41.rész

"Majdnem félrenyeltem a gumimaci egyik darabját mikor meghallottam Minho mit mondott. Vicces volt nézni hogy "ölik" egymást nap mint nap, de erre azért nem voltam kíváncsi. Ahogy Onew bejelentett hogy hamarosan indulunk átfutott rajtam az izgalom. Bár nem én fogok debütálni, mégis tudom mennyi munkájukat fektették bele hogy híresek legyenek, így valamennyire átéreztem helyzetüket. Bár közel sem ugyanaz nézőnek vagy énekesnek lenni.

 Miután Taemin elfoglalta a fürdőt, a többiek is szétszóródtak saját szobájukba készülődni, így csak Jonghyun és én maradtunk a nappaliban. Vigyorogva mellé léptem, majd elgondolkodtam hogy feltegyem-e neki ezt a kérdést, de végül megtettem:

-Nem gondolod hogy neked is úgy kéne éjszaka aludnod, mint Key? - mondtam halkan, hogy csak ő hallja. Értetlenül rám nézett, mire felnevettem.

-Nem mondtam semmit! - hadartam vigyorogva, majd otthagyva őt besétáltam a szobájába. Kicsit zavarba jöttem hogy ezt tényleg megkérdeztem tőle. De remélem nem gondolta komolyan viccnek szánt mondatomat. Bár... Lehet hogy nem bánnám, ha...

 Fújtam egy nagyot, hogy minden  Jonghyunról szóló perverz gondolatot elhesegessek, ami többé-kevésbé sikerült is. Visszamentem a nappaliba, mert a szobában már mindenhol Jonghyun illatát éreztem, ami kezdett megbolondítani.

 Tekintetem találkozott barátoméval, aki csak vigyorogva engem kémlelt. Valószínűleg már leesett neki mire gondoltam. Key egy pillanatig csak csendben figyelt minket, majd megszólalt.

-Ha ma estére is terveztek valamit, akkor kérlek halkan csináljátok! Mert ha ma éjszaka sem tudok tőletek aludni, akkor esküszöm kiraklak titeket a házból! - nézett ránk fenyegetően, mire felnevettem. - Nem vicces! - kiáltott - És különben is, jobban tennétek ha használnátok amit adtam, nem akarom hogy idő előtt kisgyerekek... - Idáig bírtam, vigyorogva fogtam be a száját.

-Jólvan Key, majd figyelembe vesszük a kérésed! - mondtam, majd betuszkoltam őt a szobájába. Hihetetlen hogy a debüt napján is csak ezzel tud törődni.

-Szabad a fürdő! - kiáltott Taemin, mire egyszerre hárman ugrottak fel, de Jonghyun ért be elsőnek."

 "SoHee kérdését eleinte nem is értettem, de miután bement a szobámba leesett, hogy mire is célzott. Fülig érő vigyor terült el az arcomon. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kis huncut lett a barátnőm. Bár ahogy vissza gondoltam az este történtekre, rá kellett jönnöm, hogy nem ez a kis célzás volt a kezdet. Libabőrös lettem tőle, ahogy visszaemlékeztem rá, hogy hogyan is kényeztetett engem az én egyetlen szerelmem.

 Végül SoHee kijött a szobámból és észrevettem, hogy az én arcomat fürkészi. Elvigyorodtam.

 Key megjegyzését már elengedtem a fülem mellett, inkább csak jót nevettem rajta. Ezért kaptam is tőle egy szúrós pillantást. De hála a jó égnek SoHee elhallgattatta.

-Szabad a fürdő! - kiáltotta Taemin.

 Egyszerre ugrottunk fel a fiúkkal és rohamoztuk meg a vizes blokkot, de egy hajszálnyival én voltam a leggyorsabb.

 Hamar lezuhanyoztam illetve hajat és fogat mostam. Mivel törülközőmön kívül mást nem hoztam be, így azt derekam köré tekertem és úgy jöttem ki.

-Mehetsz! - vigyorogtam rá Minho-ra a szobám felé menet. Rögtön észrevettem SoHee pillantását, ami nedves felsőtestemet pásztázta végig, de inkább csak csendben mosolyogva bementem a szobámba felöltözni. Még mindig büszkeséggel töltött el, hogy a leányzó így meg tud bámulni, így is, hogy már több mint egy éve a barátnőm.

 Mire mind elkészültünk, megérkezett szeretett menedzserünk, s kiadta a parancsot, hogy szedelőzködjünk, mert lassan indulunk."

 "Akaratlanul is végigbámultam vízcseppektől csillogó, izmos felsőtestét. Észrevette, hogy nem bírom levenni róla a szemem, ami megmosolyogtatta. De ha egyszerűen olyan jól néz ki...Már hogyne bámulnám meg?

 Inkább nem mentem be hozzá a szobába, kint vártam míg felöltözik. Hamar elrepült az a másfél óra; a menedzser már jött is értünk. A fiúk már most nagyon idegesek voltak, de meg tudtam őket érteni. Ma egész Dél-Korea megismeri őket. Évek óta erre vártak, és most végre híressé válhatnak.

***

 Út közben egyikünk sem szólalt meg, már a levegőben érezni lehetett a feszültséget. Biztatóan megfogtam Jonghyun kezét, majd rámosolyogtam.

-Remegnek a térdeim! - törte meg Taemin a hosszú csendet, mire elvigyorodtam. Szemmel láthatóan reszkettek a végtagjai.

-Nyugodj meg! - veregette meg Onew a maknae vállát, aki erre felsóhajtott.

 Nem sokat utaztuk, pár perc múlva elhaladtunk egy hatalmas épület előtt. Itt fognak először közönség előtt énekelni.

 A hatalmas bejárati ajtóhoz vezető utat egy kisebb tömeg torlaszolta el. Rengeteg ember próbált bejutni - a nagy létszámú társaság legfőképp fiatalokból állt. Hihetetlen, hogy ennyi ember jött el megnézni a SHINee-t.

-Hát gyerekek, kezdjetek hozzászokni, hogy ezentúl a hátsó ajtón keresztül fogunk közlekedni! - nevetett fel a menedzser, majd leparkolt az épület mögött.

 A menedzser után besiettünk az ajtón, majd végül egy kis öltöző szobában kötöttünk ki, ami teli volt fellépő ruhákkal, ékszerekkel, egyéb kiegészítőkkel.

 Pár másodperccel később néhány nő lépett be hozzánk. Kedvesen a fiúkra mosolyogtak, majd leültették őket a sminkasztalok elé elhelyezett székekre.

-Ez olyan szokatlan! - nevetett fel Minho.

-Én nagyon élvezem! - vigyorgott Key, majd csukott szemekkel hagyta, hogy kisminkeljék őt."

 "A feszültség szinte már tapintható volt nálunk. Talán a leaderünk volt a legnyugodtabb, bár az ő arcán is látszott némi izgalom. Mind közülünk Taemin izgult a legjobban, össze-vissza remegett, nem találta a helyét. Én is így éreztem magam. Próbáltam nem kimutatni, de mégiscsak kiülhetett valami az arcomra, amit SoHee észre is vett. Bátorítólag megfogta a kezem és rám mosolygott. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy jelen van, hisz ha nem lett volna itt valószínű, hogy még jobban idegeskedtem volna mint a maknae.

 Hamar odaértünk a helyszínre, egy elég nagy méretű csarnokhoz. Nagyot nyeltem mikor megláttam az épület elött várakozó hatalmas tömeget. Ez már nem ugyanolyan lesz, mint mikor csak SoHee-nek vagy a menedzsernek adtunk el egy dalt. Ma több száz ember elé lépünk ki egy színpadra, ahol csak magunkra és a tehetségünkre számíthatunk. Kissé ijesztő volt ebbe belegondolni.

 Sietve parkoltunk le az épület mögött. Nem is bántam, hogy a hátsó ajtón kell majd mászkálnunk, tekintve a rajongók számát, akik valószínű, hogy darabokra téptek volna minket, ha elöl megyünk be.

 Bár az öltöző kisebb volt, mint a miénk a lemezkiadó épületében, azért nagyon tetszett nekünk. Minden megvolt benne, ami egy fellépéshez kellhet. Nem beszélve a sminkes lányokról. A reakciónk eltérőek voltak. Key-nek például nagyon tetszett a helyzet, ez látszott fülig érő vigyorán, ráadásul ki is jelentette, hogy kifejezetten élvezi. Én nem zavartattam magam. Lehunytam a szemeimet, nyugodtan hagytam, hogy kisminkeljenek, közben pedig ujjaimmal a térdemen doboltam és halkan dúdoltam.

 Az öltözködésnél is segítségünkre volt néhány lány, ráadásul nem csak a ruhákat adták nekünk, hanem szó szerint fel is öltöztettek. Ezt kissé túlzásnak tartottam, de nem szóltam semmit, muszáj volt hagynom magam.

 A lányok után jöttek a hangosítók, akik bedrótoztak minket, s megkaptuk saját mikrofonjainkat. Ekkor már lehetett hallani a tömeg morajlását, ami egyre csak erősödött.

 A menedzser maga köré hívta a fellépésre készen álló csapatot.

-Na fiúk, itt volnánk a célegyenesben. Az elmúlt idő alatt dícséretes fejlődés ment rajtatok végbe. Nagyon kemény munkát végeztetek, aminek most leszakíthatjátok a gyümölcsét. Csak egyet tudok tanácsolni: hogy nagyot szakítsatok!

 Hangos kiáltozással és fütyüléssel tapsoltuk meg a menedzser beszédét, majd a kör közepén egymásra tettük kezeinket és egy hatalmas "Fighting!" csatakiáltást hallatva a magasba emeltük. Aztán lassan elkezdtünk kivonulni az öltözőből.

 SoHee egészen a színpad színfalai mögé elkísért minket. Mikor odaértünk, a lány mellém lépett és közel húzott magához, hogy finom csókot hinthessen ajkaimra. Ahogy elvált tőlem, a szemembe nézett és elmosolyodott.

-Sok sikert! - suttogta közelebb hajolva. Nem is tudom, hogy mit kezdenék nélküle, hisz már ez az egyetlen csók elűzte lámpalázam nagy részét. Nem szívesen váltam el tőle, de muszáj volt, s végül is úgy is ott lesz a közönségben.

 Mikor kihunytak a fények a színpadon, mély levegőt véve felszaladtunk, s beálltunk a helyünkre, ami sötétben nem volt túl egyszerű. Aztán a reflektorok felkapcsolódtak és a fényeik ránk irányultak. Egy utolsó pillantást vetettem a többiekre, akik mosolyogva a tömeget nézték. Hát eljött végre a mi nagy pillanatunk.

 A zene elindult, ezzel együtt pedig a táncunk is, s végre használatba vettük a mikrofonunkat is. Hangunk magabiztosan szólt, szinte áradt belőle a rajongóinknak szánt szeretet. Én is mindent beleadtam."