25.rész

"Meglepődve és izgatottan vettem el tőle a kis dobozt. Végignéztem minden egyes négyzetcentiméterét a piros színű ajándéknak, majd egy 'Vajon mi lehet benne?' nézés kíséretében felnyitottam a tetejét. Elámult vigyorral az arcomon húztam elő a nyakláncot. Valamiért az az érzésem támadt, hogy ez a gitárpengető nagyon fontos számára. Felemeltem a levegőbe, majd mosolyogva néztem ahogy a kis medál néhányszor körbeforog saját tengelye körül. Ujjamat lassan végighúztam a karcolás mentén.
-Én is szeretlek.-suttogtam Jonghyunnak, majd most én kezdeményeztem egy ölelést. Miután elengedtem, megfogtam egyik kezét és beleraktam a nyakláncot, mire értetlenül rám nézett.
-Segítesz felrakni?-kérdeztem mosolyogva, majd összefogtam a hajamat, ezzel szabaddá téve a nyakamat."

"Jó érzéssel töltött el, hogy tetszik neki az ajándék, s ezt abból is éreztem ahogy átölelt. Mikor tenyerembe tette a láncot először nem értettem, de aztán leesett. Hátulról átemeltem feje felett a nyakláncot, nyakára helyeztem, majd bekapcsoltam végül egy apró csókot nyomtam nyakára.
Miután újra felém fordult, a szemeibe néztem.
-Tudod, én nem terveztem mára túl sok dolgot. Igazából csak azt szerettem volna, ha együtt lehetünk ma.-simítottam végig haján.-De egy helyre szeretnélek elvinni.
Láttam, hogy érdeklődve figyel, s ez mosolygásra késztetett.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk korcsolyázni. Persze csak akkor, ha ez nincs ellenedre..."

"Izgatottan húztam fel a jégkorcsolyát, majd nagy nehezen lábra álltam.
-Kész vagy?-kérdeztem, mire Jonghyun magabiztosan felpattant.
-Látom jó az állóképességed! Én még ezen a talajon se állok biztos lábakon, nem hogy a jégen!-nevettem fel. Lassan, óvatos mozdulatokkal csúsztattam egyik lábamat a jégre, majd bizonytalanul ellöktem magam. Kiskoromban korcsolyáztam utoljára, így kellett egy kis idő míg újra hozzászokom. Addig még nem éreztem biztosnak mozgásomat, Jonghyunba karoltam. Vigyorogva figyelte ahogy botladozva haladok mellette.
-Ne nevess!-szegeztem rá mutatóujjam fenyegetően, de helyette én kezdtem el kacagni. De örömteli nevetésem nem tartott sokáig, ugyanis lábaim kicsúsztak alólam és elestem, magammal rántva Jonghyunt is. Fájdalmasan felnevettem, majd társamra pillantottam.
-Még 5 perce se vagyok a jégen, de máris elesek!-bosszankodtam kuncogva, majd felültem.
-Bocsánat! Minden rendben?-kérdeztem tőle, majd megfogtam a kezét hogy felsegítsem. Mosolyogva talpra állt, majd leporolta havas ruháját.
-Biztos jól vagy? Szinte meg sem szólaltál, mióta bejöttünk!-kezdtem kicsit aggodalmaskodni, de azért még halványan elmosolyodtam."

"Alig tudtam megszólalni, ahogy láttam őt a jégen közeledni felém. Csak csendben mosolyogtam, nem nevettem ki. Pár pillanat múlva nem csak ő, hanem én is hanyatt esve végeztem. Egy percre felnevettem, majd vele együtt feltápászkodtam. A bokám jócskán odakoccant a jéghez és a térdem is fájdalomról panaszkodott, de nem zavart. Kérdésére bólintottam, miközben lesöpörtem a ruhám.
-Persze, hogy jól vagyok!-nevettem fel aggodalmas arca láttán.-Csak mostanában lettem ilyen szűkszavú, bár nem tudom miért... Nem akarlak untatni azzal, hogy állandóan azt mondogatom, hogy szeretlek!-mosolyogtam rá, majd apró puszit nyomtam arcára.-Na gyere, kapaszkodj belém!-nyújtottam neki a karom, s megvártam míg megfogja, majd elkezdtem siklani."

"***
Egy pár lila folttal lettem gazdagabb karácsony után. Nem volt elég hogy a jégen is rengetegszer elestem, még otthon is egy párszor találkoztam az ágy, vagy a szekrény sarkával. Reméltem hogy azért a szilveszter este nem lesz ilyen szerencsétlen. Még délután leugrottam a boltba hogy vegyek egy-két dolgot, ami feltétlenül kelleni fog majd az estéhez.
*
Az órámra pillantottam. Még csak este 8 óra volt, de már nyúltam kabátomért. Hamar el fog jönni az éjfél, így jobbnak láttam ha már most elindulok. Kezembe fogtam a tasakot, amiben egy márkás alkoholos ital foglalt helyet, és egy pár sütemény. Kiléptem a hűvös utcára, majd nyugodt léptekkel elindultam a Shinee lakása felé. Nem laktak olyan messze, így sétálva is elég hamar odaértem. Mosolyogva bekopogtam a nagy fekete ajtón. Hallottam bentről kiszűrődni zajokat, nevetéseket, így biztos voltam benne hogy otthon vannak. Hamarosan kattant a zár és kinyílt az ajtó.
-Szia!-vigyorodott el Onew, majd beengedett. Épphogy levettem a kabátomat, egy egyre hangosodó sikítás ütötte meg a fülemet. Key visítva elrohant mellettem, majd elbújt a hátam mögé. Értetlenül felnevettem, majd előre pillantottam. Pár másodperc múlva Jonghyun futott ki az egyik szobából, mire Key felsikított és még jobban összehúzta magát mögöttem. Ahogy tekintetünk találkozott, Jonghyun lassított léptein, majd meglepetten elvigyorodott.
-Szia!-köszöntem neki vigyorogva.-Mi történt?-nevettem fel, majd Key-re mutattam."

"Már délután nagyon izgatott voltam, hogy hogyan fog eltelni az este. Nagy erőfeszítésbe került, de néhány óra alatt sikerült rendet varázsolnunk a házban. Aztán sorban elindultunk lezuhanyozni. Én voltam az utolsó, természetesen. Miközben tiszta ruhát húztam, a falon lévő órára pillantottam. Már elmúlt nyolc. A nappaliba baktattam, ahol már előre ki voltak készítve az italok, a szendvicsek és némi sütemény. Key ott ült a kanapén, majszolgatott valamit.
-Máris eszel?-néztem rá.
-Ja, igen. Ezt ott találtam a szobádban a polcon.-mutatta fel a kezében lévő süteményt. Azonnal kiszúrtam, hogy az egy azok közül a mézeskalácsok közül, amiket SoHee-től kaptam.
-Na, most véged van!-kiáltottam fel, miközben dühösen megkerültem egy fotelt. Key sikítva felpattant és az előszoba felé vette az irányt. Utána rohantam, s ha ő nem bújik el SoHee mögé, akkor elkapom a grabancát.
-Szia!-mosolyogtam rá.-Key csak épp az életével játszik.-mondtam nevetve, majd a fiúra néztem.-Erre még visszatérünk!-fenyegettem meg, majd megfogtam SoHee kezét.-Gyere!
Bementünk a nappaliba, ahol szóltam neki hogy nyugodtan vegye le a kabátját, aztán hellyel kínáltam."