21.rész

"Csöndben figyeltem ahogy Jonghyun szinte megfenyegeti Key-t.
-Nyugi!-léptem melléjük. Jonghyun szemmel láthatóan ideges volt, míg Key csak értetlenül nézett vissza rá. Valamiért az éreztem hogy azzal az öleléssel közelebb akart kerülni hozzám, bár nem voltam biztos benne hogy tényleg akar tőlem valamit. Mikor már nem szóltak egymáshoz, felsóhajtottam.
-Ne csinálj félreérthető dolgokat-néztem Key-re-Te pedig ne értsd félre az ilyeneket.-mosolyogtam Jonghyunra.
-Én semmi félreérthetőt nem csináltam-szólt Key.-Az az ő baja hogy ilyen rövid pórázon tart téged és már azt sem engedi hogy mások megöleljenek. Nem gondolod hogy túlságosan is kisajátít téged?-fordult felém, mire meglepettem felhúztam a szemöldökömet.
-Mivan?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Na jó, ez már túl sok volt!-morgott fel Jonghyun, majd "ráugrott" Key-re. Sose láttam még őt így viselkedni, most egy új oldalát mutatta meg. Ijedten néztem rájuk, míg a többiek próbálták őket szétszedni.
-Normálisak vagytok? Ugye nem akarjátok egymást megölni miattam?-kiáltottam kétségbeesetten, de senki nem hallotta szavaimat. Mintha csak a levegőbe beszéltem volna.
-Kérlek ne csináljátok ezt!-túrtam a hajamba, de beláttam hogy hiába mondok bármit is, nem fogják békén hagyni egymást.
-Ez hihetetlen...-suttogtam, majd kisiettem a szobából és erősen becsaptam az ajtót. Gyors léptekkel, kétségbeesetten sétáltam a folyosón. A köztük kialakult konfliktushoz nekem is közöm van, de képtelen voltam végignézni ahogy összeverik egymást. Key mondatai igen megleptek és el is gondolkoztam rajtuk, de még mindig úgy véltem hogy nem volt igaza. Idegesen leültem az egyik székre, majd kezeimet tördelve vártam néhány percet hogy lenyugodhassak."

"Azzal a két mondattal fejbe vágott. Azzal a két mondattal elszakadt nálam a cérna. Eddig volt annyi emberi tartásom, hogy soha életemben nem verekedtem senkivel, de abban a pillanatban ahogy elpattant bennem egy húr, feladtam ezt a tartást és Key-nek ugrottam. Könyökhajlatomba fogtam nyakát, másik kezemmel pedig próbáltam behúzni neki egyet, de kiszabadult és visszatámadott. A fiúk tudták hogy semmi esélye nálam, ezért megpróbálták leszedni rólam. Hallottam ahogy SoHee mond valamit, de mire felfoghattam volna hogy mit is, addigra már eltűnt a szobából. Ahogy körbenéztem SoHee-t keresve, Key elkapta a torkom és megpróbált földhöz vágni, de én kifordultam szorításából és ő került helyettem a földre. Én felette álltam ökölbe zárt kezemmel fenyegetve. Onew mögém lépett és megfogta ütésre feltartott kezem.
-Elég legyen! Mondhatom mindketten szégyellhetitek magatokat!-kiabált ránk.-Neked miért kell mindenkit provokálnod?-nézett Key-re, akit időközben elengedtem és feltápászkodott.
-Én csak....-kezdte Key, de Onew nem hagyta beszélni.
-Nincs semmi csak! Te pedig Jonghyun igazán uralkodhatnál magadon!-fordult felém Onew villámló szemekkel.-Belegondoltatok, hogy mi lett volna ha belép ide a menedzserünk vagy bárki más, míg ti itt bunyóztok? Akár ki is rúghattak volna titeket, esetleg repülhetett volna az egész banda is...
Key-re pillantottam, s észrevettem hogy nem csak én ijedtem meg Onew-től. De teljesen igaza volt a leaderünknek. Annyira elborult az agyam, hogy nem tudtam mérlegelni a helyzetet.
-Sajnálom.-nyögtem ki.
-Még egy ilyen és én magam megyek benyomni titeket a menedzsernél!-mondta mindkettőnkre nézve.-Te pedig Jonghyun, ha jót akarsz, most menj SoHee után és magyarázd ki magad.
A fejemhez kapva futottam ki a szobából és indultam SoHee után, bár nem tudtam merre ment. Az egyel lejjebb lévő emeleten találtam meg, egy széken ült. Gyors léptekkel elébe álltam és leguggoltam.
-Ne haragudj!-néztem a szemébe és fogtam meg kezét. Többet nem bírtam kinyögni."

"Hallottam hogy valaki gyors léptekkel felém közeledik, majd leguggol elém.
-Ne haragudj!-mondta halkan majd megfogta a kezemet.
-Nem haragszom.-feleltem nyugodtan, majd hátradőltem a székben és magam mellé húztam.
-Csak aggódom... Nem akartam hogy miattam menjen tönkre a barátságotok. Bár ezek után nem hiszem hogy Key bármit is akarna tőlem... De azért legközelebb ne verd össze szegényt! Bár megértelek, legszívesebben én is neki ugrottam volna annak a lánynak akivel a képen vagy. De az csak egy félreértés volt!-legyintettem mosolyogva.-Ezt viszont majd szeretném megbeszélni Key-vel is. És szerintem jobban tennétek ha ti is beszélnétek egymással!-néztem rá, mire felsóhajtott. Pár másodpercig csak csendben hagytam hogy összeszedje a gondolatait, majd megfogtam kezét és felpattantam.
-Gyere, menjünk vissza!-indultam el a lift felé. Szótlanul sétáltunk egymás mellett de még így is éreztem hogy ideges.
-Nyugi!-öleltem át, majd beléptem a szobába. Onew feszülten tördelte a kezét, Key pedig csak idegesen pillantott rám, majd Jonghyunra. Még mielőtt bármit is mondhatott volna megragadtam kezét, majd kihúztam a folyosóra.
-Beszélnünk kell.-mondtam szemébe nézve."

"Igaza volt, beszélnünk kellett mindkettőnknek Key-vel. Semmi kedvem nem volt hozzá. Bár mikor Key-nek ugrottam, abban a pillanatban azt gondoltam róla hogy egy igazi szemétláda, azért még mindig a barátom volt és nem akartam haragban maradni vele. Így nagyot sóhajtva SoHee után indultam. Nem tudhattam hogy hogyan fog lezajlani a beszélgetés, ezért jogosan kissé meg voltam ijedve. Nem szerettem volna sem veszekedni, sem ismét verekedni.
SoHee kihúzta Key-t a folyosóra. Amint meglátott engem kiült a nem-tetszés az arcára. SoHee épp szólni készült, de nem hagyhattam hogy ő vigye el helyettem a balhét, így szavai elébe vágtam.
-Nagyon sajnálom, ami történt. Igazán nem tudom, hogy mi ütött a fejembe...
-Én tudom. Egyszerűen féltékeny vagy öreg, semmi más bajod nincs. Én meg is értem, de legközelebb ne ugorj nekem légy szíves.-mondta Key a végére elmosolyodva.-Tudom nekem is elég nagy a szám, de csak az igazat mondtam. Amit többször nem fogok megtenni, most hogy tudom milyen gyilkos módon tudsz verekedni.
Erre felnevettem. Key felém nyújtotta jobb kezét, amit meg is fogtam.
-Akkor szent a béke?-néztem rá egyik szemöldökömet felvonva, de mosolyogva.
-Azt hiszem igen. De csak akkor, ha nem akarsz többé megverni engem!-rázta meg nevetve a kezem Key."