31.rész

"Hangosan felnevettem Jonghyun reakcióján, mire a fejem majd szétrobbant. Szédülögve kaptam homlokomhoz, majd a segítségkiáltás hallatán kicsoszogtam a konyhába.
-Bocsi muszáj leszek felébreszteni titeket!-vettem magasabbra a hangomat, majd óvatosan arrébb "rugdostam" Onew-t és Taemint, hogy végleg felébresszem őket. A fájdalmas nyögéseikből rájöttem hogy már nem alszanak. Taemin arrébb kúszott hogy odaférjek a csap elé, majd pár centi megtétele után erőtlenül esett ismét a földre. Halkan felkuncogtam, majd megtöltöttem az egyik poharat vízzel és elindultam Taemin szobája felé. Nem értem hogy Minho hogy került oda, de inkább hagytam a dolgot. Inkább próbáltam a járásra koncentrálni, de a vizet még így is kilötyköltem. Homlokomra nyomtam hűs, nedves kezemet, majd lábammal belöktem a félig már nyitott ajtót.
-Tessék!-nyomtam Minho kezébe a poharat, mire hálás tekintettel nézett rám. Szegénynek olyan nyúzott feje volt, szerintem azt se tudta hogy hol van most.
-Ahogy látom ez a szoba is olyan mintha bomba robbant volna.-néztem körbe, mire megpillantottam Key-t az egyik sarokban gubbasztva. Meglepődve felvontam a szemöldökömet, ha nem fájt volna a fejem, még fel is nevettem volna.
-Minden rendben?-kérdeztem tőle, mire csak egy aprót bólintott. Hallottam hogy mögém lépdel valaki, mire megfordultam.
-Ejj, de sápadt valaki...-néztem Jonghyunra, majd kezénél fogva magam mellé húztam és leültettem.
-Jól vagy?-kérdeztem kicsit aggódva, mire megpróbált egy határozott 'igen'-t kinyögni.
-Hát ez nem volt valami meggyőző.-dőlt vissza az ágyba Minho.
-Hát ennyi pia után csodálom hogy még élünk! És nem lettünk rosszul...Kivéve téged!-böktem mosolyogva Key-re.
-Ahh, ne is említsd!-temette kezeibe arcát. Hirtelen egy kisebb súly nyomódott vállamnak, mire oda kaptam a tekintetem. Jonghyun feje volt az, szemmel láthatóan szenvedett.
-Biztos jól vagy?-néztem kómás arcára, mikor meghallottam fájdalmas sóhajtását."

"Miután SoHee Minho segítségére sietett, megpróbálkoztam a talpra állással, ami persze először sikertelen volt és újra a padlón kötöttem ki. Másodszorra már nagy eszesen kitaláltam, hogy a kanapéban megkapaszkodva sikerülhet a bizonytalan produkció, így ezt átültettem gyakorlatba is, végül szilárdan álltam a lábamon. Na jó, nem annyira szilárdan, de a lényeg, hogy a lábamon voltam. Úgy éreztem magam, mint egy pár éves kisgyerek aki most tanul járni, bár a gyerekek nem isznak annyit, mint én tegnap este.
A kanapéban kapaszkodva lassan elindultam és megkerültem a bútordarabot, majd elengedtem. Egyensúlyom kezdett labilissá válni, de mivel magamban elhatároztam hogy eljutok Taemin szobájáig, erőt gyűjtöttem és egyik lábamat a másik után emelve haladtam. Bal, jobb, bal, jobb. Jár a Jjongie baba, jár.
Ahogy átléptem Taemin szobájának küszöbét, borzasztó hányinger tört rám és félő volt, hogy el is hányom magam esetleg. Jobb lett volna inkább a fürdő felé venni az irányt. SoHee észrevehette ezt rajtam és valahogy leültetett. Forgott velem a szoba, a lányból kettőt láttam, míg a sarokbn gubbasztó Key-ből legalább négyet. Próbáltam mély levegőt venni, de a szobában terjengő bűztől csak még jobban émelygett a gyomrom. Aztán éreztem, ahogy a gyomrom feladja a küzdelmet és annak tartalma rossz irányba elindulva (felfelé) a felszínre tört."

"Aggódva simítottam végig Jonghyun hátán, mire arrébb ugrott tőlem és gyomra tartalmát kipakolta a padlóra. Engem is elkapott a hányinger és a fiúk is undorodva fordultak el.
-Fúúj, bazdmeg! Ez undorító!-pattant fel Key a sarokból, majd gyors léptekkel kisietett a szobából. Sajnáltam szegényt, de én sem bírtam a látványt, így Jonghyunba karoltam és lassan kivezettem a szobából.
-Mi történt?-lépett kómásan az ajtóba Onew, mire szó nélkül a padlóra mutattam. Nem vártam meg míg ő is rosszul lesz, inkább tovább sétáltam a fürdő felé. Ez volt az egyetlen hely, ami nem nézett ki olyan szörnyűen.
-Jobban vagy?-kérdeztem, mire csak bólintott egyet, majd megnyitotta a csapot és megmosta az arcát.
-Mindjárt jövök, hozok egy pohár vizet!-léptem ki a fürdőből, majd lassú léptekkel a konyhába mentem. Ahogy megcsapott az alkoholszag, újra émelyegni kezdtem. Nagy nehezen megtöltöttem a poharat, de Jonghyun helyett én ittam meg. Töltöttem egy másikba vizet, de már nem tudtam bevinni neki. Leguggolva a falnak dőltem, majd hajamba túrtam. Utálok másnapos lenni. Nem akartam én is mindent összehányni, így összeszorítottam szemeimet és erőt véve magamon felálltam. Megragadtam a poharat, majd visszasétáltam Jonghyunhoz."

"Ahogy áthaladtunk a nappalin, újból öklendezni kezdtem az alkoholszagtól, de mivel a gyomrom már teljesen üres volt, nem tudtam hányni. A fürdőbe érve rögtön megtámaszkodtam a mosdókagylóban. Itt bent csend volt és semmi alkoholszag. Ráadásul ahogy megtámaszkodtam, a szédülésem is kezdett enyhülni.
-Jobban vagy?-kérdezte SoHee. Válasz helyett csak bólintottam, majd megnyitottam a csapot és a hűvös vízzel elkezdtem lemosni az arcom. SoHee mondott valamit, de a víz folyásának hangjától nem igazán hallottam. Aztán kiment a fürdőből. Lassanként felegyenesedtem és a tükörbe néztem, ahol igencsak rémes látvány fogadott. A hajam összevissza állt, az arcomon nagyon jól látszódtak a másnaposság nyomai. A ruhám hihetetlenül bűzlött. Elfintorodtam. Hogy a jó égbe tudtam így bebaszni?
Gyors ötlettől vezérelve elkezdtem megválni a ruháimtól, minden egyes darabtól. Miután már egy sem volt rajtam, becsaptam a fürdő ajtaját és elkezdtem forró vízzel felengedni a kádat. Nem törődtem az ajtó bezárásával, csak arra vágytam, hogy beleülhessek a jó meleg vízbe és lefürödhessek. Nemsokára meg is telt a kád, amibe nyomtam egy adag habfürdőt, majd beleereszkedtem."