18.rész

"Azt hittem megemlíti hogy nem válaszoltam a levelére, de ehelyett csak megölelt és megpuszilta a homlokomat. Felkapta csomagjaimat, majd elindultunk a kijárat felé. Teljesen megfeledkeztem barátnőmről, így gyorsan hátra kaptam a fejemet. Szülei már ott álltak mellette, de elkapta pillantásomat és vigyorogva integetni kezdett, mire felkuncogtam. Intettem neki egyet, majd újra Jonghyunhoz fordultam. Szó nélkül elvettem tőle az egyik táskámat, majd óvatosan tenyerébe csúsztattam kezemet. Már nagyon hiányzott érintése, így jólesően kirázott a hideg. Tudtam hogy rám nézett, de én csak halvány mosollyal a földet pásztáztam. Nem gondoltam volna hogy bárki is várni fog rám a reptéren, hát még azt nem hogy Ő ott lesz. Hamarosan megpillantottam az ismerős kocsit, mire elvigyorodtam. Egyszer ellopom tőle azt az autót... De előtte megtanulok vezetni. Behuppantam az anyósülésre, majd megvártam hogy ő is beszálljon.
Nem szóltunk egy szót sem, csak a motor halk zaja törte meg a csendet. Indulás óta folyamatosan őt bámulom, és nem bírom abbahagyni a mosolygást. Tudta hogy őt figyelem, néha észre is vettem szája sarkában elbújni egy halvány mosolyt. Mikor megálltunk a pirosnál elvigyorodott, majd kérdő tekintettel felém fordult. Hangosan felnevettem és megráztam a fejemet jelezve, hogy nem tudom megválaszolni miért bámulom őt folyamatosan.  Odahajoltam hozzá, majd mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára és visszaültem a helyemre."

"Jó érzés volt ahogy megfogta a kezem és végre magam mellett tudhattam. Igaza volt a fiúknak, hogy minden rendbe fog jönni köztünk. Már az sem érdekelt, hogy elolvasta-e a levelet, az volt a fontos, hogy itt volt velem. Szemem sarkából állandóan őt bámultam, egyszerűen nem bírtam betelni jelenlétével. Néha-néha észrevettem hogy ő is néz engem s ettől el kellett mosolyodnom. Bepakoltam a csomagjait a kocsi csomagtartójába, majd beültem a volán mögé. Miután elindultunk, gondolataimban téma után kutattam, de nem volt rá szükség. Jó volt így csendben ülnünk egymás mellett. Még ha nem is beszélgettünk, teljesen megértettük egymást. Mikor a pirosnál megálltunk, rá pillantottam vigyorogva. Kimondatlan kérdésemre csak megrázta a fejét és felnevetett. Majd kaptam tőle arcomra egy puszit.
-Belső tulajdonságok nem változtak nálad, annyi szent!-nevettem fel.-De a hajad nagyon tetszik!-jegyeztem meg miközben zöldre váltott a lámpa és befordultunk jobbra a kereszteződésben. Lassan odaértünk hozzájuk."

"-A te hajad is tetszik!-mosolyodtam el, majd végighúztam ujjam egyik szőke tincsén. Kezdett ismerőssé válni az utca, tudtam hogy hamarosan hazaérünk.
-Tudod, megkaptam a leveled...-kezdtem halkan bizonytalanul, mire egy pillanatra rám kapta tekintetét, majd újra az útra figyelt.-Azért nem válaszoltam, mert szerettem volna ezt személyesen megbeszélni veled. Dühös vagyok magamra, amiért egy ilyen dolgon így felkaptam a vizet. Természetesen nem vagyunk együtt azzal a sráccal, csak féltékenységből csináltam a képet. Nem neked kellett volna bocsánatot kérned, mikor én voltam az, aki megbántott téged.-mondtam miközben leparkoltunk a rég nem látott házam elé.
-Még egyszer...Sajnálom!-sóhajtottam, majd halkan kikapcsoltam a biztonsági övemet. Kezem derekamhoz súrlódott, mire alig hallhatóan felszisszentem. El is feledkeztem csípőmről és a frissen készült tetoválásomról. Oldalamon egy 'Bling Bling' felirat díszelgett, de még nem akartam megmutatni neki. Még nem...."

"Elmosolyodtam mikor végigsimított hajamon. Örültem hogy tetszett neki az új hajszínem. De arckifejezésem elkomolyodott amint megemlítette a levelet. Nem akartam szóba hozni ezt az egészet, szívesebben zártam volna le a dolgot egyszer s mindenkorra. De végighallgattam mondandóját. Egy dologban nem értettem vele egyet.
-Én is pont ugyanolyan hibás vagyok. Ha rögtön elmondtam volna, hogy az a kép csak egy rokonommal készült, akkor nem indul el ez az egész.
Lassan leparkoltunk a házuk elé. Miközben kicsatoltam az övem, meghallottam, ahogy SoHee halkan felszisszen. Miután kiszálltunk a járműből, felé fordultam.
-Fáj valamid?-léptem oda hozzá aggódva.-Talán a bokád?"

"Ahogy aggódva hozzám lépett el kellett hogy mosolyodjak.
-Dehogy!-legyintettem vigyorogva, de nem mondtam meg neki miért szisszentem fel. Megfogtam a csomagjaimat, majd elindultam a ház felé.
-Gyere!-szóltam neki, majd kinyitottam az ajtót. Furcsa volt újra itthon lenni. Elindultam szobám felé, majd benyitottam és ledobtam táskáimat. Körbenéztem. Mosolyogva nyugtáztam, hogy semmi nem változott. Jonghyun csak csendben nézett körbe a szobámban, el is felejtettem hogy ő még nem volt itt bent. Szüleim még nem voltak itthon, mindketten dolgoztak, de azt furcsáltam hogy Nanát nem találom sehol.
-Őszintén szólva nincs sok kedvem itthon maradni egyedül. Nincs kedved eljönni valahová?-néztem rá mosolyogva."

"Elindultam utána, csak csendben lépkedtem mögötte. Furcsának tartottam hogy nem árulta el mi fáj neki, pedig tisztán hallottam, ahogy felszisszent. Inkább nem firtattam a dolgot. Alaposan megnéztem magamnak a szobáját. Sokkal vidámabb volt az enyémnél és sokkal világosabb is. Nagyon tetszett. Szemlélődésemből kérdése ébresztett fel. El kellett gondolkodnom rajta, hogy hová is mehetnénk ilyenkor. Aztán eszembe jutott a délutáni extra próbánk. Reggel elég siralmas volt a teljesítményünk így megbeszéltük, hogy délután újból összeállunk. Megnéztem gyorsan a telefonom. Máris késésben voltam. Megfogtam SoHee kezét és mosolyogva magam után húztam. Nem mondtam neki semmit, hogy hova megyünk, inkább legyen meglepetés. Kocsival alig két perc alatt ott voltunk a kiadónál. Míg felértünk a másodikra végig fogtam SoHee kezét. Láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi. Már javában szólt a zene, mikor beléptünk. A fiúk megálltak táncolás közben és felénk fordultak. Onew jött oda először bemutatkozni SoHee-nak, majd szép sorjában a többiek."