor belépett a menedzser a terembe, néhány papírral a kezében. Meghajolva köszöntöttük és körbeálltuk.
-Nos, a bandanevet levédtük, tehát hivatalosan is a SHINee nevet kaptátok.
Itt egy kisebb tapssal jutalmaztuk a bejelentést, majd csendre intett minket. A menedzser kiosztotta nekünk a lapokat amiken dalszövegek álltak, mindegyiken ugyanaz.
-Ezt a dalt kellene begyakorolnotok. Ez lesz a ti debütálásotok száma, úgyhogy tessék nagyon komolyan venni!
Hangja nagyon szigorúnak hatott, de ezt meg is értettem, hisz néha nem volt könnyű velünk. A dalszövegek mellé mindenki megkapta a saját kottáját. Nagyot fújtam, mikor megnéztem az enyémet. Nem lesz könnyű dolgom.
-Bőven van időtök rá, nem kell elsietni. A dalszöveg megtanulását vegyétek "házi feladatnak".-mondta vigyorogva, mire felnevettünk.-De most munkára!-parancsolta, majd kilépett az ajtón."

"Nem telt el úgy próba, hogy a végén ne ökörködtek volna. Nevetve figyeltem ahogy egymás hegyén-hátán fetrengenek. Olyanok voltak, mint az önfeledten játszadozó kisgyerekek. Bár hamarosan debütálni fognak és akkor sajnos nem lesz ennyi idejük hülyéskedni. Pár másodperc múlva a menedzserük lépett be az ajtón. Csendben figyeltem ahogy kiosztogat néhány papírt, majd vált velük néhány szót és kisétál a teremből. Amint becsukódott az ajtó, felpattantam a székemből és futólépésben a fiúkhoz sétáltam.
-Muti!-néztem kíváncsiskodva az egyik lapra. Gyorsan végigolvastam a dalszöveget, majd hátrébb húzódtam. Csak most vettem észre, hogy szegény Key semmit nem tudott olvasni, mert fejemmel eltakartam a lapot.
-Bocsi!- nevettem fel halkan, majd Jonghyun mellé léptem. Egyik kezemmel átkaroltam, majd rá pillantottam. A lapot nézte, de mélyen gondolataiba volt merülve. Elmosolyodtam, majd a többiekre néztem. Több mint két hónapja ismerem őket, de még nem hallottam őket énekelni. Mindig csak a táncpróbákon voltam jelen. Persze néha hallottam hogy halkan dúdolgatnak valamit, de az nekem nem volt elég.
-Nem akarjátok elénekelni?-kérdeztem"

"SoHee kérdése meglepett minket. Egymásra néztünk és elvigyorodtunk.
-Akkor készülj fel a nevetésre!-jelentette ki Key. SoHee értetlen arca láttán muszáj volt elmosolyodnom.
-Tudod, ha először éneklünk el egy dalt, általában mindig rém hamisak vagyunk.
Erre ő is elmosolyodott, de láttam az arcán, hogy még mindig szeretné hallani a dalt.
-Kíséret nélkül furcsa lesz.... de egye fene!-adta be a derekát Onew.
Mindenki gyorsan átfutotta a kottáját és a szövegrészét, majd körbeálltuk SoHee-t. Végül is ő volt az első és egy szem közönségünk így szerettünk volna igazán neki énekelni. Aztán elkezdtük a dalt.
Kicsit még bizonytalanul "botladozott" a hangunk, de egész jól összehoztuk a dalt. Taemin olyan frazírokat énekelt be, amit eddig még nem hallottunk tőle. Még sosem sikerült ilyen jól elsőre elénekelnünk egy dalt. Talán azért ment így, mert tudtuk, hogy ez a miénk és senki másé. Onew büszkén mosolygott ránk, míg mi egymás nyakába ugráltunk örömünkben a dal végén. Mikor véget ért az ölelgetés, egyszerre fordultunk oda SoHee-hez.
-Na, hogy tetszett?-kérdeztem szemébe nézve."