55. rész

 "Kissé megdöbbentem, mire felnevetett, és magához húzott, majd betakart. Odabújtam hozzá, bár kicsit nehezemre esett, tudva hogy ruha nélkül alszik mellettem.
-Jó éjszakát! - nyomott egy apró csókot ajkaimra.
-Neked is jó éjt! - suttogtam, majd megpróbáltam elaludni, ami kb. fél órás próbálkozás után sikerült. De az este látottak álmaimba is követtek.
~
-Halkabban, a szüleid még meghallanak minket! - vigyorgott rám Jonghyun, majd ajkait enyéimre nyomta, hogy ezzel is csitítson.
 Sötét volt, így nem sok mindent láttam, de sejtésem szerint az én szobámban voltunk. Pontosabban az én ágyamban. Kezeit derekamra simította. Egy-egy hangosabb nyögésemnél elvigyorodott. Közel hajolt hozzám, hogy szemembe lógó hajtincsemet fülem mögé tűrje... ~
 És itt felébredtem.
 Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, csak Jonghyun hangját hallottam, ahogy 'Jó reggelt'-et kíván.
 Elvigyorodtam, majd arcomat párnámba fúrtam. Ahogy leesett mit is álmodtam, szinte biztos voltam benne, hogy elpirultam. Hogy lehetnek ilyen perverz álmaim?!
-Neked is! - motyogtam, mire Jonghyun felkuncogott.
-Jól aludtál? - kérdeztem tőle, de arcomat még mindig nem emeltem fel párnámról."

"-Igen, jól köszönöm! - válaszoltam kérdésére mosolyogva. - De ahogy láttam, te is egészen jól aludhattál. Már megint mosolyogtál, szóval sejtéseim szerint valami nagyon szépet álmodhattál! - húztam még szélesebbre a vigyorom.
 Most, hogy megnéztem az arcát, egészen ki volt pirulva. Nem akartam firtatni, inkább a fantáziámra bíztam a dolgot.
 Olyan nyolc óra környékén ő is kimászott az ágyból és nekiállt átvenni a pizsamáját. Nem hagytam, hogy kizavarjon a szobából ekkor; úgy néztem a produkciót, mintha valami jó film lenne.
 SoHee anyukája szinte megparancsolta, hogy maradnom kell reggelire, s le is ültetett az asztalhoz lányával együtt.
 A hölgy jókedvűen bejelentette, hogy palacsintát sütött az én kedvemért, mire SoHee-vel egymásra pillantottunk és mindketten elmosolyodtunk. Mikor legutóbb itt jártam, barátnőm is ugyanezt az ételt készítette el nekem.
 Élénken beszélgetve fogyasztottuk el a reggelit. SoHee édesapja viszont már nem volt otthon, de üdvözletét küldte nekem. Ez jó érzéssel töltött el, hogy így megszeretett engem a családfő.
 De sajnos lassan indulnom kellett. Bár még szabadnapom volt ma, azért nem akartam megint magamra haragítani a fiúkat. Búcsúzóul az anya biztosított arról, hogy bármikor nagyon szívesen látnak és hogy nagyon örül, hogy én vagyok a lánya barátja. Egy-egy ölelés és puszi után útnak indultam.
 Vegyes gondolatok jártak a fejemben hazafele. Az éjszaka sokat morfondíroztam azon, amit SoHee szüleivel beszélgettünk. Én is nagyon jól tudtam, hogy nem sokáig tudom titokban tartani barátnőmet a média és a rajongók elől. De rájöttem valamire. Ha egy óvatlan pillanatban derülne ki ez az egész, akkor sokkal nagyobb port kavarna, mintha a saját akaratunkból tudnák. Kutyaharapás szőrével, a legjobb módszer. Már csak alkalmat kell találnom a hírközlésre, ami óriási sajtó szenzáció lesz. Sajtó szenzáció és egy újfajta élet kezdete.
 Elvigyorodtam magamban, ahogy végre megfogalmazódott bennem az, amin már egy ideje gondolkodtam. Egy lépés, amit már meg kellett volna tennem. De elkésve nem vagyok vele, sőt talán most fog eljönni a tökéletes alkalom.
 Fütyörészve szálltam ki az autómból és sétáltam be a dormba. A fiúk a szokásos helyen voltak: a nappaliban, s rögtön észrevették derültségemet.
-Hű, ilyen jó volt az éjszakád? - kötött belém nevetve Key.
-Ó, csak jó kedvem van! - válaszoltam vigyorogva, s lehuppantam Minho mellé a kanapéra.
-Hát, ha még meghallod ezt a hírt, még jobb kedved lesz! - szólalt meg Taemin.
-Na, mi történt? - kérdeztem kíváncsian.
-Nem mi történt, hanem mi fog történni. - kezdett bele Onew. - Tegnap itt volt este a menedzser és elújságolta, hogy jövő héten koncertünk lesz!"

"-Nagyon kedves fiú! - mosolyodott el anyám, miután kikísértem Jonghyunt és becsuktam az ajtót. Választ nem adtam neki csak elmosolyodtam és visszamentem vele a konyhába, majd segítettem neki elmosogatni. Munka közben néha-néha arcára pillantottam, ami hol mosolygós, hol aggodalommal teli volt.
-Mi a baj? - szólaltam meg halkan, félve hogy a válasznak köze lesz Jonghyunhoz.
-Csak aggódom.. - felelt röviden, majd felsóhajtott. Nem sürgettem, megvártam míg összeszedi a gondolatait és magától válaszol.
-Félek, hogy a rajongók rájönnek hogy együtt vagytok... És te is tudod, hogy mikre képesek az őrült fanok! - nézett rám, mire abbahagytam a mosogatást. Éreztem hogy rólunk lesz szó, de bármennyire is furán hangzik, örültem hogy ennyire aggódik értünk. Így legalább tudtam hogy bármiben támogatna minket.
-Ne aggódj! - nyögtem ki egy kisebb csend után. Annyi mindent mondhattam volna neki, de csak ennyit bírtam mondani. Újból felsóhajtott, majd pár másodperc múlva elmosolyodott.
-Nem felejtem ám el a múltkori esetet! - váltott hirtelen témát, közben vigyorogva rám nézett. Hirtelen nem tudtam mire gondol, váratlanul ért ez a mondata. Döbbent tekintetem láttán felnevetett.
-Hát, amikor hazaugrottam egy-két papírért a munkahelyemről! - adta meg a választ fel nem tett kérdésemre. Azonnal zavarba jöttem, amit észre is vett, de azért is folytatta.
-Nem csak rendes fiú, de még jóképű is! - mondta mire halványan elpirultam.
 De teljes mértékben igaza volt. A beálló kínos csendet telefonom zajongása törte meg. Előhúztam zsebemből a készüléket, majd a képernyőre pillantottam. Akaratlanul is elmosolyodtam, mikor megláttam Jonghyun nevét.
-Szia! - szóltam a telefonba vidám hangon.
-Szia! Képzeld van egy jó hírem! - mondta izgatott hangon, amivel elég kíváncsivá tett. - Jövő héten koncertünk lesz! - folytatta, mire elvigyorodtam.
-Komolyan? - kérdeztem vidám hangon."

 " Miután megbeszéltük a részleteket a fiúkkal a koncerttel kapcsolatban, rögtön nyúltam a telefonomért, hogy felhívhassam barátnőmet és elmesélhessem neki a jó hírt. Pár kicsengés után fel is vette.
-Szia! - köszöntött örömteli hangon.
-Szia! Képzeld, van egy jó hírem! - kezdtem izgatottan. Jövő héten koncertünk lesz!
-Komolyan?
-Ennél komolyabban nem is lehetne! - nevettem fel. - Ráadásul a menedzser beleegyezett, hogy elgyere velünk. Sőt Onew maga akart felhívni, hogy meghívhasson, csak én épp megelőztem.
-Milyen kedves tőle! - mondta SoHee majd' kicsattanva a boldogságtól. - És pontosan mikor lesz?
-Pénteken, de mi csak estefelé lépünk színpadra. és te semmiképpen sem hiányozhatsz. Taemin meg is jegyezte, hogy olyan mintha a kabalánk lennél, szóval jönnöd kell nekünk szerencsét hozni! - mondtam kuncogva.
-Ott leszek! - válaszolta határozottan a lány és így telefonon keresztül is tudtam, hogy mosolyog.
-Helyes! De most mennem kell, mert Roo megint megtámadta Key-t. Üdvözlöm a szüleidet! Szeretlek, szia! - köszöntem el vigyorogva, végül letettem a telefont. Boldog voltam, hogy a tervem össze fog jönni, s végre nem kell majd úgy óvni magunkat.
 A nappaliba siettem, ahol Roo épp megpróbálta letépni Key-ről a zokniját. Felnevettem a jeleneten, s muszáj volt megtámaszkodnom a falnak, nehogy összeessek a  röhögéstől.
-Köszi! - mondta egy szúrós tekintet kíséretében Key. - Nemhogy segítenél rólam leszedni!
 Még mindig nevetve, de odamentem és felkaptam karomba a kis tacskót. Már egészen megnőtt, a fogai is megerősödtek, így el tudtam hinni, hogy fájhat ha megharap-
 Megsimogattam feje búbját, mire élénk szemeivel rám nézett, s megnyalta az arcom. Sajnáltam, hogy nincs időm erre az aranyos négylábúra, hisz gazdáját (vagyis engem) ő nagyon is szereti. De elhanyagolni nem akartam, így eszembe jutott egy ötlet. Hát kinél lenne jobb helyen, ha nem az öcsémnél?
 Gyorsan elmagyaráztam Onew-nek, hogy hova akarok menni, majd cipőt húztam és kocsiba ültem kicsi házőrzőmmel.
 Út közben végig Roo végig kifelé bámult az ablakon; olyan édes látvány volt, hogy muszáj volt rajta elmosolyodnom. De tudtam, hogy Dido sokkal többet tud vele törődni, mint én, s ez valamennyire felmentett a bűntudatom alól, hogy megválok tőle.
 Nem sokkal később már régi otthonom előtt parkoltam le, és kisvártatva már az ajtón kopogtam. Épp csak pár másodpercet kellett várnom és már nyílt is. Anya arcával találkoztam össze, aki amint meglátott, közel lépett és szoros ölelésébe zárt. Roo csak türelmesen ült póráza végén a lábamnál.
-Olyan rég láttalak! - engedett el anya. - Jaj, ha tudnád, mennyire örülök neked!
-Én is neked anya! - mosolyogtam rá. - Ne haragudj, hogy ilyen ritkán látogatlak meg titeket...
-Egy szót se! - csendesített el. - Tudom, hogy sok a dolgod, ezért nem kell bocsánatot kérned! De most gyere be!
 Kérésére azonnal átléptem a küszöböt és besétáltam az előszobába, majd tovább a nappaliba. Vigyorogva kémleltem körbe az ismerős helyiséget, ahol semmi nem változott meg, mióta utoljára itt jártam. Dido ott ült a kanapén, egy hozzá hasonló korú kislánnyal és épp a tévét nézték; nem is hallották meg, hogy bejöttem.
-Hé öcskös! - kiáltottam fel, mire a két gyerek rám kapta a tekintetét. Dido arcán óriási vigyor terült el, s a másodperc törtrésze alatt odaért hozzám és nyakamba ugrott. Jól megropogtattuk egymást, majd visszaeresztettem őt a földre. Nem olyan rég még csak a combom közepééig ért, de mostani magassága már derekam fölé ért. A haja kissé hosszabb volt és fazonra lett vágva; nagyon jól állt neki.
-Hiányoztál bátyus! - mosolygott rám Dido. Közben a kislány is odasétált hozzánk.
-És a kis vendégedben kit tisztelhetek? - kérdeztem a kislányra mosolyogva.
-Ő az osztálytársam, Kim SoHee! - mutatta be a lányt Dido, mire ő illedelmesen meghajolt. A neve hallatán még jobban elvigyorodtam és egyenesen Dido-ra néztem. ő pontosan tudta, hogy miért. Rákacsintottam az öcsémre, majd ismét a lányhoz fordultam és én is bemutatkoztam.
 Sokáig nem maradtam, épp csak pár óráig. Dido megígérte, hogy nagyon fog vigyázni Roo-ra, s ennyi nekem bőven elég volt.
 Nehéz szívvel, de elbúcsúztam kis családomtól, s ma már másodszor is a dorm felé vettem az irányt.
***
 Péntek délutánra már mindannyiunk idegei romokban hevertek. Bár nem a debüt fellépésünkön estünk át (újból), mégis ez a koncert is eléggé fel tudta borzolni a kedélyeket. SoHee már ott volt nálunk a drom-ban és próbált nyugtatgatni minket."

54. rész

 "Teljesen igaza volt, és meg is értettem őt hogy nem akar maradni, hiszen tényleg bármi közbejöhet, mint múltkor az interjú. Már kezdtem beletörődni, hogy visszamegy a dorm-ba, mikor kezeit arcomra simította és megcsókolt.
-Maradok! - jelentette ki.
-Biztos? - pillantottam fel szemeibe, mire csak bólintott egyet. Elmosolyodtam, majd belefúrtam fejem a mellkasába.
-Köszönöm! - motyogtam halkan.
***
 Ahogy haladtunk szobám felé, Jonghyun mosolya egyre szélesebbé vált. Ezt nem tudtam hova tenni, csak mikor lehuppantam ágyamra, akkor esett le miért néz így.
~ Fel kellene a te ágyadat is avatnunk nem? ~ Jutott eszembe mondata, mire lesütöttem a tekintetem.
-Ne vigyorogj! - böktem óvatosan oldalba, kissé elpirulva. Halkan felkuncogott, hiszen tudta mire céloztam.
***
 Még le sem értem az emeletről, de már most magamon éreztem anyáék tekintetét.
-SoHee, gyere ide egy kicsit! - szólt anya, majd megütögette maga mellett a kanapét., hogy üljek le. Miközben helyet foglaltam mellette, fél szemmel láttam hogy apa mosolyogva figyel.
-Hmm... Hol is kezdjem. - szólalt meg a családfő, fél perces csend után. - Kellemeset csalódtam, azt hittem nem lesz ilyen könnyű elfogadnom, hogy találtál valakit. De Jonghyun nagyon rendes és tisztelettudó, amivel már így, első találkozásra is meggyőzött. Viszont, ahogy te is tudod, engem nem lehet olyan könnyen meggyőzni, de neki sikerült. látom, hogy nagyon szeretitek egymást, így én már nem akarok beleszólni a kapcsolatotokba.
-De ha bármi baj van, hozzánk nyugodtan fordulhatsz! - szólt közbe anya. - tényleg. Hol van Jonghyun? - húzta össze szemöldökét.
-Fent van. - böktem ujjammal az emelet felé. - Fürdik. - adtam választ kérdésére.
 Boldog voltam hogy szüleim - főleg apa - így megkedvelték Jonghyunt. Bár elég sokáig titkoltam őt előlük és anya is már látta őt elég hiányos öltözetben, mégsem lettek mérgesek, hanem megvárták míg én mondom el nekik.
-Ennyit szerettünk volna. - mosolygott rám anya, majd felállt a kanapéról. - Örülünk, hogy bemutattad nekünk őt. - követte őt apa is.
-Jó éjszakát! - mondták egyszerre, majd bevonultak szobájukba. Én is felsiettem az enyémbe, de egy nem megszokott kép tárult szemeim elé. Jonghyun nekem háttal állt, egy szál törölközőben, ami a dereka köré volt csavarva. Bár már rég láttam meztelen felsőtestét, vigyorogva nyugtáztam magamban - még mindig ugyanolyan izmos.
 Hirtelen nem tudtam miért állt így, ilyen hiányos öltözetben, de aztán leesett. Azon kívül amiben jött, nem hozott magával semmilyen más ruhát miben fog most aludni?"

 "Tudtam, hogy örülni fog annak, ha maradok, de arra nem gondoltam hogy ennyire. Átfutott egy gondolat a fejemben, hogy vajon miért is akart ennyire maradásra bírni? Erre válaszolni nem tudtam, és nem is akartam, hisz akkor valami nagyon perverz dolog sült volna ki belőle.
 Ráadásul, ahogy beléptünk barátnőm szobájába elöntöttek az emlékek. Nagyon szép, forró órákat töltöttünk el itt kettesben, s ezek az emlékképek mosolygásra késztettek. Kis idő után SoHee-nek is leesett, hogy miért vigyorgok annyira, s oldalba is bökött perverz gondolataimért, amin én csak felnevettem.
 Kaptam tőle egy törölközőt, majd útba igazított, hogy merre találom a fürdőt, bár ezt már tudtam hiszen nem először jártam itt.
 Már a zuhany alatt álltam úgy jó öt perce, mikor eszembe jutott, hogy semmiféle váltóruhát vagy pizsamát sem hoztam magammal, de még tiszta alsót sem. Hát így miben fogok aludni. Majd csak kitalálunk valamit. Végül is SoHee úgy is azt akarta, hogy alsó nélkül aludjak...
 Elzártam a csapot, némiképp megtörölköztem, majd a derekam köré csavartam a törülközőt és visszaosontam SoHee szobájába. Kisvártatva ő is belépett utánam. Döbbent tekintete elárulta a fejében lejátszódó gondolatokat.
-Ó, én marha! - kapott a fejéhez. Nem hoztál magaddal semmit ugye?
 Megráztam a fejem.
- És most akkor te miben fogsz aludni? - jött az újabb kérdés.
-Nem tudom. - válaszoltam. - Azt hiszem ádámkosztümöt veszek. - vigyorodtam el.
-A szüleim is itthon vannak te észlény! - nevetett fel SoHee
-Úgysem jönnek be. És különben is, te nyafogtál annyira, hogy aludhatnék úgy mint Key."

"-De én nem gondoltam komolyan! - nevettem fel. - Várj csak! - léptem szekrényem elé, majd fél perces kutakodás után előhúztam egy kék színű pólót.
-Ezt egyszer régen még te hagytad itt. - nyújtottam felé a ruhát. - De alsót azt nem tudok adni, bocsi! Vagy esetleg adjak egy rövidnadrágot? Bár kétlem hogy az jó lenne rád! - nevettem fel, majd az ajtóhoz léptem. Mindjárt jövök! Sietek! - léptem ki a szobából, majd a fürdő felé vettem az irányt. Tényleg nem tudtam neki mit adni, de amint láttam nem nagyon érdekli hogy miben fog aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, megtörölköztem, felkaptam magamra a pizsamámat, majd visszasiettem Jonghyunhoz. A hasén feküdt, nyakig betakarózva, mélyen telefonjába volt merülve. Mögé sétáltam, majd nagy lendülettel ráugrottam a hátára, mire ijedten felkiáltott. Hangosan felnevettem, közben államat vállára támasztottam.
-Mit csinálsz? - kíváncsiskodtam, mire Jonghyun lerakta a telefonját.
-Semmit! - mosolygott rám, majd próbált teljes testével felém fordulni, így legurultam róla. Azzal a lendülettel fel is álltam és lekapcsoltam a  lámpát, majd visszamásztam az ágyra. Bebújtam a takaró alá, mire Jonghyun felkuncogott.
-Mi az? - néztem rá értetlenül, de amint szemem megszokta a sötétet, észrevettem hogy ruha nélkül fekszik mellettem.
-Ezt komolyan gondoltad? - nevettem fel, közben elvörösödve temettem tenyerembe az arcom, de ő ezt úgysem látta."

 "Néhány percig keresgélt a szekrényben, majd kihúzott onnan egy pólót ami az enyém volt és a kezembe nyomta. Tudtam, hogy nem hagyja, hogy ruhátlanul aludjak, s még azt is felajánlotta, hogy ad egy rövidnadrágot saját ruhatárából. Jót nevetett kis viccén, majd kisietett a szobából, hogy ő is lefürödhessen.
 Ahogy otthagyott egymagamban, elvigyorodtam. A pólót visszadugtam a szekrényébe, a törölközőt pedig egy üres szék támlájára terítettem.
 Ha tetszik SoHee-nek, ha nem, én ma este meztelenül alszok. Hiába nem gondolta komolyan azt a régebbi megjegyzését, én nagyon is komolyan fogom venni most.
 Nadrágom zsebéből előhalásztam a telefonom és bebújtam az ágyba nyakig magamra húzva a takarót.
 Épp egy SMS-t pötyögtem be Onew-nek szánva, amikor barátnőm visszatért a szobába. olyan halkan jött be, hogy észre sem vettem, csak akkor amikor nagy lendülettel a hátamon landolt.
-Mit csinálsz? - kérdezte nagy kíváncsian.
-Semmit! - válaszoltam, miközben leraktam a telefonom, majd hanyatt fordultam.
 SoHee legurult rólam, de nem helyezkedett el, hanem felpattant és lekapcsolta a villanyt. Visszabújt mellém, s most már muszáj volt felnevetnem. Először nem vette észre, hogy min kuncogok ennyire, aztán meglátta hogy a takaró nincs rajtam, de más sem.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte nevetve, s arcához emelte a kezeit. Ez teljesen felesleges volt, mert nem láttam a sötétben, másrészt meg úgyis el tudtam képzelni, hogy milyen arcot vághatott.
-Naná! - feleltem teljes egyszerűséggel. - De megnyugodhatsz, csak aludni fogunk. - vigyorogtam rá a sötétben. - Bár elég nagy a kísértés, hogy...
 SoHee megdöbbent hangot hallatott.
-Nyugi, csak vicceltem! - húztam magamhoz, s mindkettőnket betakartam. Átkaroltam felsőtestét és homlokomat az övééhez nyomtam.
-Jó éjszakát! - adtam apró csókot ajkaira. Éreztem, ahogy közelebb húzódik hozzám, annak ellenére, hogy nehezen birkózott meg a gondolattal, hogy én tényleg pucéran alszok mellette ma este.
-Neked is jó éjt! - suttogta, majd pár másodpercnyi fészkelődés után karjaimba simult, s lehunyta szemeit.
***
 Reggel kivételesen én ébredtem fel előbb. Ezt nem is bántam, így legalább fel tudtam öltözni, amíg ő fel nem ébredt.
 Előző napi ruhámba bújtam bele, majd odaültem az ágy szélére. SoHee még édesen aludt, s szokása szerint mosolygott álmában.
 Eszembe jutott az, mikor egyszer kettesben maradtunk otthon nálunk és filmet néztünk. Akkor ő elaludt az ölemben és pontosan így mosolygott, mint most. Ilyenkor kíváncsi lettem volna, hogy mit is álmodhat.
 A füle mögé igazítottam egy rakoncátlan tincsét, ami az arcába lógott, mire megremegtek a pillái és lassan kinyitotta szemét.
-Jó reggelt! - terült el széles mosoly az arcomon."

53. rész

"Jó ötletnek találtam a hétvégi vacsorát, hiszen már több hete megígértem a szüleimnek hogy bemutatom nekik Jonghyunt. Anya örömmel fogadta a hírt, már tűkön ült hogy személyesen is megismerhesse a barátomat. Kicsit tartottam apa viselkedésétől, és hogy majd nem fogja kedvelni Jonghyunt... De hát őt ki ne szeretné?!
***
 Gyorsan elrepült az idő; azon kaptam magam hogy fél hét van, és én szinte még sehol sem állok. Hihetetlen sebességgel öltöztem át valami csinosabb ruhába, majd lesiettem a nappaliba. Anya csak mosolyogva figyelt, apa még most is hihetetlen komolysággal és nyugodtsággal ült a kanapén. Bezzeg az én állapotom teljesen különbözött apáétól. Nagyon izgultam, annak ellenére hogy ez csak egy egyszerű, kellemes vacsora lesz.
 Szinte percre pontosan hét órakor kopogtatást hallottam a bejárati ajtó felől. Egyszerre ugrottunk fel anyuval, ami kicsit meglepett. Nem is tudom ki várja jobban Jonghyunt...
 Az ajtóhoz sétáltam, de szüleim nem követtek, inkább a nappaliban várakoztak. Amint megpillantottam Jonghyunt, elmosolyodtam. A virágcsokor, a bor, és ez a sármos tekintet... Kezdek félni, hogy anyát is elcsábítja ezzel a mosolyával.
-Szia! - köszöntem neki, majd nyomtam egy csókot ajkaira. - Gyere beljebb! - álltam arrébb hogy be tudjon jönni a házba.
-Ne izgulj! - nyomtam egy apró puszit arcára, bár én is ugyanilyen feszült voltam, mint ő. Összekulcsoltam ujjainkat, majd nagy levegőt véve kihúztam a nappaliba. Anya elvigyorodott, míg apa kíváncsi tekintettel nézett ránk. Jonghyun mélyen meghajolt szüleim előtt, közben bemutatkozott.
***
 Vacsora közben már oldottabb volt a hangulat, Jonghyunon sem éreztem már annyira az idegességet, és apámat is többször láttam mosolyogni.
-És mondd csak... hol ismerted meg SoHee-t? - kérdezte anyám óvatosan, mire elmosolyodtam. Szemeim előtt újra lejátszódott a pillanat, mikor először megláttam Jonghyunt. Beugrottak az emlékek az első beszélgetésünkről, az ölelésekről, a csókunkról... Az első együttlétünkről... Jól van, most fejezem be a fantáziálást.
-Nem azért kérdezem, mert mindent tudni akarok a kapcsolatotokról... Csak hát, kíváncsi vagyok! - vigyorgott anya Jonghyunra."

 " A család kedves fogadtatásától idegességem egy része rögtön el is szállt. De még mindig tartottam attól, hogy valami olyat teszek vagy mondok, amit nem kellene. Hála a jó égnek SoHee egész végig próbálta elterelni figyelmemet feszélyezettségemről.
 Bemutatkozásom egészen jól sikerült, s ez egy kicsit felbátorított. Tulajdonképpen SoHee anyukájától nem tartottam, hisz vele már találkoztam, igaz csak pár másodpercig láttuk egymást; ráadásul én hiányos öltözékben voltam. De legalább erről nem szólt semmit az anyuka.
 Az apja elég komoly embernek látszott - olyannak, aki jól megnézi, hogy kire bízza rá a kislányát. Mégis meg tudtuk ütni a közös hangot, s ez valamiféle diadalérzéssel töltött el.
 A vacsora nagyon jó hangulatban telt, evés közben kellemesen elbeszélgettünk. Édesanyja kérdése hirtelen ért, de cseppet sem lepett meg. Sejtettem, hogy érdekelni fogja a SoHee-vel való megismerkedésem története.
-Az iskolában ismerkedtünk meg. - válaszoltam, ahogy visszagondoltam erre a napra. - Szó szerint belém futott.
 Szemem sarkából észrevettem, ahogy a mellettem ülő lány elmosolyodik. Az asztal alatt összekulcsoltam kezemet az övéével.
-Mondhatom szégyellhettem is magam, hogy egészen addig észre sem vettem egy ilyen szép lányt.
-És milyen titkolózós egy lány! - jegyezte meg SoHee apja. - Elég sokáig titkolt előlünk téged.
 SoHee egyből elvörösödött, még a kezén is felforrósodott a bőre.
-Ez teljesen természetes. Hisz még nagyon fiatalok, a szívük szerint cselekszenek! - mondta az anyja."

"-Csak egy dolog miatt aggódok... - folytatta anya, mire elkomolyodtam. - Ha jól tudom, neked, Jonghyun nem rég kezdődött az énekesi karriered. Rengeteg rajongótok van, mi lesz ha ők megtudják hogy ti együtt vagytok?
 Meglepődtem ezen a mondaton, hiszen még abban sem voltam biztos hogy a szüleim ismerik a SHINee-t, de anyának teljesen igaza volt.
-Hát... - sóhajtottam. - Megpróbáljuk titokban tartani addig, ameddig csak lehet. - válaszoltam Jonghyun helyett is.
-Ha ilyen sokáig sikerült előlünk is eltitkolnod, talán a rajongók sem fognak egyhamar rájönni. - mosolygott apám. - De ezt nem tarthatjátok örökké titokban. Úgyhogy legyetek óvatosak! - nézett rám szigorúan apám, mintha megparancsolná, hogy nem bukhatunk le a fanok előtt. Vigyorogva bólintottam egy aprót. Örültem hogy apa ilyen könnyen elfogadta, hogy van barátom. És ahogy láttam, egyre jobban kezdi megkedvelni Jonghyunt, aminek nagyon örültem.
***
 Már több órája beszélgettünk ami többnyire abból állt, hogy anyám megállíthatatlanul kérdezősködött, Jonghyun pedig válaszolt neki. Kezdtem aggódni, hogy túlzott kíváncsisága miatt olyanokat is fog kérdezni, amiket már nem kéne, így jelentőségteljesen rá néztem. Értette célzásomat, így mosolyogva elhalkult.
 A kisebb csend beálltakor észrevettem, hogy Jonghyun a faliórára pillant.
-Már nagyon késő van, ideje lenne... - állt fel a székből, de félbeszakítottam mondatát.
-Még ne menj! - kaptam el a kezét, és visszahúztam. Anyám elvigyorodott a reakciómon.
-Ha szeretnél Jonghyun, nyugodtan maradj itt éjszakára. - szólt közbe apám, mire kikerekedett szemekkel rá pillantottam. Nem számítottam rá, hogy pont tőle fogom hallani ezt a mondatot.
-De ezt beszéljétek meg ti! - mosolygott ránk, majd anyával együtt kisétált, magunkra hagyva minket.
 Bár tudtam, hogy nincs semmi programjuk holnapra, mégis aggódtam nehogy úgy járjunk int múltkor.
-Na? - fordultam Jonghyun felé vigyorogva, remélve hogy itt marad éjszakára."

 "SoHee édesanyjának kérdése meglepett, de teljes mértékben a lényegre tapintott vele. Már épp válaszolni készültem,  de ezt SoHee megtette helyettem. Pontosan azt mondta, amit én is szerettem volna.
 Apukája mondatait megnyugtatónak találtam. Ahogy kiéreztem szavaiból, egészen megbékült a gondolattal, hogy én vagyok a lánya barátja. Sőt azt hiszem, hogy meg is kedvelt.
***
 Anyja kíváncsisága határtalanul áradt ki rám temérdek kérdés formájában. Némelyiknél egész zavarba jöttem, de azért készségesen válaszoltam. Szerencsére ezt SoHee észrevette, s egyetlen pillantással édesanyja tudtára adta, hogy nem kellene tovább kérdezősködnie. Bár szívesen válaszolgattam, mégis hálásan Sohee-re mosolyogtam ezért a kis szívességért.
 Amíg elhallgattunk, gyorsan a szemben lévő faliórára néztem. Már kilenc óra is elmúlt, úgy elbeszélgettük az időt.
-Már nagyon késő van, ideje lenne... - mondtam felállva, de SoHee elkapta a kezem és visszahúzott.
-Még ne menj! - nézett rám kérlelőlen. Kétségbeesetten pillantottam körbe, nem tudtam mit válaszoljak. De SoHee apukája meglepő ajánlattal hozakodott elő. Köpni, nyelni nem tudtam döbbenetemben, amit valamiféle kellemes érzés követett. Hát így megbízna bennem?
 Hogy könnyebb legyen döntenem, magunkra hagytak minket. SoHee ekkor már szinte szuggerálva nézett rám.
-Na? - kérdezte vigyorogva.
-Hát nem is tudom... - vakartam a fejemet. - Félek, hogy baj lesz belőle. Nem akarok úgy járni, mint múltkor...
-Persze, ezt megértem. - mondta SoHee csüggedten. - De nem lehetne most az egyszer, hogy maradj? Hisz holnapra is szabad napot kaptatok, ugye?
-De igen, holnapra is. És mi lesz ha megint váratlanul közbejön egy interjú vagy valami?
 SoHee lehajtotta a fejét. Az a szomorú arc...muszáj volt beadnom a derekamat.
-Tudod mit? Nem érdekel! - húzódtam hozzá közelebb, majd két tenyerem közé fogtam az arcát és lágyan megcsókoltam. - Maradok!"

52. rész

"Csukott szemmel elmosolyodtam, majd megpróbáltam elaludni. Bár fél órával ezelőtt majdnem elaludtam, most mégsem éreztem magam álmosnak. Éberségem oka talán az volt, hogy minden percét ki akartam használni hogy vele vagyok, hiszen holnaptól kicsit hanyagolnom kell Jonghyunt. Hiába békültek ki Onew-vel, még mindig lehet belőle baj, ha túl sok időt töltök vele. Bár nehéz lesz nélküle, ő mégis egy idol, nem tenne jót a karrierjének, ha kiderülne, van barátnője. De előbb utóbb úgyis kiderülne... Na jó, azért ennyire ne siessünk előre. Addig tartjuk titokban, ameddig szeretnénk - vagy ameddig tudjuk. Hiszen Onew előtt is milyen könnyen lebuktunk.
 Ahogy ezen agyaltam, a fáradtságom teljesen eltűnt., már nem bírtam aludni. Ellenben Jonghyunnal, aki már bő fél órája, egyenletes szuszogásából ítélve mélyen aludt. Felpillantottam arcára, majd elmosolyodtam. Olyan édesen aludt. Ujjbegyemmel piszkálni kezdtem arcát - végigsimítottam ajkait, orrát, homlokát, majd nyakán visszahúzva magam mellé a kezemet, újból visszafeküdtem a mellkasára.
***
-Keljetek! Ébresztő! - szólt be halkan egy álmos hang a szobába, azt hiszem Taemin volt az. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, csak azt a kínzó álmosságot éreztem, ami könyörtelenül vissza akart rángatni az álmok világába. Automatikusan belefúrtam a fejem a párnába hogy eltakarjam szemem elől az erős napsugarakat. Párnaként Jonghyunt használtam, így amennyire csak tudtam, arcomat mellkasába rejtettem. Fájdalmas nyögéssel adtam tudtára hogy semmi kedvem nincs felkelni, de ezzel szerintem nem csak én voltam így. Erőt véve magamon felemeltem a fejem és hunyorogva kinyitottam a szemem. Ő is olyan kómás volt mint én, ami mosolygásra késztetett. Mozdulatai lassúak voltak, szemeit alig bírta kinyitni.
-Jó reggelt! - motyogtam halkan amint tekintetünk találkozott. Értelmes választ nem kaptam csak egy morgást amin felkuncogtam. Nehezen felkeltem az ágyból, majd lassan felöltöztem. Már épp szóltam volna Jonghyunnak hogy ne aludjon vissza, mikor Taemin benyitott a szobába.
-Van egy jó hírem! - vigyorgott álmosan. - Az interjút délutánra tolták úgyhogy most aludhatunk! - közölte boldogan, majd ki is ment a szobából. Vigyorogva Jonghyunhoz fordultam, aki valószínűleg semmit sem hallott Taemin szavaiból. Olyan mélyen aludt, mint fél órával ezelőtt."

 "Laposakat pislogva, emeltem fel a fejem Taemin erőtlen keltegetésére. Épphogy csak meghallottam fáradt hangját, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy felébredjek.
 Úgy éreztem egy szemernyit sem aludtam, annak ellenére, hogy szinte végigdurmoltam az egész éjszakát.
 Éreztem, ahogy SoHee helyezkedni kezd mellettem, s arcát a mellkasomba fúrja, mintha párna lenne, amitől még így kómásan is muszáj volt elmosolyodnom. De lassan felemelte a fejét és rám nézett.
-Jó reggelt! - köszöntött álmos hangon. Valami hasonlót visszamorogtam neki, ami nem igazán volt érthető, majd visszahajtottam fejem a párnámra.
 Ő valamivel nagyobb akaraterővel rendelkezhetett, mert nemsokára azt éreztem, hogy felkel mellőlem. Én pedig ügyet sem vetve rá, próbáltam visszaaludni, bár tudtam, hogy nekem is fel kellene kelnem, mert hamarosan interjúra megyünk.
 Azt még épp hallottam, hogy valaki bejön a szobába és beszélni kezd, de mire értelmezhettem volna az illető szavait, már be is aludtam.
 Számításaim szerint körülbelül másfél óra múlva ébredtem fel újból. Ezúttal sokkal éberebbnek éreztem  magam. SoHee velem szemben feküdt már felöltözve és nem is aludt.
-Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Mennyi az idő?
-Fél kilenc. - válaszolta röviden.
-Úristen, az interjú! - ugrottam fel ülésbe, hogy felkeljek.
-Nyugalom! - fogta meg a vállam SoHee. - Csak délután lesz interjú. Taemin mondta nem olyan régen, de te aludtál.
 Nagyot sóhajtottam, majd visszadőltem a párnámra."

 "Mikor visszaaludt, nem volt szívem felébreszteni, így hagytam hogy majd magától ébredjen fel. Egy darabig még bent várakoztam a szobában, de hamar beláttam, hogy Jonghyun nem fog egyhamar felkelni, így kisétáltam a nappaliba. A többiek már ébren voltak, bár Taemin még egy kicsit kómásnak tűnt. Pizsamában feküdt a kanapén, fejét Onew ölébe hajtotta és úgy pihent. Key és Minho nekem háttal ültek, de amint meghallották lépteim zaját, hátra kapták fejüket. El is felejtettem hogy ők nem tudják, hogy itt éjszakáztam.
-Te meg mit...? - nézett rám ledöbbenve Key, majd értetlenül Onew felé fordult.
 Minho is kíváncsian várt a válaszra, de Onew csak elmosolyodott és rám pillantott.
-Jól aludtál? - kérdezte kedvesen, figyelmen kívül hagyva Key-t aki háttérzajként üzemelve dobálózott kérdéseivel. Bólintottam egy aprót, mire Onew elvigyorodott.
-Jonghyun felébredt már? - kérdezte újból, mire megráztam a fejem. Key szúrós tekintettel rám pillantott, agy jobbnak láttam visszamenni a szobába. Jonghyun még mindig úgy aludt, mint mikor itt hagytam tíz perccel ezelőtt.
***
Úgy másfél óra múlva Jonghyun mocorogni kezdett mellettem, majd kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt! - mosolyodott el. - Mennyi az idő?
-Fél kilenc. - válaszoltam neki mosolyogva, mire ijedten felugrott az ágyban. Hát persze, ő nem hallott az interjú áttolásáról. Megnyugtattam, majd elmagyaráztam neki hogy miért nem ébresztettem fel őt időben. Válaszomra megkönnyebbülten felsóhajtott, majd visszadőlt az ágyba.
***
 Már vagy egy órája próbálom őt kirángatni az ágyból, de egyszerűen lusta felkelni. Már mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy végre felkeljen, de ő csak vigyorogva fetrengett tovább az ágyban. A végén már meguntam, és én is ledőltem mellé. Fél perc csönd után vigyorogva rá pillantottam.
-Mikor szándékozol felkelni? - kérdeztem tőle."

 "Muszáj volt nevetnem azon, ahogy SoHee reménytelenül próbált kiráncigálni az ágyból. Nem adta fel egykönnyen, de jó egy óra hossza után felhagyott a kísérletezéssel és inkább mellém feküdt.
-Mikor szándékozol felkelni? - nézett rám.
-Hát...ha rajtam múlna, akkor én egész nap itt fetrengenék. - vigyorodtam el. - De azért még van bőven időm...
 Testemmel felé fordultam és derekánál fogva magamhoz húztam, s lassan megcsókoltam. Magamban megfogadtam, hogy minden szabadidőm legnagyobb részét rá fogom fordítani, ha törik ha szakad.
***
 Eltelt egy hosszú hét, teli munkával, interjúkkal és különféle műsorokkal, amibe meghívtak minket. Még sosem lettünk ilyen fáradtak a hét végre.
 A menedzserünk engedélyezte nekünk a szabad hétvégét, tehát mindenki oda mehetett ahová csak akart. Így hát beszéltem SoHee-vel, hogy mit szólna, ha este átmennék vacsorára és bemutatkoznék a szüleinek. Hisz úgyis szombat van, ilyenkor senki nem dolgozik, s kellemes alkalom egy jó beszélgetésre. Ezt barátnőm is jó ötletnek tartotta, s este hétre beszéltük meg a találkozót.
 Én már hat órakor nekiálltam készülődni. A fiúk csodálkoztak is rajta, hogy mennyire ki vagyok öltözve.
-Csak nem bálba mész? - jegyezte meg vigyorogva Key, mire vágtam felé egy grimaszt.
-SoHee-ékhoz megy, hogy bemutatkozzon a lány szüleinek. - mondta helyettem Minho, majd felém fordult. - Gondolom izgulsz.
-Nem is kicsit. - feleltem, majd egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Felkaptam a virágcsokrot, amit SoHee anyukájának szántam, valamint az üveg bort, amit az apukájának vettem, s azzal elindultam."

51.rész

"-Halkabban! - csitítottam kuncogva, majd megvártam míg visszamászik az ágyra. Kérdésáradatára elvigyorodtam, majd válaszolni kezdtem.
-Taemin fejéből pattant ki az ötlet, hogy jöjjek át hozzád... - mosolyogtam. - Úgyhogy neki köszönd, mert nélküle nem jutottam volna be a házba. - nyomtam egy rövid csókot ajkaira, amit hosszabbnak szántam, de egy halk kopogó hang megzavart minket.
 Egy másodperc alatt már a takaró alatt is voltam amennyire csak tudtam Jonghyunhoz préselődtem. Reméltem, hogy nem bukunk le.
 Nyílt az ajtó; a léptek zaját egyre közelebbről hallottam. Pulzusom hirtelen az egekbe szökött, de amint Jonghyun mellkasára csúsztattam egyik kezem, éreztem hogy az ő szívverése is sokkal gyorsabb.
 Egy halk recsegő hang - leült a székre - majd egy sóhaj. Ez Onew.
-Reméltem, hogy nem alszol. - hallottam komoly hangját, amitől megremegtem. Ezt Jonghyun bizonyára megérezte, mert mocorogni kezdett.
-Figyelj... - kezdte, de mondatát nem fejezte be. Pár perces csend állt be, valószínűleg összeszedte a gondolatait.
 A levegő már kezdett fogyni a takaró alatt, így kénytelen voltam nagyobb levegőket venni.
 Jonghyun megigazította a takarót, így újra friss oxigén juthatott a tüdőmbe. Megkönnyebbült sóhajom mellett újra meghallottam Onew hangját.
-Szeretném ha tudnád, hogy nem azért viselkedek így, mert nem kedvelem SoHee-t.
 Valahogy éreztem, hogy rólam lesz szó...
-Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak ezzel, de ezt muszáj lesz megbeszélnünk. Holnap korán reggel interjúnk lesz és biztos meg fogják tőled kérdezni, hogy hol voltál múltkor.
Na, ez a beszélgetés se pár perces lesz..."

 "Óvatosan másztam vissza az ágyra, nehogy megint zajt csapjak. SoHee-n látszott, hogy mulattatja az előbbi produkcióm.
 Válaszán cseppet sem lepődtem meg, hogy Taemin segített neki, hisz ő volt az egyetlen aki baráti viszonyban maradt velem. És be kell valljam, nagyon jól esett, hogy így segít minket.
 Apró csókot nyomott ajkaimra, s már készültem rá, hogy elmélyítsük ezt a csókot, de kopogtatta az ajtón, s szétrebbentünk. SoHee gyorsan bemászott a takaróm alá és próbált minél közelebb húzódni hozzám.
 Az ajtó kinyílt és valaki bejött a szobámba. Nem igazán láttam az arcát, de a testtartásából és az alkatából Onew-re tippeltem. Reménykedtem benne, hogy nem lesz igazam és csak Taemin nézett be hozzánk.
 De amint leült és megszólalt, a hangja is az én feltevésemet bizonyította.
-Figyelj... - kezdett bele Onew, majd egy percre megállt.
 Kihasználtam az alkalmat, amíg ő gondolkodott, s megigazítottam magamon a takarót, hogy hagyjak egy kis rést SoHee-nek a levegőhöz jutáshoz.
-Szeretném ha tudnád, hogy nem azért viselkedek így, mert nem kedvelem SoHee-t. - mondta egy mély sóhajtás után.
 Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy ezt vajon a lánynak is elmondaná-e? Persze ő most mindent hallani fog, de kíváncsi lennék, hogy Onew akkor is így beszélne-e velem, ha tudná, hogy SoHee itt van.
-Bocs, hogy ilyen későn zavarlak ezzel, de ezt muszáj lesz megbeszélnünk. Holnap korán reggel interjúnk lesz és biztos meg fogják tőled kérdezni, hogy hol voltál múltkor.
-Miért, akkor nem kérdezték meg? - kérdeztem kissé kekeckedve.
 Flegma hangsúlyom ellenére Onew nyugodt maradt.
-De igen, megkérdezték. Pont ezért van minden. - válaszolta.
-Mégis mi minden?
-Jogos a kérdőre vonásod, de kérlek beszéljünk egy kicsit halkabban. Nem akarom, hogy felébredjenek a többiek. - mondta figyelmeztetőleg. - Szóval ez a harag ami mostanában kialakult köztünk, az nem miattad van, hanem érted.
 SoHee mocorogni kezdett mellettem, ezért újból megigazítottam a takaróm, közben figyeltem a leader mondandójára.
-Falaznunk kellett neked az interjún. Ezzel még semmi baj, de a riporterek elég gyanakvónak tűntek. Féltettünk titeket, pontosabban attól féltünk, hogy kiderül van barátnőd. Ez a te szempontodból sem lett volna jó, SoHee-éből meg végképp nem.
 Rögtön világossá vált minden. A veszekedések, a szúrós tekintetek, a haragtartás, mind azért voltak, hogy egy kicsit eltávolodjak a lánytól. Hogy a médiának ne tűnjön fel SoHee.
-Érted? - ébresztett fel Onew kérdése gondolkodásomból.
-Már igen. - válaszoltam halkan. - De egy valamit mégse. Nem gondolod, hogy megspórolhattunk volna pár veszekedést, ha ezt előbb elmondod?"

 "Most már minden világos. Tehát azért csinálta mindezt, azért viselkedett így, mert féltett minket. Mondjuk azt én sem értem, miért kellett ez miatt több napig veszekednünk.
-Már mindegy... Tudod nagyon aggódtam és ideges is voltam, ezért így utólag bocsánatot is kérek az akkori viselkedésemért.
 Pár másodperc csend után újból meghallottam Onew lépteinek zaját, amik egyre halkultak.
-De ahogy látom hiábavaló volt a sok veszekedés, hisz titeket nem lehet egymástól szétszakítani. - hallottam hangját az ajtóból, ami vigyorgó volt, már-már utalásszerű. - Szóval, csak ennyit akartam. Jó éjszakát! - mondta már sokkal nyugodtabb hangnemben. - És vedd már le szegény lányról a takarót, mert megfullad! - kuncogott, majd becsukta az ajtót. Meglepett a mondata és Jonghyunon is éreztem, hogy egy pillanatig elfelejt levegőt venni. Hát, nem tudom hogy gondoltam komolyan, hogy így nem fogok lebukni. Kidugtam fejemet a takaró alól, de Jonghyunt még mindig nem engedtem el.
-Még mindig jobb, hogy előtte buktam le, minthogy a média előtt... - gondolkoztam el. - De ezt most jól esett hallani. Bár már kezdtem azt hinni, hogy tényleg ennyire megutált, de Onew nem szokott így viselkedni, tudtam hogy ez nem a valódi énje. Jaj, ezt elfelejtettem! - kaptam észbe, mire Jonghyun csak összehúzott szemöldökkel rám nézett. - Annyira hirtelen megzavartak, hogy még köszönni sem tudtam rendesen! - vigyorogtam, majd közel hajoltam arcához hogy most végre, rendesen megcsókolhassam.
***
 Már bő egy órája folyamatosan beszélgettünk, de észrevettem rajta, hogy kezd álmosodni. Nem is csoda, hisz tegnap egész délután próbáltak. Hirtelen gondoltam egyet, majd levettem pólómat, aztán a nadrágomtól is megszabadultam.
 Jonghyun kikerekedett szemekkel figyelte mozdulataimat.
-Te...Ezt most komolyan...? - kérdezte értetlenül, mire felnevettem.
-Csak nem gondoltad komolyan, hogy utcai ruhában fogok aludni? - vigyorogtam rá."

 "Mindennek ellenére nagyon is jól esett, hogy Onew bocsánatot kért tőlem, habár nem is volt igazán hibás a dologban.
 Már kezdtem örülni neki, hogy felállt és az ajtó felé vette az irányt, de ott megtorpant.
-De ahogy látom hiábavaló volt a sok veszekedés, hisz titeket nem lehet egymástól szétszakítani. - fordult felém vigyorogva.
 Ebben igaza is volt, s muszáj volt nekem is elmosolyodnom. Ha tudná, hogy mennyire igazat mondott... A bizonyíték erre épp itt feküdt mellettem a takaró alatt.
-Szóval, csak ennyit akartam. Jó éjszakát! - nyitotta ki az ajtót. - És vedd már le szegény lányról a takarót, mert megfullad! - mondta még hátranézve, majd kiment.
 Még a vér is megfagyott az ereimben ettől a mondattól. Hogy a francba jött rá, hogy itt van SoHee? Jó, a viselkedésem elég feltűnő volt...
 A lány kidugta fejét a takaró alól. Arca pont olyan meglepődött volt, mint az enyém.
-Még mindig jobb hogy előtte buktam le, minthogy a média előtt... - mondta.
 Neki is igaza volt. Bár Onew maximum leszidott volna engem, ha együtt talál SoHee-vel - amit most nem tett meg - , míg a média és a nyilvánosság megkeserítette volna az életünket. Bele se mertem gondolni, hogy mi lenne ha kiderülne, hogy barátnőm van.
 Gondolataimból SoHee utolsó mondata zökkentett ki.
-Annyira hirtelen megzavartak, hogy még köszönni sem tudtam rendesen! - mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt, hogy befejezhesse elkezdett csókunkat.
***
 Annyira jól esett, hogy itt van mellettem. Beszélgetésünk közben minden egyes szavát magamba ittam, nehogy elfelejtsek akár egyetlen egyet is. Most, hogy Onew elmondta a helyzetet, egy kicsit mindketten megkönnyebbültünk.
 A szemhéjaim kezdtek elnehezedni, s többször is lecsuktam őket, amit SoHee is észrevett.
 Hirtelen felugrott mellőlem és pár gyors mozdulattal levette nadrágját és felsőjét. Kerek szemekkel figyeltem, hogy mit csinál.
-Te...Ezt most komolyan...? - motyogtam meglepetten.
-Csak nem gondoltad komolyan, hogy utcai ruhában fogok aludni? - felelt kérdéssel a kérdésre, majd levakarhatatlan vigyorral mászott vissza mellém, s újból bebújt a takaróm alá.
 Mélyet sóhajtottam, hogy lehűtsem magam. Ez a nő egyszer sírba fog tenni ezzel.
 Lassan közelebb húzódott hozzám és karjaival körbefonta felsőtestemet. Fejét a mellkasomra hajtotta és lehunyta szemeit.
-Jó éjszakát, aludj jól! - suttogta.
 Egyik karomat a vállára hajtottam és megcsókoltam a feje búbját.
-Most már jól fogok. - válaszoltam. - Jó éjt!"

50.rész

 "Megértően bólintottam. Tudtam, hogy így lesz a legjobb, de szomorúsággal töltött el, hogy egyre kevesebbet láthatom majd őt. Viszont csókján éreztem, hogy ő is hasonlóképpen érez. Nem baj; ennyi áldozatot kell hoznunk azért, hogy a munkája mellett együtt lehessünk.

 Hirtelen felpattant a kanapéról, majd kezemet fogva húzni kezdett. Csak akkor szólaltam meg, mikor beindította a kocsit.

-Hova megyünk? - néztem ki az ablakon egy pillanatra, majd újra rá néztem. Csak elmosolyodott, de kérdésemre nem adott választ. Beletörődve, hogy nem kapok magyarázatot, hátradőltem az ülésben és az utat kezdtem figyelni. Pár perc után kezdett ismerőssé válni az utca, mire aggódni kezdtem.

-Ez biztos jó ötlet? - kérdeztem a hosszú csend után, mire Jonghyun csak bólintott egy aprót. Leparkolt a kocsival egy nagy épület előtt, majd rám nézett.

-Gyere! - szállt ki a az autóból, mire felsóhajtottam. Mellé sétáltam és már majdnem megfogtam a kezét, de rá kellett hogy jöjjek hogy ezzel lebukhatunk. Így csak csendben lépkedtem mellette egészen az ajtóig. De mikor átléptük a küszöböt, kezemet tenyerébe csúsztattam és összekulcsoltam ujjainkat. Megmosolyogta tettemet, amitől nekem is felfelé görbült a szám.

 Viszont mikor benyitott az egyik terembe, lefagyott arcomról a mosoly. Taemin elvigyorodott, Key és Minho kifejezéstelen arcáról nem tudtam semmit leolvasni, viszont Onew-re rá se mertem nézni. Szúrós tekintettel pillantott Jonghyunra, majd kérdőn felvonta szemöldökét."

 "Kérdésére nem akartam válaszolni, gondoltam úgy is rájön, hogy hová megyünk. Bár elég rizikós dolgot vállaltam be azzal, hogy elhozom a próbánkra, de nem igazán érdekelt, hogy mit fognak szólni a fiúk a jelenlétére nézve.

-Ez biztos jó ötlet? - kérdezte a lány néhány percnyi csend után. Szóval rájött hova megyünk. Bólintottam, miközben leparkoltunk a kiadó épülete előtt.

-Gyere! - mondtam kissé parancsolóan, miközben kiszálltam a kocsiból. Bár mellém sétált, de kezemet nem fogta meg mint szokta. Sejtettem, hogy miért teszi ezt, így annál jobban esett az, amikor az épületen belül összekulcsolta ujjait az enyéimmel.

 Nagyot sóhajtva léptem be a próbaterembe magam mögött húzva SoHee-t. Ahogy vártam; Taemin-en kívül senki nem mosolygott ránk. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen rosszban leszek velük. Onew egyenesen ölni tudott volna a pillantásával. Key és Minho egyszerűen hátat fordított nekem. Hát hogy képesek erre?

-Nocsak, beoldalogtunk próbára? - szólalt meg Onew, s hangja csak úgy csöpögött a gúnyosságtól. - És szokás szerint nem egyedül. - nézett SoHee-re, aki ijedten összerándult mellettem. Megrémültem, hogy a lány is kapni fog a nekem szánt kiosztásból. De ezt nem hagyhattam.

-Figyelj, én nem akarok balhét. megígértem, hogy nem lesz több kimaradás és ezt be is tartom. De az ég szerelmére, legalább a barátnőm had legyen velem!

-Pont ő volt az oka a kimaradásodnak nem? - fordult meg Key a kirohanásomra.

-Ha nem tetszik, hogy együtt vagyunk, akkor tegyetek ki. Bár kétlem, hogy ez tetszene a rajongóknak. És egyáltalán találnátok helyettem másik fővokálost? - kérdeztem idegesen, mire csend lett a teremben és senki nem válaszolt. - Nem ugye? Én olyan vagyok amilyen és változni nem tudok, sajnálom. De SoHee-ről nem mondok le, ezt ti is nagyon jól tudjátok."

" Pár másodpercig csend lett a teremben, csak Onew feszült sóhaját lehetett hallani.

-Inkább próbáljunk, jó? Ha már végre ideértél, ne veszekedésre pazaroljuk az időt. - mondta, majd a zenelejátszóhoz lépett. Csendben meghúzva magamat elindultam a szokásos ülőhelyemre, ami az egyik sarokban volt.

 Leültem a földre és figyelni kezdtem őket. Egyedül Taemin volt az aki teljes beleéléssel táncolt, mindenkiről sugárzott a feszültség. Észrevettem, hogy Key néha-néha rám pillant, majd rosszallóan megcsóválja  a fejét. Rosszul esett hogy így viselkednek velünk, főleg Onew-n lepődtem meg, hiszen őt sosem láttam ilyennek. Még a szünetekben sem szólt hozzám, hátat fordítva nekem ült a földön. Alig pihentek pár percet, újból próbálni kezdtek, és ez így ment egészen késő délutánig. Addig táncolták el újra és újra a koreográfiát, míg minden mozdulatuk tökéletes nem lett. Már rég letelt az edzésük ideje, de ők még mindig a teremben voltak.

-Nem mehetnénk már? - nyafogott Taemin fáradtan, a földön fekve.

-Rendben. - mondta szigorúan Onew. - De holnap korán reggel újból edzés! - nézett szúrós szemekkel Jonghyunra, majd megfogta sporttáskáját és kisétált a teremből. Key és Minho szó nélkül követte Onew-t, de Taemin még visszafordult az ajtóban és halvány mosollyal az arcán intett nekünk. Legalább ő nem haragszik ránk. De meddig fog ez tartani?

***

Jonghyun nagy sóhajtozást hallatva leparkolt az autóval a dorm elé. Észrevettem, hogy az egyik ablakban megmoccan a függöny,  majd megjelenik Key arca. Minket figyelt. Biztos meghallotta az autó hangját.

-Hazamegyek, jó? - hajoltam hozzá közel, majd átöleltem. Kiszálltam az autóból, majd átsétáltam az ő oldalára és kihúztam őt a kocsiból hogy újra karjaiba bújhassak. Szegény már nagyon fáradt lehetett, alig állt a lábán.

-Menj, pihend ki magad! Aztán majd holnap valamikor beszélünk. - nyomtam egy csókot ajkaira. Rossz volt őt itt hagyni, de nem tehettem mást.

***

-Ez biztos jó ötlet? - suttogtam a telefonba. - És mi van ha lebukunk? - estem kétségbe.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Inkább siess! - sürgetett a vonal túlsó végéből, majd lerakta a telefont. Öt percen belül megérkeztem a dorm-hoz. Már rég elmúlt éjfél is; nem tudom hogy mehettem bele ebbe az egészbe. Hamarosan nyílt a bejárati ajtó és a maknae arca kukucskált ki.

-Gyere! - intett kezével hogy menjek be.

-De biztos nem lesz semmi baj? - aggodalmaskodtam megint.

-Ne aggódj már ennyit! - kuncogott Taemin. - Jonghyun biztos örülni fog neked, menj már! - tolt a szobája felé. Nem tudom hogy hogyan pattan ki ez az ötlet a maknae fejéből, hogy töltsem itt az éjszakát, de örültem neki. Viszont kicsit aggódtam is. Ha Onew észrevesz, annak nem lesz jó vége.

-Köszönöm Taemin. - mosolyogtam rám, majd halkan beléptem a szobába. Jonghyun ki volt terülve az ágyán, édesen szuszogott, mire elmosolyodtam. Óvatosan bemásztam mellé és nyomtam egy puszit az arcára. Halkan felmorgott, de nem ébredt fel. Elvigyorodtam, majd újból megpusziltam, de most ajkait."

 "Rosszul esett, hogy Onew egyszerűen fütyül arra, amit mondtam. Nem érdekelte, hogy mit szenvedünk miattuk, neki csak az számított, hogy a banda tökéletes legyen. Bár ezt azért megértettem, mégis pont tőle nem vártam ezt az egészet.

 Leverten álltam be a helyemre, hogy nekikezdhessünk az edzésnek. Nem voltam elég éber ahhoz, hogy jól táncoljak, de megpróbáltam lekövetni a mozdulatokat. De nem csak én voltam így: a leader valamint Key és Minho ugyanolyan bágyadtan táncolt. Szétzüllesztettem a csapatot, ez már nem kétséges. De hogy lehetnek velem ilyenek? Hisz csak egy buta interjút hagytam ki...

 Beletörődtem hát, hogy jó ideig háttérbe leszek szorulva és abba is, hogy nélkülöznöm kell SoHee-t. Az utóbbi sokkal jobban fájt.

***

 Lassan hajtottam be a dorm elé, majd leparkoltam. A mai vezetésemen is meglátszott a hangulatom; kimért, lassú és bágyadt.

 A motor zúgásának abbamaradása előhozta a kínos csendet. Nagyot sóhajtottam. Észrevettem ugyan Key figyelő tekintetét az egyik ablakból, de egyáltalán nem érdekelt.

-Hazamegyek, jó? - hallottam fél füllel SoHee hangját, majd éreztem ahogy karjai körém fonódnak. Nem volt rá energiám, hogy viszonozzam a kedves gesztust.

 Kiszállt az autóból. Én is kinyitottam az ajtót, de ott maradtam az ülésen. Valószínűleg a lány észrevette, hogy önerőből úgysem szállnék ki, ezért megfogta kezeimet és felhúzott. Ennyi elfojtott és kimutatott düh után a testem mára egészen lezsibbadt.

 SoHee mondott valamit, amit nem igazán értettem, majd finoman megcsókolt. Belesajdult a szívem a csókba, ha belegondoltam, hogy ő most mit élhet át.

 Már épp szólni készültem hozzá, de addigra ő már hazafelé vette az irányt. Most jött el az a pillanat, hogy ordítani tudtam volna, de nem tudtam egyszerűen kinyitni a számat.

***

 Az este nagy részét néma bámulással töltöttem. Taemin-en kívül senki nem szólt hozzám. Persze az áldott maknae is felhagyta a próbálkozásait azzal hogy beszéltessen, mert észrevette, hogy mennyire szótlan vagyok. De ő legalább törődött velem.

 Külön csináltam magamnak vacsorát, amit egyedül is fogyasztottam el, majd miután elmosogattam a többiek és a magam piszkos edényeit, zuhanyozni mentem.

 Álmosnak ugyan nem éreztem magam, de rettenetesen fáradt voltam. Tv-t nézni nem volt kedvem, így hát bedőltem az ágyamba és vártam, hogy az álmok nyugodt öntudatlanságába süllyedjek.

 Nem sokkal később arra ébredtem, hogy valaki apró csókot adott arcomra, majd ajkaimra. Először fel sem fogtam, hogy ki lehet az; agyam a lehetséges egyének után kezdett kutatni.

 Kinyitottam a szemem és nagyokat pislogtam, hogy lássak valamit a szobában. Mikor sikerült kivennem az előttem lévő arcot még beletelt egy másodpercbe, míg rájöttem, hogy ki az.

-So... - nevét nem tudtam befejezni, mert úgy meglepődtem, hogy odébb gurultam az ágyon és egy hangos koppanással földet értem. Mondanom sem kell, hogy az álom kiment a szememből.

-Te meg mit... Hogyan? És mikor? - zúdítottam rá alig érthető kérdéseimet, miután sikerült felvakarnom magam a padlóról."

49.rész

"Másnap korán reggel felkeltem és elsétáltam a dorm-ba. Meg akartam beszélni Jonghyunnal, hogy mikor lesz szabad a hétvégéje, hogy bemutatkozhasson szüleimnek. Már apa is nagyon kíváncsi volt rá, de azért még tartottam tőle hogy majd nem fogja őt kedvelni.

 Már majdnem megérkeztem a SHINee házához, mikor az utca végén megpillantottam pár ismerős arcot. Mindenki ott volt, kivéve egy embert - Jonghyunt. Azonnal átfutott rajtam az aggodalom. Ruházatukat tekintve edzeni mentek; de ő miért nem ment velük?

 Taemin mikor hátrafordult észrevett engem, kezét a magasba emelve intett egyet. Épp köszöntem volna neki, mikor Onew megragadta a maknae kezét és rám se nézve kezdte húzni maga után. Furcsálltam viselkedését, de reméltem hogy csak rossz napja van, és nekem nincs közöm hangulatához.

 A házhoz siettem és hangosan bekopogtam az ajtón. Vártam pár másodpercet, de mivel választ nem kaptam, lenyomtam a kilincset. Az ajtó nyitva volt, tehát Jonghyun valószínűleg itt van. Beljebb léptem és bekukucskáltam a nappaliba. Barátom ott ült a kanapén, könyökét térdére támasztva, arcát tenyerébe temetve. Ritkán láttam ilyennek, csak akkor viselkedik így, ha nagy baj van.

-Szia. - köszöntem neki halkan, mire ugrott egyet és felém kapta fejét. Tekintete meglepett és szomorú volt.

-Mi történt? - ültem le mellé. - Láttam előbb a fiúkat. Miért nem mentél velük? - kérdeztem aggódva."

 "Reggel a fiúk némasággal büntettek engem a tegnap történtek miatt. Sok volt köztünk a cívódás mióta egy csapatot alkottunk, de ilyen komoly veszekedés még soha nem fordult elő.

 Egymás között ugyan elbeszélgettek, de hozzám egyáltalán nem szóltak. Kivéve Taemin-t, akit nem érdekelt a többiek véleménye.

-Jössz edzésre? - kérdezte a maknae, mikor a többiek már kiértek a házból.

-Menjetek csak előre. Majd én megyek utánatok! - mondtam, s halványan rámosolyogtam.

 Taemin kedvesen visszamosolygott rám, majd a többiek után indult. Pár perc múlva már hallottam, hogy beindítják kint az autót, aztán elhajtanak.

 Ekkor SoHee lépett be a nappaliba. Rögtön elöntött a bűntudat, ahogy ránéztem. Tudtam, hogy észre fogja venni lehangoltságomat és akkor el kell mondanom, hogy mi történt. De féltem elmondani az igazat, hogy én voltam a probléma, pontosabban az, hogy túl sokat foglalkoztam vele és nem a bandával törődtem. De akkor mit mondjak neki? Hazudjak? Azt nem tudnám megtenni...

 Köszönése után rögtön odajött, s leült mellém. Megkérdezte azt, amitől a legjobban féltem. Nincs mese, el kell mondanom neki mindent.

-Tegnap veszekedésbe keveredtem a fiúkkal, mikor hazaértem. - kezdtem neki a mondókámnak,s  közben figyeltem a lány arcát. - A fiúk szerint, vagy legalábbis Onew szerint elhanyagoltam a bandát...

-Ez nem igaz! - vágott közbe SoHee. - Hisz te dolgozol közülük a legkeményebben!

-Várj egy kicsit, had fejezzem be! - mondtam szemébe nézve, de kénytelen voltam lehajtani a fejemet. - Szóval szerintük miattad vagyok ilyen. Túl sokat vagyok veled..."

 "Válaszadása közben arcomat figyelte, tisztán látszott tekintetében az aggodalom.

-Ez nem igaz! Hisz te dolgozol közülük a legkeményebben! - vágtam szavába kissé felháborodva, mire csendre intett. Elhalkultam, majd megvártam míg befejezi mondanivalóját. Megszakítva a szemkontaktust lehajtotta a fejét, és tovább beszélt.

 Féltem ettől a választól, de számítottam rá, hogy én leszek a probléma. Egyszerre elöntött az aggodalom és a szomorúság, de lehet hogy a fiúknak tényleg igaza van. De hiszen múltkor is azért kerültem őket annyira, hogy tudjanak a munkájukra koncentrálni és a rajongók ne sejtsenek semmit. De úgy látszik ez a kis idő nem volt elég. Szomorúan lehajtottam a fejemet, majd pár perc csend után megszólaltam.

-Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani... - sóhajtottam. - Sajnálom. Nem akartam, hogy ez így legyen. Nehezemre esik ezt mondani, de lehet hogy igazuk van. Szerintem menj utánuk, mert a végén akkor is rossz szemmel fognak ránk nézni, ha csak beszélgetünk. - öleltem át, majd nyomtam szájára egy puszit.

-Menj. - böktem fejemmel az ajtó felé, de nem akartam, hogy itt hagyjon. Viszont muszáj mennie, nehogy a sok "hiányzása" a kapcsolatunkba kerüljön."

 "Jól esett, hogy ilyen megértő, de láttam rajta, hogy neki is nehezére esik mindez. Én nem akartam őt hibáztatni, hisz én voltam a hibás. Ölelése és gyengéd puszija még nagyobb bűntudatra késztettek.

-Szörnyű érzés, mikor felállítják előtted azt a kérdést, hogy döntened kell az életed és az álmod között. - simítottam végig a lány arcán. - Egyetlen napot sem tudnék elképzelni az én életem nélkül, nélküled.

 Homlokomat az övéének nyomtam és lágyan megcsókoltam.

-De azt hiszem most egy kis áldozatot kell hoznunk...sőt nem is kicsit. - suttogtam, miután ajkaink elváltak egymástól. - Egy kis ideig jobb lesz, ha tényleg kevesebbet találkozunk. Had üljenek el itt a dolgok, talán ez a legjobb megoldás.

 SoHee bólintott, majd halványan rám mosolygott. Bár beletörődött a dologba, akárcsak én is, a fájdalom még mindig ott bujkált a szemében. Nem is fájdalom, inkább sajnálat.

-És kérlek, ne hidd azt, hogy te vagy a hibás. Az csakis én vagyok. - mondtam szemébe nézve. - Ha vége ennek az időszaknak, megígérem hogy kárpótolni foglak. De ma még nem hagylak egyedül!

 Felugrottam a kanapéról, megfogtam a kezét, hogy magam után húzhassam. Kifelé menet felkaptam az edzőcuccom, majd SoHee-val együtt az autómhoz mentünk.

 Erősen elhatároztam, hogy a mai próbánkon ő is ott lesz ha tetszik a fiúknak, ha nem."

48.rész

"Felkuncogtam, majd rá pillantottam.

-Nem sértődök meg... Sőt, lesz ez még jobb is, ne aggódj! - vigyorogtam, majd halvány pírral az arcomon visszafeküdtem mellkasára. Valószínűleg nem számított mondatomra, mert meglepetten felnevetett.

***

Mélyen beszívva pólóm illatát nyúltam a serpenyőért, hogy egy újabb adag palacsintát elkészíthessek. Jonghyun ruhája volt rajtam; mikor felvette volna pólóját, kikaptam kezei közül és vigyorogva magamra húztam, így félmeztelenül maradt. Amit persze én egyáltalán nem bántam.

 Már majdnem befejeztem a palacsinta elkészítését, mikor hirtelen két kezet éreztem a derekamra simulni. Ijedten ugrottam egyet, amin Jonghyun felnevetett.

-Éhes vagyok. - motyogta fülembe, amit gyomra korgása követett. Csodálom, hogy eddig bírtuk, már rég elmúlt dél és még alig ettünk valamit.

-Vegyél ki kérlek két tányért. - böktem mosolyogva a konyhaszekrény felé. Jongyhun vigyorogva teljesítette kérésemet, majd újból hozzám lépett és lágyan megpuszilta arcomat. Ijedten ugrottam el tőle, mikor meghallottam a kulcs zörgését, majd a bejárati ajtó nyitódását.

-Hmm... Mi ez az illat? - hallottam anya hangját, majd nem sokkal később meg is pillantottam őt, ahogy nyugodt léptekkel besétál a nappaliba. Hogy-hogy hazajött? Nem úgy volt, hogy üres lesz mára a ház?

-Jaj, bocsánat! - kapta el fejét, szemét takarva. - Csak haza kellett jönnöm ezekért... Már itt sem vagyok! - mentegetőzött, majd felkapott az asztalról egy nagy papírkupacot és kisietett a házból.

-Mikor azt mondtam, be akarlak mutatni a szüleimnek, nem pont erre gondoltam. - szólaltam meg a pár perces csend után. Kicsit zavarban éreztem magam, hogy alig van rajtunk valami ruha és így nyitnak ránk."

 "Vigyorogva konstatáltam, hogy milyen jól is áll barátnőmnek a pólóm, amit egy ügyes mozdulattal lopott ki a kezemből. Persze neki meg az tetszett, hogy én felső ruházat nélkül maradtam. Részemről jobban örültem volna, ha ez fordítva történik, bár nem hinném, hogy magamra tudnám húzni SoHee felsőjét.

 A lány útbaigazításának köszönhetően megtaláltam a fürdőt és egy kicsit megmosakodtam, majd a konyhába indultam, ahonnan kiszűrődött SoHee csodálatos palacsintáinak az illata.

-Éhes vagyok. - jelentettem ki, miután mögé osontam és sikerült kissé meglepnem. A gyomrom hangosan megkordult engem igazolva.

 Kiadta az utasítást, hogy vegyek ki két tányért a szekrényből, amit készségesen végre is hajtottam, majd visszaléptem hozzá, hogy egy csókot adhassak arcára. Ekkor meghallottuk, hogy kinyílik a bejárati ajtó, S SoHee rögtön el is húzódott tőlem.

 Mikor megláttam a lány édesanyját, elállt a szavam. Mintha csak SoHee idősebb változata lett volna, borzasztóan hasonlítottak egymásra.

 De az anyuka is meglepődött a látványom, ami elé tárult, ez tisztán látszott az arckifejezésén. Gyorsan elfordultam, bár erre nem volt szükség, hisz a hölgy hamar el is sietett.

-Mikor azt mondtam, be akarlak mutatni a szüleimnek, nem pont erre gondoltam. - fordult felém SoHee pár perc csend után.

-Hát..nincs takargatni valóm. - vigyorodtam el, amire egy szúrós pillantás volt a válasz. - Jó, csak vicceltem!

 Közelebb léptem hozzá és derekánál fogva magamhoz húztam.

-Különben is, nem úgy tűnt, mintha haragudna azért, hogy így talált minket."

 "Kijelentésére összehúzott szemekkel rá pillantottam, de magamban megmosolyogtam mondatát.

-Kis egoista... - suttogtam hogy nehogy meghallja. Végül is igaza volt, de nem akartam, hogy a szüleimnek is olyan bátra mutogassa izmos felsőtestét, mint nekem.

 Kezeit derekamra helyezve magához húzott, mire én automatikusan karjaiba bújtam.

-Hát, ha anya nem is, de apa biztosan kiakadt volna ezen. Valahogy nem akarja elfogadni, hogy már nem vagyok a kislánya... - gondolkodtam el. Apa mindig is a szigorú szülők közé tartozott, így annak sem nagyon örült, hogy van barátom, de elfogadta hogy nem tudja megváltoztatni az érzéseimet így beletörődött abba, hogy Jonghyun és én együtt vagyunk.

-Mindegy, inkább együnk! - tértem vissza a valóságba, majd mosolyogva belenéztem abba a gyönyörű szempárba. Megragadtam a kezét és az asztalhoz húztam, hogy végre enni kezdhessünk.

***

 Alig telt el egy óra Jonghyun távozása óta, de már most hiányzik. Szinte az egész délutánt nálunk töltötte, csakis a fiúk sokszori hívására és a szüleim megérkezése miatt ment haza.

 Anya egész estig furcsa mosollyal az arcán figyelt engem, volt egy erős sejtésem , hogy miért. Aztán behívott a konyhába, hogy segítsek neki vacsorát készíteni. Pár perc csend után vett egy nagy levegőt; már előre féltem mit akar mondani.

-Rendes fiúnak tűnik. - tette le a kezében lévő evőeszközt, majd megfordult, hogy a konyhapultnak támaszkodhasson. - Nem csak annak tűnik, az is. - adtam választ magamban mondatára. Nem mondtam semmit, vártam, hogy tovább folytassa.

-És nem mellesleg jól is néz ki! - vigyorodott el, mire jelentőségteljesen rá néztem.

-Bocsi, nem akartalak zavarba hozni... - halkult el. Bizonyára észrevette elpirult arcomat.

-Ne aggódj én nem vagyok ellene a dolognak. A délután látottak után úgy gondolom, hogy az én szavam már nem sokat számítana. - nevetett fel. - Mikor akarod bemutatni nekünk? - fordult felém teljes testével. Elbizonytalanodva elmosolyodtam, mire vállamra rakta kezét.

-Nem akarlak sürgetni, csak már kíváncsi vagyok rá. - vigyorgott, majd kisétált a konyhából egyedül hagyva a gondolataimmal. Anyának teljesen igaza volt, és örültem is hogy nincs ellene a kapcsolatunknak. Már csak apa van hátra..."

 "Nehéz szívvel, de muszáj volt elválnom SoHee-tól és hazafelé vennem az irányt. Onew-ék hívásai már az őrületbe kergettek, hisz úgy maradtam még volna. De nem volt mit tenni.

 A fiúk a nappaliban ültek, mikor visszaértem a dorm-ba, s a fogadtatásuk cseppet sem volt barátságos.

-Hol voltál ilyen sokáig? - pattan fel Onew a kanapéról, mikor beléptem a helyiségbe.

-Na mégis hol? Valószínűleg SoHee-nél kúrtak. - adta a választ helyettem vigyorogva Key.

-Neked most hallgass a neved! - nézett rá Onew szigorúan, majd ugyanezzel a nézéssel rám pillantott. - Kihagytál egy interjút ma.

-Hogy mit? - kérdeztem meglepődve. - De, mára nem is volt semmi beütemezve!

-Igen tudom, ez nekünk is hirtelen jött. De vagy százszor hívtunk téged és nem vetted fel... - mondta a leader kissé nyugodtabban.

-Vajon miért nem vette fel? - csengett Key hangja.

-Kibum! - kiáltottunk rá egyszerre Onew-vel. Pár másodperc erejéig csend lett a szobában.

-Nézzétek - kezdtem mély levegőt véve - , én sajnálom. Többet nem fog előfordulni.

-Biztosan? Mert nem úgy néz ki, mintha az első szóra ugranál és otthagynád SoHee-t... - vonta fel egyik szemöldökét Onew.

-Ezzel mire akarsz kilyukadni? - néztem rá értetlenül.

-Csak annyira - sóhajtott fel - , hogy egy kicsit hanyagolnod kéne a lányt. Mindannyian nagyon szeretjük őt, de rossz vége lesz, ha így elvonja a figyelmedet a munkánkról.

 Mondatai úgy értek akár a jeges zuhany.

-Hanyagoljam? - kérdeztem vissza, mintha csak rosszul hallottam volna.

 Nem jött semmi válasz."

47.rész

 "Egy ideje már húztuk egymás agyát, így azt hittem fehérneműmet akarja levenni rólam, de helyette becsúsztatta alá kezét és izgatni kezdett. Erre nem számítottam; érintésétől megremegtem, körmeimet vállába fúrtam. Keze mozgásának gyorsulásával nyögéseim is egyre hangosodtak. Végigkarmoltam hátát, amit talán nem kellett volna, de teljesen elvesztettem az eszem.

 Újból megcsókoltam, de hamarosan ismét el kellett válnom tőle levegőhiány miatt. Mozdulatai elég gyakorlottnak tűntek, hiszen pár perc múlva már majdnem elértem a csúcsra.

-Jo-Jonghyun. - suttogtam ajkaiba, mire azonnal abbahagyta keze mozgatását.

 Tudta mire gondolok; levette fehérneműmet, majd magáról is lekapta alsónadrágját. Derekamra simította egyik kezét, közben mélyen a szemembe nézett. Ködös tekintetem láttán szája mosolyra húzódott. Nem vártam meg míg szapora légvételem csillapodik, belém vezette merev férfiasságát.

 Míg én felnyögtem, ő elégedetten felmorgott. Csípőjével lassan mozogni kezdett, amitől gyomrom megremegett. Végigsimított combomon, majd nagyobb terpeszbe nyitotta lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen. Csillogó szemekkel figyelte reakciómat, de nem tudtam vele tartani a szemkontaktust, szemeim lecsukódtak a kellemes érzéstől. Ez valahogy más volt mint szilveszter este, sokkal érzékibb és nyugodtabb volt, hiszen nem kellett attól tartanunk, hogy ránk nyitnak, vagy esetleg meghallanak minket. És nem voltunk ittas állapotban, tehát most minden pillanatra tisztán fogok emlékezni.

 Mikor forró lehelete bőrömet érte, kirázott a hideg. Még mindig lassan mozgott; nem tudom hogy azért, mert húzni akarta az agyamat, vagy csak el akarta nyújtani a pillanatot.

-Kérlek... - néztem szemeibe, mire elvigyorodott és gyorsabb tempót kezdett diktálni. Egy ideig még visszafogtam hangosabb nyögéseimet, de utána már nem törődtem a hangerővel. Izzadt hajába túrtam és közel húztam magamhoz egy csókra."

 "Rövid idő múlva abbahagytam kezem mozgatását SoHee kérlelő sóhajtására. Nem akartam elsietni a dolgot, de már én sem bírtam magammal. Levettem utolsó ruhadarabunkat, mind magamról, mind SoHee-ról. Mielőtt igazán nekikezdtünk volna, a szemébe néztem. Ő is pont úgy akarta, ahogy én. Nem várattam hát; duzzadt és merev férfi tagomat belé vezettem, egészen mélyre hatolva. Elégedett hang tört fel torkom mélyéről, a lány pedig felnyögött. Végre én is kiélhettem magam.

 Szép lassan kezdtem előre-hátra hintázni, hogy még egy kicsit kínozhassam őt, bár ez nekem is kínzásnak számított.

 Óvatosan nagyobb terpeszbe tártam lábait, majd kezeimet visszacsúsztattam derekára, hogy amikor lökök rajta közel húzhassam magamhoz. Így jóval mélyebbre tudtam hatolni, aminek köszönhetően SoHee elalélni látszott. Szemeit lehunyta és csak élvezte az együttlétet, hogy testünk teljesen eggyé vált. Már nem azzal törődtem, hogy húzzam az agyát, inkább csak a pillanat szépsége foglalkoztatott. Még sosem lehettünk így kettesben, mint most, ezért el akartam nyújtani az együtt töltött időt, amennyire csak lehetett. Ezekre a percekre életem végéig emlékezni akartam.

 Előre hajoltam, s pár apró csókot hintettem hasára.

-Kérlek... - nézett rám SoHee, amire el kellett mosolyodnom. Tekintete kérlelő volt, szinte már esdeklő.

 Úgy döntöttem felmentem őt a kínzás alól, s gyorsabb iramra kapcsoltam, mire a lány nyögései egyre hangosabbá váltak és az én csendességem is megszűnt.

 Keze izzadtságomtól nedves hajamba túrt, majd közel húzott magához. Ajkaink forró csókban olvadtak össze, miközben én még gyorsabb tempót kezdtem diktálni. SoHee kezei megfeszültek fejem tetején, majd egy kisebb sikítás kíséretében élvezett el.

 Még nem álltam le, pár erőteljesebb lökés után végül én is elértem orgazmusom csúcspontját. Ekkor esett csak le, hogy megint nem használtunk óvszert."

 "Amint gyorsabb tempóra váltott, ujjaim megfeszültek fején, zihálva kapaszkodtam hajába. Egy erősebb lökés után megremegtem alatta, egy kisebb sikítás mellett, nevét nyögve élveztem el. Még párat mozgott bennem, majd őt is elérte a gyönyör. Zihálásom nem csillapodott, főleg mikor szenvedélyesen megcsókolt. Kihúzódott belőlem, majd türelmesen megvárta míg magamhoz térek.

 Mosolyogva rá pillantottam, de arckifejezésétől kissé megijedtem. Volt egy tippem, hogy mire gondolt, ezért halvány mosollyal az éjjeliszekrény felé nyúltam. A fiókból kihúztam egy kis gyógyszeres dobozt és felé nyújtottam.

-Ne aggódj! - mondtam, mire megkönnyebbültség suhant át az arcán, amitől elvigyorodtam.

 Kivettem kezéből a dobozt és magamhoz húztam. Rám terítette a takarót, majd bebújt mellém.

 Mellkasára fektettem a fejem és mosolyogva hallgattam még mindig gyors szívverését. Átkaroltam felsőtestét, közben nyakát hintettem be apró puszikkal. Csókjaim helyén apró libabőrök jelentek meg bőrén. Végighúzta ujjait hátamon, amitől engem is kirázott a hideg.

 Boldogan elvigyorodtam, majd nyakába fúrtam arcomat."

 "Megkönnyebbülten elmosolyodtam, mikor megmutatta az éjjeliszekrényből előhúzott tablettákat. Legalább ő gondolt az ilyen helyzetekre, nem úgy mint én. Lassan már gyakorlottabb lesz nálam.

 Miután barátnőmre terítettem a takarót, bemásztam mellé s karomat átvetve az ő vállán hagytam, hogy hozzám bújjon. Még enyhén lihegtem, vérem pedig még mindig vadul lüktetett az ereimben. Ez így a valóságban ezerszer jobb volt, mint álmomban.

 Finom, apró puszik érték bőrömet a nyakamnál, amitől megborzongtam. Ez furcsa volt számomra egy ilyen vad és szenvedélyes együttlét után.

 Kezem finoman simogatni kezdte a lány hátát gerince vonalán, amitől megremegett. Arcát a nyakamba fúrta, s ettől felfelé kezdett görbülni a szám.

-Remélem nem sértődsz meg, ha azt mondom, hogy ez sokkal jobb volt, mint a szilveszteri... - suttogtam vigyorogva. SoHee belekuncogott vállamba, majd felemelte fejét és tekintetét rám függesztette."

46.rész

 "Mosolyogva figyeltem ahogy játszani kezd ujjaimmal. Beszéd közben nem nézett rám, bizonyára már rég előre lépett volna, csak kicsit húzni akarta az időt.

-Köszönöm. - húztam még nagyobb mosolyra a számat, majd kicsit erősebben megszorítottam kézfejét. Ahogy folytatta mondatát, egyre jobban pirultam el és beleremegtem a gondolatba, hogy az én ágyam is "fel lesz avatva". Felkuncogtam, de válaszolni már nem tudtam, ugyanis közel húzott magához és lágyan megcsókolt. Jólesően kirázott a hideg érintésétől. Átkaroltam nyakát, hogy még közelebb érezhessem magamhoz őt.

 Nem akartuk elsietni a dolgot, de tíz percnyi csókcsata után hátradőltem az ágyon, magammal húzva őt is. Belemosolygott csókunkba, amitől nekem is felfelé görbült a szám. Egy pillanatra elvált tőlem hogy szemeimbe nézhessen. Pillantása érzéki volt, amitől újból pillangók kezdtek el röpködni a gyomromban.

 Perverz vigyorral kezdte felfelé gyűrni a pólómat, amitől kirázott a hideg. Miután levette rólam a ruhát, derekára helyeztem kezeimet, majd apránként szabaddá felsőtestét. Végigmértem kockáit és elismerően elvigyorodtam.

 Ajkaihoz hajoltam egy újabb csókért, közben hagytam hogy lehámozza rólam nadrágomat."

 "Sietségről szó sem lehetett; ez alkalommal érezni akartam teste minden porcikáját, élvezni akartam együttlétünk minden egyes másodpercét.

 Hosszú csókunk után egy pillanatra elváltam ajkaitól, hogy szemeibe nézhessek, amikben tisztán tükröződött az izgalom. Kaján vigyorral az arcomon kezdtem el felfelé gyűrni felsőjét, amitől meg is fosztottam. Ezután ő kezdett megszabadítani pólómtól. Ügyelt arra, hogy tenyere ruhám levétele közben mindig hozzáérjen hasfalamhoz, amitől izmaim ott összerándultak.

 Új csókba kezdtünk, közben ismételten lassú mozdulatokkal kigomboltam nadrágját, s lehúztam róla. Ujjaimmal felfelé haladva végigsimítottam fehér combjain. Ettől jól észrevehetően megremegett. Ajkaimmal elváltam övétől, s lefelé tévedtem csókjaimmal. Körbejártam nyakát, mellkasát, apró puszikat leheltem hasfalára. Kezeim végig oldalán tartottam, s fel-le cirógattam bőrét.

 Miután ajkaimmal végigjártam bőre minden négyzetcentijét, kezemmel háta alá nyúltam és gyakorlott mozdulattal kikapcsoltam melltartóját. Ez az a ruhadarab is az ágy mellett végezte, akárcsak a többi. Ahogy lekerült róla, SoHee arca pár árnyalatnyival vörösebb lett. Édes volt, hogy még mindig így szégyenlősködött. Mosolyogva hajoltam oda mellkasához, s csókolgattam körbe melleit. Tenyeremmel masszírozni kezdtem az egyiket, míg a másikat ajkaimmal kényeztettem. Úgy döntöttem, hogy addig fogom húzni őt, amíg csak lehet."

 "Nem akarta elsietni a dolgot, ez látszott lassú mozdulatain. De én sem kapkodtam; most minden pillanatra emlékezni akartam, nem úgy mint szilveszterkor. Emlékeim csak halványan maradtak meg arról az estéről, így mikor levette melltartómat, zavarba jöttem. Kissé elpirultam, de mikor ajkaival újból kényeztetni kezdett, felsóhajtottam. Hamarosan használatba vette kezét is, mire elmosolyodva az alsó ajkamba harapva rá pillantottam.

 Pár percig még elidőzött melleimnél, de most rajtam volt a sor. Fordítottam helyzetünkön hogy én legyek felül, közben ajkaihoz hajoltam. Lassan csókoltam, közben ujjbegyemmel mellizmát cirógattam. Egyre lejjebb haladtam kezeimmel, kockáira adtam egy-egy puszit. Ahogy alhasához értem, végigsimított hajamon és mosolyogva rám pillantott.

 Szemeivel végigkísérte mozdulataimat, ahogy kikapcsoltam övét, majd lassan lehúztam róla nadrágját. Vigyorogva figyelte reakciómat, mikor észrevettem izgalomtól merev férfiasságát, amit még alsónadrágja sem tudott elrejteni. Úgy tettem, mintha le akarnám róla venni utolsó rajta maradt ruhadarabját, de ehelyett csak végigsimítottam combjain.

 Kicsit húzni akartam az agyát, ami szerintem sikerült is. Legördültem róla, majd magamra húztam, hogy újra ő legyen felül. Mosolyogva vette át a vezető szerepet, közben nyakamat kezdte kényeztetni. Átkaroltam hátát, körmeimmel kicsit erősebben vállaiba markoltam, mikor lágyan megharapta nyakamat.

 Derekát enyémnek nyomta, mire ajkaiba nyögtem és beleremegtem mozdulatába."

 "Elvigyorodtam, mikor fordított helyzetünkön, s hagytam hogy az ő irányítása alá essek. Ő sokkal jobban értett hozzá, hogy hogyan tudja húzni az agyam.

 Mozdulatait ő sem siette el, szép módszeresen hámozta le rólam nadrágomat. Férfi tagom már olyan kemény volt, mint a kő, ez jól látszódott alsónadrágomon keresztül is. Direkt nem vette le rólam, ujjai inkább combomra tévedtek. Halkan felsóhajtottam érintésétől.

 Hamarosan újból én kerültem felülre, visszakapva az irányítást. Komiszul elvigyorodtam. Most fizetni fog azért, hogy így húzta az agyamat. Ajkaimmal nyakára tapadtam, lágyan szívogatva bőrét. Kezei hátamra csusszantak, s mikor finoman megharaptam nyakát, körmei a bőrömbe vájtak. Felmorrantam és derekamat az övéének nyomtam. Ettől belenyögött ajkaimba de nem csak ő szenvedett a kínzó vágytól.

 Tovább csókoltam, közben egyik kezemet lefelé csúsztattam testén, s fehérneműje alá nyúltam. Megremegett alattam, ahogy csiklóját kezdtem izgatni ujjaimmal. Egyre hangosabban sóhajtozott, a levegőt egyre szaporábban vette.

 Mikor kezemet kissé gyorsabban mozgattam, körmeit végighúzta a hátamon, fájdalmas vonalakat hagyva maguk után. Ezúttal ő hagy majd rajtam nyomokat, nem úgy mint én szilveszterkor."