10.rész

"Bólogattam és elvigyorodtam.
-Szeretem azt a számot!-mondtam, majd elkezdtem keresni a zenét. Fél perc múlva végre sikerült is megtalálnom.
-Mehet?-kérdeztem, de nem vártam meg válaszát, azonnal elindítottam a zenét. Most először láttam rajta egy kicsi idegességet. Bíztatóan elmosolyodtam és vártam hogy elkezdjen énekelni. Kikerekedett szemekkel figyeltem ahogy rappel. Mikor a refrénhez ért kirázott a hideg.
-Úristen.-suttogtam magam elé. Nem tudtam hogy ilyen jó hangja van. Az egész zene alatt levakarhatatlan vigyorral az arcomon ültem a kanapén és őt figyeltem. Hogy nem fedezték még fel a tehetségét?"

"Kicsit meglepődtem, de elmosolyodtam. Az ismerőseim között senki még csak nem is ismerte ezt a dalt. Lassan indult a zene, s vártam mikor kezdhetem el. Nagyot sóhajtottam, s végül belekezdtem a rappelésbe. Nem kellett néznem a szöveget, tudtam kívülről. Hamar feloldódtam és beleadtam mindent az éneklésbe. Láttam SoHee kikerekedett szemét, hogy mennyire csodálkozik, bár nem tudtam miért. Sajnáltam hogy vége a dalnak, de azért elmosolyodtam.
-Mit vigyorogsz? Ilyen rossz volt?-huppantam le mellé nevetve."

"-Dehogy!-löktem meg óvatosan vigyorogva.
-Gyönyörű hangod van!-néztem rá mosolyogva. Irigykedve rá néztem, majd felnevettem. Lassan felálltam és az asztalra letett mikrofonhoz sétáltam. Most rajtam a sor. Számhoz emeltem, majd elindítottam a zenét: Aggro Santos-Candy. Vigyorogva kezdtem el énekelni. Néha-néha a képernyőre pillantottam, de nem azért mert nem tudtam a szöveget, hanem mert kezdtem zavarba jönni hogy folyamatosan néz. A végére már teljesen jól éreztem magam, akaratlanul is a zene ütemére mozogtam. Miután az utolsó mondatot is elénekeltem, kifulladva és vigyorogva tettem vissza a mikrofont a helyére, majd az ajtóhoz léptem. Láttam hogy érdeklődve rám néz, mire felnevettem.
-Bocsi, de muszáj kimennem a mosdóba!-vigyorogtam, majd gyorsan kifutottam a szobából. Észrevettem hogy egy idegen ember lép be Jonghyunhoz de azt gondoltam, biztos csak egy ismerőse."

"Azt hittem nevetve közli, hogy rémes volt, de nem így lett.
-Gyönyörű hangod van!-mosolygott rám. Őszintén meglepődtem, de annyira jól esett a dícsérete. Vigyorogva ültem le a kanapéra és figyeltem, ahogy felveszi az asztalról a mikrofont. Ahogy elindította a számot, rögtön felismertem a dalt, amit én is nagyon szerettem. És mikor elkezdett énekelni...Leesett az állam. Hihetetlenül jó volt a hangja. S ahogy átélve a zenét táncolt, az egyszerűen csodálatos volt. Sajnáltam hogy nemsokára vége lett, még úgy hallgattam volna őt. Mikor végzett, letette a mikrofont és az ajtó felé indult. Meglepődve felvontam az egyik szemöldököm. De megadta a magyarázatot és vigyorogva kilépett az ajtón, ahol pár másodperc múlva egy számomra ismeretlen fazon lépett be.
-Segíthetek valamiben uram?-álltam fel és hajoltam meg kissé."