-De igen!-felelte, majd ajkait enyémnek nyomta. Kicsit meglepődtem, lábaim megremegtek.
-Azt hiszem el is múlt az éhségem.-vigyorodott el, mire felnevettem. Nem tudtam mit mondjak neki, így csak átöleltem. Kezeimet átvetettem nyakán majd közel húztam magamhoz. Fejemet belefúrtam vállába. Pár másodperc csönd után végre meg tudtam szólalni.
-Bocsi...-kezdtem.-De ez így most olyan jó.-hebegtem, majd elmosolyodtam, bár ezt ő úgy sem látta."
"Ahogy átölelt, jólesően kirázott a hideg. Átkaroltam hátát és hagytam, hogy olyan közel bújjon hozzám, amennyire csak akar. Karjai a nyakam körül voltak, arcát a vállamba fúrta és így álltunk. Elmosolyodtam, ahogy bocsánatot kért.
-Ezt többször is megtehetnéd!-néztem szemébe mosolyogva.-Itt a kocsim. Mi lenne ha elmennénk valahova?"
"Nagy nehezen elengedtem őt, majd a szemébe néztem. Elmosolyodtam ahogy megkérdezte, hogy elmegyünk-e valahová.
-Felőlem mehetünk.-mosolyogtam-De előbb átöltözök.-mutattam végig magamon.
-Egy pillanat!-mutattam fel mutatóujjam, majd szobám felé kezdtem lépkedni. Összeszedtem a ruháimat, majd átsétáltam a szemben lévő fürdőszobába. Inkább itt öltözök át, nehogy véletlenül rám nyisson. Már épp pólómnál tartottam, mikor észrevettem, hogy fölsőm nincs nálam. Résnyire kinyitottam az ajtót és kipillantottam. Hát persze, ott feküdt a padlón egy fél méterre tőlem. Megkockáztattam hogy kinyúlok érte, bár felsőtestemet szinte semmi nem takarta. Felsóhajtottam mikor újra becsuktam az ajtót kezemben a pólómmal. Csak egy másodpercig voltam kint, remélem nem vett észre. Gyorsan magamra kaptam maradék ruháim, majd kiléptem az ajtón. Sietve felvettem a cipőm majd rá néztem.
-Mehetünk.-mondtam mosolyogva."
"Megvárlak.-mosolyogtam rá, mígnem elindult a szobája felé. Egy perc múlva kijött a szobából és átment egy másikba, amit én fürdőnek néztem. Próbáltam nem leselkedni, de alapjában véve nagyon kíváncsi természet vagyok, ráadásul hihetetlen türelmetlen is, így többször az ajtóra pillantottam.
Az egyik ilyen pillanatban észrevettem, hogy egy ruhadarabot leejtett a földre. Már épp nyúlni akartam érte, s szólni neki hogy elhagytam, de akkor kinyílt az ajtó és megjelent az ő arca. Aztán kihajolt a ruhadarabért. Akaratlanul is észrevettem, hogy csupán egy melltartó van rajta. Elszégyelltem magam, hogy így kukkolok, de nem tudtam arról a gyönyörű látványról levenni a szemem. De nem vette észre, hogy én észrevettem őt.
Hamarosan ki is jött, s miután cipőt húzott odajött hozzám.
-Mehetünk.-jelentette ki mosolyogva.
-Na és merre szeretnél menni?-mosolyogtam rá vissza."
"Nem tudom.-nevettem fel.
-De gyere, menjünk, majd kikötünk valahol!-vontam meg a vállam vigyorogva, majd a faliórára pillantottam. Lassan megfogtam kezét, majd elkezdtem az ajtó felé húzni. Míg kinyitotta nekem a kocsit feszülten az órámra pillantottam. Rám nézett hogy szálljak be, mire elmosolyodtam. Ahogy beültem, megláttam az utca végén a főútról bekanyarodni egy ismerős kocsit. Idegesen összeszorítottam a számat és vártam hogy végre elinduljunk. Ahogy egyre közeledtünk apám kocsijához, próbáltam egyre mélyebbre süllyedni az ülésben. Nem akartam hogy észrevegyen egy ismeretlen fiúval, Megkönnyebbülten lehunytam szemeimet és felsóhajtottam ahogy elgurultunk a nagy fekete autó mellett."
"Kezemet megfogta így kénytelen voltam követni. Hamar kinyitottam a kocsit, s megvártam míg beszáll. Kissé feszültnek tűnt, bár nem tudom hogy miért.
-Nyugi, nem rabollak el!-nevettem rá, miközben beindítottam a járgányt. Most is lassan hajtottam épp úgy mint múltkor, ami most a javamra is vált, mert szemből jött egy másik autó. Ketten nem fértünk volna el a keskeny út miatt, így lehúzódtam, hogy gond nélkül elhaladjon mellettem. Köszönetképpen mosolyogva intett nekem egyet a fekete kocsi sofőrje.
-Egész rendes emberek laknak az utcátokban.-jegyeztem meg az utat figyelve. Néha-néha odapillantottam rá, hogy jól érzi-e magát, de csak a mosolyába ütközhettem, mikor rá néztem.
-Az a baj...hogy nincs ötletem hogy hová mehetnénk.-vettem el a sebváltóról a kezem és megfogtam kezét.
-Neked?"
"Meglepődve felvontam a szemöldökömet, ahogy megláttam apámat mosolyogni. Nem szokott más sofőrökkel ilyen kedves lenni. Halványan elmosolyodtam, majd Jonghyunra néztem. Az utat figyelte, de néha-néha elkaptam pillantását. Éppen azon gondolkoztam hogy hova mehetnénk, mikor megkérdezte tőlem. Felkuncogtam, de mikor megfogta kezemet kirázott a hideg. Szabad kezembe temettem arcomat, majd elvigyorodtam.
-Van egy ötletem.-kaptam fel a fejemet.
-Esetleg lenne kedved eljönni karaoke-zni?-mosolyogtam rá. Nem hiszem hogy jó hangom van, de szeretek ilyenekkel hülyéskedni. Vigyorogva vártam válaszára."
"Elvigyorodtam az ötletén, s elengedtem kezét, majd az enyémet a kormányra helyeztem.
-Ez jó ötlet!-lelkesedtem fel.-Még sosem voltam, de már régóta szeretném kipróbálni. Tudok is egy helyet!
Seoul belvárosába érkeztünk. Itt már jóval nagyobb volt a forgalom, így jobban kellett koncentrálnom a vezetésre. De szemem sarkából láttam, hogy SoHee mosolyog. Befordultunk jobbra egy kisebb utcán-bár ott is annyian voltak mint a sáskák-és leparkoltam egy bár előtt.
-Megérkeztünk!-mosolyogtam rá útitársamra, miközben kicsatoltam biztonsági övem."
"Elmosolyodtam, majd én is kiszálltam az autóból. Átfurakodtuk magunkat a nagy tömegen, majd beléptünk a bárba. Átfurakodtunk magunkat a nagy tömegen, majd beléptünk a bárba. Megegyeztünk hogy 1 óra hosszat maradunk itt. Előkaptam a pénztárcámat és a megfelelő összeget a pénztárosnak adtam. Valahogy meg kell neki hálálnom hogy idáig hozott kocsival és hogy segített nekem. Pár perc múlva már az egyik karaoke szobában voltunk. Vigyorogva kezébe nyomtam az egyik mikrofont és leültem a kanapéra.
-Mit szeretnél énekelni?-kérdeztem, miközben szemeimmel elkezdtem keresgetni a zeneszámok között."
"Óriási volt a tömeg, már-már azt hittem, hogy be se tudunk menni, de valahogy csak sikerült. Miután sikerült megállapodnunk az időben, s megláttam, hogy előveszi pénztárcáját, rögtön ellenkezni akartam. De ő meg akarta hálálni a fuvart, így ő fizetett. Ez cseppet sem tetszett, de bele kellett törődnöm. Meglepő érzés volt mikrofont fogni a kezemben, még sosem volt nálam ilyesmi. Megkocogtattam és természetesen működött. Kezdtem kicsit megijedni. Mi van ha rémesen hamis vagyok?
-Mit szeretnél énekelni?-kérdezte SoHee. Gondolkodóba estem. Rengeteg kedvenc zeném volt, egy-párnak tudtam a szövegét is. De a dalszöveg miatt nem is kellett aggódnom. Max ha olyan hamis vagyok, nevetünk egy jót.
-Ismered Bruno Mars és Lil Wayne közös számát, a Mirror-t?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése