-Ne magadat okold, amiért elkéstem. Nem a te hibád.-mosolyogtam rá. Közel hajoltam hozzá és nyomtam szája sarkába egy puszit.
-Köszönöm hogy elhoztál!-suttogtam, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Még mielőtt visszacsuktam volna az ajtót megfordultam.
-Majd még találkozunk!-mosolyogtam rá, majd elindultam a ház felé. Egy pillanatra visszafordultam és mosolyogva intettem neki. Beléptem a házba, és a vigyor az arcomról csak akkor fagyott le, amikor szemben találtam magam apám komoly tekintetével. Félve vártam tőle a letolást, amiért ennyit késtem.
-Mit csináltál ilyen sokáig?-kérdezte idegesen. Lábamra pillantottam, majd nagy levegőt véve belekezdtem mondandómba."
"Még mindig szörnyen éreztem magam, még akkor is, mikor elmondta, hogy nem az én hibám. De a puszi, amit szám sarkába adott, félig feledtette minden bűntudatom és bajom. De ahogy kiszállt eltűnt a varázs.
-Majd még találkozunk!-fordult meg. Elmosolyodtam.
-Nem is lehetne másképp!-nevettem. Megvártam míg beért a házba. Még egy utolsót intett nekem, majd tényleg belépett az ajtón. Beindítottam a motort, s pár másodperc múlva már úton is voltam. Mérgemet, hogy el kellett tőle válnom a gázpedálon töltöttem ki. Erősen beletapostam. A környék házai, kerítései és fái egybe mosódtak körülöttem. Sokszor szerettem ilyen gyorsan hajtani, de most nem sok örömöt leltem benne. Hamar hazaértem. Az autót leparkoltam a kocsifeljárón és nehéz léptekkel beértem a házba. Dido már szaladt is, de észrevette hogy levert vagyok, így csak finoman megölelt."
"Sóhajtva ültem le az ágyamra, majd bokámhoz nyúltam. Ahogy tekertem le a fáslit, hogy újra beborogassam a lábam, azonnal Jonghyun jutott eszembe. Elhúztam a számat ahogy megláttam bedagadt bokámat. Amint végeztem fáradtan elnyúltam az ágyon és gondolkozni kezdtem, de elnyomott az álom...
Reggel kutyám ugatása ébresztett. Miután teljesen éber állapotba kerültem, csak akkor tudatosult bennem, mit is álmodtam. Elpirultam ahogy Rá gondoltam. Most szívesebben lennék az iskolában vele, mint itthon egyedül fájó lábbal. De sajnos még 2 napig nem mozdulhatok ki a házból. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kisétáltam az udvarra. Nana vidáman futott oda hozzám, mire elmosolyodtam. Míg leültem az egyik lépcső szélére, addig ő elrohant megkeresni a kedvenc labdáját. Visszafutott hozzám, majd kezembe nyomta a játékot. Felnevettem, majd játszani kezdtem vele."
"Már hat óra körül felpattantak szemhéjaim. Nagyon nehezen aludtam el este, mégis ilyen korán felébredtem. Róla álmodtam. Arról, ahogy tegnap megcsókoltam, s ahogy karjait nyakam köré fonva viszonozta a csókot. Szinte még most is éreztem, ahogy ajkai az enyémet érintik. De lassan rá kellett jönnöm a szomorú tényre: hogy még két napig nem láthatom. Még este eldöntöttem, hogy tenni fogok ez ellen, hisz nem fogom kibírni. Lassan feltápászkodtam az ágyamról és gondosan kiválogattam az aznapi ruhám. Hát...gáz, vagy nem gáz, én mindig is adtam az öltözködésemre. Szerettem jól kinézni. Miután megvoltam a ruházkodással, és rendet raktam a szobámban, letrappoltam a lépcsőn a konyhába. Dido kakaós bögréje már a mosogatóban volt. Szóval ő már az oviban van, anya pedig dolgozni. Legalább anya nem tudja meg, hogy megint lógni fogok. Szerencsére még az első ilyen akciómról se tudott. Bekaptam néhány falat reggelit, majd az előtérben belebújtam szürke, meleg pulcsimba, s felkapva a kocsikulcsom kiléptem a házból. Hamar az autóban kötöttem ki, és már hajtottam is az én SoHee-m otthonához."
"Mint mindig, most is gondolataimba voltam merülve. Ahogy kézen fogva sétálok vele egy ismeretlen úton...Kár hogy nem folytatódott tovább az álmom. Sóhajtva besétáltam a házba, majd szekrényemhez léptem. Még mindig a tegnapi ruha volt rajtam, mert tegnap délután akaratlanul is elaludtam. Kerestem valami kényelmes ruhát, majd a fürdőbe lépve teleengedtem a kádat forró vízzel. Nem sokat tudtam pihenni, mert kutyám eszeveszett ugatásba kezdett. Tudtam, hogy nem fogja abba hagyni, hogyha nem megyek ki hozzá. Bosszankodva kiszálltam a kádból és gyorsan magam köré csavartam egy törölközött. Óvatosan kipillantottam az ablakon. Észrevettem hogy házunk előtt parkol egy ismerős kocsi. Gyomrom megremegett amint megláttam Őt kiszállni az autóból. Gyorsan felöltöztem, majd az ajtóhoz siettem."
"Miután megálltam a ház előtt, kiszálltam az autóból és a motorháztetőnek dőlve vártam. SoHee kutyája már ugatott, így könnyen vélhettem azt, hogy hamarosan valaki kilép a házból. Ez rövid időn belül be is következett.
-Azt hiszem, nem igazán csíp engem a kutyád!-nevettem rá. Lassan közelebb jött és végre odaért hozzám. Egy pillanat alatt karomba kaptam és csókokkal borítottam el arcát.
-Szia!-mosolyogtam rá, miután elengedtem."
"Azt hiszem, nem igazán csíp engem a kutyád!-nevetett rám, mire elvigyorodtam.
-Csak még nem ismer!-mosolyogtam, majd egy gyors mozdulattal végigsimítottam Nana fején. Alighogy kiléptem a kapun, újra ölelő karjai közt tudhattam magam. Kirázott a hideg ahogy ajkai arcomat érintették
-Szia!-köszönt mosolyogva miután elengedett.
-Szia!-nevettem fel.-Neked nem a suliban kéne lenned?-néztem rá kérdőn, oldalra döntött fejjel. Közben egyik kezét megfogtam és lassan húzni kezdtem befelé.
-Gyere.-mondtam halkan. Egészen a nappaliig húztam, de ott muszáj voltam elengedni őt. Besiettem a konyhába és töltöttem neki egy pohárba vizet, majd visszalépkedtem a nappaliba."
"Kérdésére nem voltam felkészülve, így el kellett gondolkodnom. Most mondjam meg neki, hogy miatta lógok? Nem, azt nem lehet. Mielőtt válaszolhattam volna, megfogta kezem, s a ház felé kezdett húzni. Hamar bent találtam magam. Ahogy körbepillantottam, megállapíthattam, hogy ez a nappali. Ott elengedett és eltűnt egy percre, majd egy pohár vízzel tért vissza a kezében, amit felém nyújtott.
-Köszönöm!-vettem el mosolyogva és ittam néhány kortyot.-Ma nem lesznek óráim. Sok tanárom szabadságon van, így elengedték az osztályunknak ezt a napot.-füllentettem mosolyogva. Reméltem, hogy nem veszi észre a hazugságot.
-Nem bírtam ki, hogy ne látogassalak meg!-léptem közelebb és simítottam végig üres kezemmel arcán."
"Felvontam egyik szemöldökömet. Nem tudom hogy igazat mondd-e , de végül is örültem neki hogy itt van. Mikor közelebb lépett és végigsimított arcomon, szinte biztos voltam benne hogy elpirultam. Zavaromban halkan felkuncogtam.
-Ne csináld ezt, mert zavarba hozol!-nevettem fel. Már szinte kezdtem örülni hogy meghúzódott a bokám. Ha akkor nem siettem volna, akkor most nem lenne itt velem.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem ugyanúgy mint ő tőlem, mikor még náluk voltam. Remélem nem zavarja a hirtelen témaváltásom."
"Ne csináld ezt, mert zavarba hozol!-nevetett. Ördögi vigyor terült el az arcomon, s végighúztam ujjaim a nyakán.
-Kár...mert én élvezem!-hagytam abba az incselkedést nevetve. Kérdése pont úgy hangzott mint az enyém tegnap.
-Nem vagy éhes?
Újból elmosolyodtam.
-De igen!-hajoltam közelebb, ezúttal ajkait megcsókolva. Éreztem ahogy megremeg és valószínűleg a hideg is kirázta.
-Azt hiszem, már el is múlt az éhségem..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése