36.rész

 "Tetszett az ötlet hogy együtt ünnepeljük Jonghyun szülinapját. A fiúk is egyetértettek ebben, úgyhogy a helyszín már le is van fixálva. Már csak az a kérdés, hogy hogyan juttatom el a kutyát a házba úgy, hogy ne vegyék észre. Szerencsére Jonghyun anyukája segített ebben nekem, így a kiskutya az egyik szobában lett elszállásolva, míg az ajándékozásra nem kerül a sor.

 Épp a kertbe tartottam, mikor a nappali felől érdekes zajokat hallottam. Bekukucskáltam a szobába, majd mosolyogva figyeltem, ahogy Key egy kisgyerekkel játszik.

-Szia Dido! De sokat nőttél! - léptem közelebb, majd végigsimítottam a rövid haján, mire a fiú rám kapta tekintetét. Nagyon rég láttam őt utoljára, ezért lehet hogy nem is ismert meg engem azonnal.

-SoHee! - kiáltott fel, majd átölelte derekamat. Tehát mégis emlékszik rám. Nevetve visszaöleltem és leguggoltam hozzá.

-Tudod merre van a bátyád? - kérdeztem tőle mosolyogva, mire vidáman bólogatni kezdett, majd megfogta az egyik kezemet és húzni kezdett a kert felé. Kb. 15 méterre Jonghyuntól megállt, és egyik ujjával rá bökött.

-Ott van! - vigyorgott büszkén.

-Köszönöm! - nevettem fel ismét, majd megsimogattam feje tetejét. Jonghyunhoz sétáltam és nyomtam egy csókot ajkaira. Leültem mellé és belebújtam ölelő karjaiba. Észrevettem, hogy anyukája mosolyogva figyel minket, mire kicsit zavarba jöttem.

 Pár perc beszélgetés után hallottam, hogy Key messziről felkiált.

-Az istenért, Roo! - a kutya neve hallatán felkaptam a tekintetem - SoHee, gyere! - szólított Key, mire felpattantam.

-Egy pillanat. - hadartam el, majd besiettem a házba.

-Mi történt? - léptem be a szobába. Key kétségbeesetten rám pillantott közben a sarokba mutatott.

-Odavizelt a padlóra! - nyafogta, mire felnevettem. Komolyan ezért hívott?

 Vigyorogva megráztam a fejem, majd feltakarítottam. Észrevettem, hogy valaki kíváncsian bekukucskál az ajtón.

-Gyere be nnyugodtan! - szóltam Didonak, mire beljebb lépett.

.Nézd, ő itt Roo! - kaptam kezeimbe a kutyát, majd felé nyújtottam.

-Szeretnéd te odaadni Jongyhunnak? - kérdeztem, mire bólintott egyet és simogatni kezdte a kutyát."

 "Hamar eljött a születésnapom. Egy részből örültem neki, hisz együtt lehettem a családommal és barátaimmal, viszont azt nem szerettem, hogy ilyenkor elhalmoztak teljesen felesleges ajándékokkal. Bár a fiúknak szépen és érthetően kifejtettem affelőli véleményem, hogy nem kívánok ajándékot kapni, mégis rettegtem hogy kitalálnak valamit.

 Épp kint ültem a kertben kedvenc hintaágyamon és a kertben elhelyezett hangulatos égő fáklyákat bámultam. A ház színes lampionokkal volt feldíszítve, s az egész kertben érződött a grillezett ételek illata.

 Lépteket hallottam a hátam mögül, majd SoHee lépdelt elém és megcsókolt. Nekem már a jelenléte bőven elég születésnapi ajándék volt. Ahogy leült mellém, átkaroltam és hagytam, hogy nekem dőljön- Elmondtam neki, hogy mennyire örülök, hogy eljött és hogy meg tudtuk szervezni ezt a napot. Majd egy kis csend telepedett ránk, de nem túl sokáig, ugyanis Key kiáltását véltem hallani a ház felől.

-Egy pillanat. - állt fel SoHee, majd elsietett. Eleve ez nagyon gyanús volt, de egyenlőre nem akartam tudni, hogy miben sántikának.

 Nem sokkal később az összes vendég összegyűlt a kertben felállított asztalnál. Engem az asztalfőhöz állítottak, s megparancsolták nekem, hogy el ne mozduljak. Meg is tudtam, hogy miért. Anya óriási tortával közeledett az asztal felé, amit pontosan elém tett le. Mindenki egyszerre énekelte a "Boldog Szülinapot" dalocskát, de így is tisztán ki tudtam venni a fiúk hangját. Elég gáz, ha egy fiú elkezd bőgni, így kézfejemmel gyorsan megtöröltem a szemeim. Miután a dal elhalkult, a többiek arra bíztattak, hogy kívánjak valamit. Lehunytam hát a szemem és mélyen magamba néztem, hogy mit is szeretnék a legjobban. Pár másodperc kellett, s már tudtam: azt kívántam, hogy sikeresen debütálhassunk és a legjobbat nyújthassuk jövendőbeli rajongóinknak. Aztán elfújtam a gyertyákat."

 "Gyorsan elrendeztük a kutyát és kisiettünk a kertbe. Összegyűltünk az asztal körül, majd a jól ismert születésnapi dalt énekelve átadtuk Jonghyunnak a tortát. Bár próbálta leplezni, én mégis észrevettem szeme sarkába összegyűlt könnyeit. Tudtam hogy könnyen elérzékenyül, így meg tudtam érteni. Amint elfújta a gyertyákat, a fiúk a nyakába ugrottak és hangosan kiáltozva kívántak neki boldog szülinapot. Én megfogtam Dido kezét, majd észrevétlenül besurrantam vele a házba. Ő már tudta miért húztam be őt; mosolyogva rohant be a szobába, majd ölébe vette a kutyát. Egyik kezével tartotta az állatot, másikkal újra megragadta a kezemet. Csendben elindultunk a kert felé, de már az ajtóban hallottam a fiúk hangját. Valamelyik ajándékkal nagyon el voltak foglalva, így csak akkor vettek észre, mikor közelebb értünk. Jonghyun szemmel láthatóan meglepődött, mire elvigyorodtam.

-Meglepetés! - kiáltott fel Dido, majd elengedte kezemet és Jonghyunhoz sietett.

 Átnyújtotta neki a kutyát, majd hirtelen átölelte derekát.

-Boldog szülinapot! - mormogta pólójába.

-Boldog születésnapot! - ismételtem én is, majd közelebb léptem és megcsókoltam. - Remélem örülsz neki! - néztem rá mosolyogva."

 "Már nem tudtam megszámolni a sok ajándékot, hisz rengeteg volt belőlük. Reméltem, hogy vége lesz a nagy ajándékáradatnak, de meghallottam Dido hangját.

-Meglepetés! - kiáltotta, majd hozzám futott és a kezembe nyomott egy kiskutyát, s átölelt.

-Boldog szülinapot! - motyogta. Összeborzoltam haját, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára.

-Boldog születésnapot! - lépett elém SoHee, majd hosszadalmasan megcsókolt. - Remélem örülsz neki!

-Szóval a te ötleted volt? - lepődtem meg. Nem értettem, hogy honnan tudhatta azt, hogy kutyát szeretnék.

-Az ötlet az enyém volt. - lépett oda hozzánk Minho a többiekkel együtt. - És SoHee-vel meg a fiúkkal megvalósítottuk.

 A kis állatra pillantottam a kezemben. Nagy szemekkel nézett rám, nagyon meg volt szeppenve. Végigsimítottam a fején, mire csóválni kezdte apró farkát.

-Köszönöm! - mosolyogtam a többiekre, akik közre fogtak, majd nagy ölelésben olvadtunk össze.

***

 Három nap és itt a debütfellépés. A szokásosnál már sokkal izgatottabbak lettünk a napokban. Még Minhon is látszott, aki pedig maga volt a nyugalom tengere. De SoHee kitartott mellettünk, minden egyes próbánkon ott volt és bíztatott, nyugtatott minket. Ő szentül bízott bennünk. Ha ő nem lett volna, akkor engem már rég őrületbe kergetett volna ez az óriási feszültség.

 A stúdió előkészületek megvoltak, már az összes számot felvettük. Olyan érzésem volt, mintha az idő bolondot űzne velünk. Persze ez hülyeség, de mégis úgy éreztem, mintha egyszer lassabban telnének a percek, máskor pedig csak úgy röpült az idő. Otthon anyáék erről mit sem tudtak. Még jó, hisz ahogy ismerem anyámat ő is halálra aggódta volna magát. Elképesztő, hogy mit él át egy ember ilyenkor. Főleg mikor egy stúdiófelvételen visszahalgatod  a bandád zenéjét, felhangzik benne a saját hangod és belegondolsz, hogy ezt a zenét hány ember fogja hallgatni. Már a tény maga megborzongtat."