-Maradok! - jelentette ki.
-Biztos? - pillantottam fel szemeibe, mire csak bólintott egyet. Elmosolyodtam, majd belefúrtam fejem a mellkasába.
-Köszönöm! - motyogtam halkan.
***
Ahogy haladtunk szobám felé, Jonghyun mosolya egyre szélesebbé vált. Ezt nem tudtam hova tenni, csak mikor lehuppantam ágyamra, akkor esett le miért néz így.
~ Fel kellene a te ágyadat is avatnunk nem? ~ Jutott eszembe mondata, mire lesütöttem a tekintetem.
-Ne vigyorogj! - böktem óvatosan oldalba, kissé elpirulva. Halkan felkuncogott, hiszen tudta mire céloztam.
***
Még le sem értem az emeletről, de már most magamon éreztem anyáék tekintetét.
-SoHee, gyere ide egy kicsit! - szólt anya, majd megütögette maga mellett a kanapét., hogy üljek le. Miközben helyet foglaltam mellette, fél szemmel láttam hogy apa mosolyogva figyel.
-Hmm... Hol is kezdjem. - szólalt meg a családfő, fél perces csend után. - Kellemeset csalódtam, azt hittem nem lesz ilyen könnyű elfogadnom, hogy találtál valakit. De Jonghyun nagyon rendes és tisztelettudó, amivel már így, első találkozásra is meggyőzött. Viszont, ahogy te is tudod, engem nem lehet olyan könnyen meggyőzni, de neki sikerült. látom, hogy nagyon szeretitek egymást, így én már nem akarok beleszólni a kapcsolatotokba.
-De ha bármi baj van, hozzánk nyugodtan fordulhatsz! - szólt közbe anya. - tényleg. Hol van Jonghyun? - húzta össze szemöldökét.
-Fent van. - böktem ujjammal az emelet felé. - Fürdik. - adtam választ kérdésére.
Boldog voltam hogy szüleim - főleg apa - így megkedvelték Jonghyunt. Bár elég sokáig titkoltam őt előlük és anya is már látta őt elég hiányos öltözetben, mégsem lettek mérgesek, hanem megvárták míg én mondom el nekik.
-Ennyit szerettünk volna. - mosolygott rám anya, majd felállt a kanapéról. - Örülünk, hogy bemutattad nekünk őt. - követte őt apa is.
-Jó éjszakát! - mondták egyszerre, majd bevonultak szobájukba. Én is felsiettem az enyémbe, de egy nem megszokott kép tárult szemeim elé. Jonghyun nekem háttal állt, egy szál törölközőben, ami a dereka köré volt csavarva. Bár már rég láttam meztelen felsőtestét, vigyorogva nyugtáztam magamban - még mindig ugyanolyan izmos.
Hirtelen nem tudtam miért állt így, ilyen hiányos öltözetben, de aztán leesett. Azon kívül amiben jött, nem hozott magával semmilyen más ruhát miben fog most aludni?"
"Tudtam, hogy örülni fog annak, ha maradok, de arra nem gondoltam hogy ennyire. Átfutott egy gondolat a fejemben, hogy vajon miért is akart ennyire maradásra bírni? Erre válaszolni nem tudtam, és nem is akartam, hisz akkor valami nagyon perverz dolog sült volna ki belőle.
Ráadásul, ahogy beléptünk barátnőm szobájába elöntöttek az emlékek. Nagyon szép, forró órákat töltöttünk el itt kettesben, s ezek az emlékképek mosolygásra késztettek. Kis idő után SoHee-nek is leesett, hogy miért vigyorgok annyira, s oldalba is bökött perverz gondolataimért, amin én csak felnevettem.
Kaptam tőle egy törölközőt, majd útba igazított, hogy merre találom a fürdőt, bár ezt már tudtam hiszen nem először jártam itt.
Már a zuhany alatt álltam úgy jó öt perce, mikor eszembe jutott, hogy semmiféle váltóruhát vagy pizsamát sem hoztam magammal, de még tiszta alsót sem. Hát így miben fogok aludni. Majd csak kitalálunk valamit. Végül is SoHee úgy is azt akarta, hogy alsó nélkül aludjak...
Elzártam a csapot, némiképp megtörölköztem, majd a derekam köré csavartam a törülközőt és visszaosontam SoHee szobájába. Kisvártatva ő is belépett utánam. Döbbent tekintete elárulta a fejében lejátszódó gondolatokat.
-Ó, én marha! - kapott a fejéhez. Nem hoztál magaddal semmit ugye?
Megráztam a fejem.
- És most akkor te miben fogsz aludni? - jött az újabb kérdés.
-Nem tudom. - válaszoltam. - Azt hiszem ádámkosztümöt veszek. - vigyorodtam el.
-A szüleim is itthon vannak te észlény! - nevetett fel SoHee
-Úgysem jönnek be. És különben is, te nyafogtál annyira, hogy aludhatnék úgy mint Key."
"-De én nem gondoltam komolyan! - nevettem fel. - Várj csak! - léptem szekrényem elé, majd fél perces kutakodás után előhúztam egy kék színű pólót.
-Ezt egyszer régen még te hagytad itt. - nyújtottam felé a ruhát. - De alsót azt nem tudok adni, bocsi! Vagy esetleg adjak egy rövidnadrágot? Bár kétlem hogy az jó lenne rád! - nevettem fel, majd az ajtóhoz léptem. Mindjárt jövök! Sietek! - léptem ki a szobából, majd a fürdő felé vettem az irányt. Tényleg nem tudtam neki mit adni, de amint láttam nem nagyon érdekli hogy miben fog aludni. Gyorsan lezuhanyoztam, megtörölköztem, felkaptam magamra a pizsamámat, majd visszasiettem Jonghyunhoz. A hasén feküdt, nyakig betakarózva, mélyen telefonjába volt merülve. Mögé sétáltam, majd nagy lendülettel ráugrottam a hátára, mire ijedten felkiáltott. Hangosan felnevettem, közben államat vállára támasztottam.
-Mit csinálsz? - kíváncsiskodtam, mire Jonghyun lerakta a telefonját.
-Semmit! - mosolygott rám, majd próbált teljes testével felém fordulni, így legurultam róla. Azzal a lendülettel fel is álltam és lekapcsoltam a lámpát, majd visszamásztam az ágyra. Bebújtam a takaró alá, mire Jonghyun felkuncogott.
-Mi az? - néztem rá értetlenül, de amint szemem megszokta a sötétet, észrevettem hogy ruha nélkül fekszik mellettem.
-Ezt komolyan gondoltad? - nevettem fel, közben elvörösödve temettem tenyerembe az arcom, de ő ezt úgysem látta."
"Néhány percig keresgélt a szekrényben, majd kihúzott onnan egy pólót ami az enyém volt és a kezembe nyomta. Tudtam, hogy nem hagyja, hogy ruhátlanul aludjak, s még azt is felajánlotta, hogy ad egy rövidnadrágot saját ruhatárából. Jót nevetett kis viccén, majd kisietett a szobából, hogy ő is lefürödhessen.
Ahogy otthagyott egymagamban, elvigyorodtam. A pólót visszadugtam a szekrényébe, a törölközőt pedig egy üres szék támlájára terítettem.
Ha tetszik SoHee-nek, ha nem, én ma este meztelenül alszok. Hiába nem gondolta komolyan azt a régebbi megjegyzését, én nagyon is komolyan fogom venni most.
Nadrágom zsebéből előhalásztam a telefonom és bebújtam az ágyba nyakig magamra húzva a takarót.
Épp egy SMS-t pötyögtem be Onew-nek szánva, amikor barátnőm visszatért a szobába. olyan halkan jött be, hogy észre sem vettem, csak akkor amikor nagy lendülettel a hátamon landolt.
-Mit csinálsz? - kérdezte nagy kíváncsian.
-Semmit! - válaszoltam, miközben leraktam a telefonom, majd hanyatt fordultam.
SoHee legurult rólam, de nem helyezkedett el, hanem felpattant és lekapcsolta a villanyt. Visszabújt mellém, s most már muszáj volt felnevetnem. Először nem vette észre, hogy min kuncogok ennyire, aztán meglátta hogy a takaró nincs rajtam, de más sem.
-Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte nevetve, s arcához emelte a kezeit. Ez teljesen felesleges volt, mert nem láttam a sötétben, másrészt meg úgyis el tudtam képzelni, hogy milyen arcot vághatott.
-Naná! - feleltem teljes egyszerűséggel. - De megnyugodhatsz, csak aludni fogunk. - vigyorogtam rá a sötétben. - Bár elég nagy a kísértés, hogy...
SoHee megdöbbent hangot hallatott.
-Nyugi, csak vicceltem! - húztam magamhoz, s mindkettőnket betakartam. Átkaroltam felsőtestét és homlokomat az övééhez nyomtam.
-Jó éjszakát! - adtam apró csókot ajkaira. Éreztem, ahogy közelebb húzódik hozzám, annak ellenére, hogy nehezen birkózott meg a gondolattal, hogy én tényleg pucéran alszok mellette ma este.
-Neked is jó éjt! - suttogta, majd pár másodpercnyi fészkelődés után karjaimba simult, s lehunyta szemeit.
***
Reggel kivételesen én ébredtem fel előbb. Ezt nem is bántam, így legalább fel tudtam öltözni, amíg ő fel nem ébredt.
Előző napi ruhámba bújtam bele, majd odaültem az ágy szélére. SoHee még édesen aludt, s szokása szerint mosolygott álmában.
Eszembe jutott az, mikor egyszer kettesben maradtunk otthon nálunk és filmet néztünk. Akkor ő elaludt az ölemben és pontosan így mosolygott, mint most. Ilyenkor kíváncsi lettem volna, hogy mit is álmodhat.
A füle mögé igazítottam egy rakoncátlan tincsét, ami az arcába lógott, mire megremegtek a pillái és lassan kinyitotta szemét.
-Jó reggelt! - terült el széles mosoly az arcomon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése