22.rész

"Mosolyogva néztem ahogy kibékülnek. Sokkal jobban éreztem magam tudva, hogy már minden rendben.
-Gyertek, próba!-lépett ki az ajtón Onew, majd elindult a terem felé. Én is mentem volna utánuk, de megcsörrent a telefonom. Megálltam egy pillanatra, majd előhalásztam zsebemből a készüléket és a kijelzőre pillantottam.
-Menjetek csak, ezt gyorsan elintézem!-böktem a telefonra, majd kíváncsian a fülemhez emeltem. Az amerikai iskolából kerestek, ami kicsit megepett. Egy újabb kiutazás lehetőségéről kezdtek el mesélni. Szívem szerint azonnal rávágtam volna hogy 'nem köszönöm.', de ehelyett csak elmosolyodtam és illedelmesen kivártam hogy végre végezzen. Most már kizárt hogy újra kiutazzak itthagyva mindent, ráadásul még az ünnepek előtt. Nem tudom mennyi ideig tartottak fel, de mire végeztem a fiúk már biztos rég elkezdték a próbát. Sóhajtva leraktam a telefont, majd besiettem a próbaterembe. Ahogy gondoltam. Épp most fejezték be a táncot, már a végpózban álltak. Csendben leültem az egyik sarokba majd figyelni kezdtem őket."

"Ahogy meghallottuk Onew hangját, Key a vállamra tette a kezét és így indultunk el befelé a terembe. Ekkor hallottam meg, hogy SoHee telefonja csörög. Hátra néztem egy percre, de SoHee megnyugtatott hogy menjünk csak nyugodtan próbára, amíg ő elintézi azt a hívást. Volt egy halvány sejtésem hogy milyen okból kereshetik, de inkább nem szóltam semmit, hanem engedelmesen bementem a terembe. Ma rendesen megszenvedtünk a koreográfiával, de sikerült végre majdnem teljesen tökéletesen eltáncolnunk. SoHee sajnos pont a végére jött csak be. Furcsának találtam az arcát, szinte gondterhelt volt. Majd megkérdezem tőle hogy miért keresték, ha kettesben leszünk.
Onew intett, hogy álljunk be kezdő pózba a tánchoz, hogy még egyszer elpróbálhassuk. Ezúttal énekkel együtt. Igaz már számtalanszor próbáltunk így, mégis kicsit döcögősen ment még a dolog. Végül ezt is egészen jól összehoztuk. A próba végén Onew nagyon megdicsért minket, ahogy az egy leadertől illik, ha jól dolgozott a csapata. És ma mi nagyon jól dolgoztunk leszámítva a verekedést. Szokás szerint én voltam, aki utoljára elkészült. Persze, ez csak természetes volt tőlem, aki úgy veszi át a pólóját mint egy lajhár. Miután végül kész lettem, odalépdeltem a terem közepén várakozó SoHee-hez, s derekánál fogva magamhoz húztam majd finom csókot nyomtam ajkaira. Éreztem, ahogy megremeg karjaimban, amitől el kellett hogy mosolyodjak. Eszembe jutott valami, amit már reggel óta meg akartam tőle kérdezni.
-Tudod anya és Dido elutaztak egy hétvégére a nagynénémékhez ma reggel és egyedül leszek otthon. Arra gondoltam, talán megkérdezem, hogy nincs-e kedved átjönni.-mondtam el ajánlatomat jó mélyen a szemébe nézve.-Mit szólsz hozzá?"

"Mosolygásra késztetett, hogy már megint Jonghyun készült el utoljára. Lassan odasétált hozzám, majd derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Megremegtem kezei között, amit biztos észrevett, mert elmosolyodott. Míg elmondta ajánlatát mélyen a szemembe nézett. Már attól is zavarba jöttem hogyha fél percnél tovább néz.
-Hát nem tudom.-mosolyodtam el, majd piszkálni kezdtem kezét, végül összekulcsoltam ujjainkat.
-Ha szeretnéd, akkor szívesen átmegyek!-néztem végül szemébe. Elmosolyodott, majd elővette kocsikulcsát és húzni kezdett az ajtó felé.
*
Az út közben mindketten csak szótlanul ültünk egymás mellett. A tél miatt mát teljesen besötétedett, de nagyjából láttam hogy hol járunk. Hamarosan leparkoltunk a házuk előtt. Szokás szerint szakadt a hó és hideg szél fújt. Összehúztam magamon kabátomat, majd megvártam míg Jonghyun kinyitja az ajtót. Rám pillantott, majd felnevetve beengedett. Elég vicces látványt nyújthattam hogy csak szemem és orrom látszik ki a sok ruha alól."

"Akár egy eszkimó.-nyitottam ki az ajtót és engedtem előre a kabátba bugyolált SoHee-t. Letoporogtam cipőmről a havat, majd én is utána mentem. Mindketten levettük hópelyhektől csillogó kabátunkat és felakasztottuk az erre a célra szánt fali fogasra. Előre siettem és villanyt kapcsoltam a nappaliban. Odaléptem a kandallóhoz és friss fát pakoltam az elszenesedett hasábok tetejére, s egy papírlap segítségével begyújtottam.
-Nemsokára meleg lesz.-néztem a nappali közepén álldogáló lányra, még mindig a kandalló előtt guggolva.-Addig nyugodtan helyezd magad kényelembe.
Kezembe fogtam a piszkavasat és megböködtem vele az égő kupacot. Közben eszembe jutott az az alkalom, mikor utoljára maradtunk itt kettesben a nappaliban. Valahogy helyesnek éreztem, hogy akkor nem jutottunk tovább a dologban. Nem is azért mert anyáék hamarabb hazaértek, hisz bármikor felmehettünk volna a szobámba, ahol magunkra zárhattuk volna az ajtót. Akkor egyikőnk se gondolkodott józanul, s lehet megbántuk volna, ha megtesszük.
Elmosolyodtam az emlékre, s észre sem vettem, hogy majdnem teljesen széttúrtam a tüzet. Lassan visszaigazgattam a hasábokat, elég ügyetlenül.
-Kérsz esetleg valamit inni? Vagy esetleg éhes vagy?-próbáltam figyelmét ügyetlenségemről elterelni."