43.rész

 "Örültem hogy beleegyezett, hogy eljön hozzánk az egyik hétvégén, bár mintha kicsit megijedt volna. Mondjuk én is izgultam mikor először beszéltem az anyukájával. Nem tudom hogy a szüleim mit fognak hozzá szólni, ezért kicsit aggódtam is.

 Puha ajkait homlokomra nyomta, mire halványan elmosolyodtam. Hirtelen témát váltott, amire nem számítottam. Felkuncogtam és lesütöttem a tekintetem, ahogy minden emlék a tegnap estéről egyszerre beugrott. Már válaszoltam volna neki, hogy 'Akkor este várlak!', de inkább nem mondtam semmit. Még a végén azt hiszi, hogy egy perverz állat vagyok. Viszont én nem voltam ilyen, ezt mind ő váltja ki belőlem. De  a tegnap történtek után már mondhattam bármit, nem számítana, tudja hogy már nem vagyok ugyanaz a lány, mint pár évvel ezelőtt.

 Vigyorogva nyomtam egy csókot ajkaira, majd felálltam mellőle. Kisétáltam a nappaliból, magára hagyva őt a gondolataival. Megkerestem Onew-t, hogy megérdeklődjem mikor lesz szabad a csapat hétvégéje.

-Azt hiszem ezen a hétvégén... - gondolkodott el, majd beletette a mosogatóba az üres tányérját.

-Közös vacsora lesz a családdal? - kérdezte mosolyogva.

-Honnan tudtad? - lepődtem meg.

-Pont kijöttem a szobából és meghallottam, bocsi! - vigyorgott. Tehát akkor mégsem voltunk egyedül. Végül is nem zavart, nem baj ha tud róla, hogy hova megy a csapat egyik tagja.

-De... Mit is kell Jonghyunnak meghálálnia? - lépett közelebb, hogy mondatát csak én halljam. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni neki, mire vigyorogva bólogatni kezdett.

-Tudtam... - mosolygott, majd kisétált a konyhából.

***

Mind a hatan kint ültünk a nappaliban és a tv-t figyeltük. Mikor a hírekben elhangzott a SHINee név, felhangosítottam a készüléket. Izgatottan néztem végig újból a fiúk fellépését. Újból előtört bennem az az érzés, amit a debütálásukkor átéltem. Jó volt újra látni, hogy a fanok így támogatják őket, pedig még alig ismerik a bandát. Pár lányt meginterjúvoltak, amit mosolyogva néztem végig. Viszont mikor beugrott a képbe egy visítozó csajszi, akaratlanul is hátrahőköltem.

"-Imádom Jonghyunt! Olyan aranyos és jóképű, és..." - idáig bírtam hallgatni, vigyorogva befogtam a fülemet. Ezt még meg kell szoknom."

 "Este Minho végigrohant a házon, hogy benne vagyunk a tévében, amire mindnyájan odatelepedtünk a nappaliba, a képernyő elé. Vigyorogva néztük végig, hogy mit produkáltunk a színpadon.

-Te jó ég! - visított fel Key épp az ő részénél. - Nézzétek már hogy áll a hajam! Szörnyű...

 Onew-vel egymásra néztünk és elröhögtük magunkat, persze csak halkan, így Key nem vette észre.

 Az interjúk megleptek minket, főleg az a lány, aki rólam beszélt. Jól esett a bók, de tudtam, hogy már nem lesz szabad megbámulnom az ilyen lányokat. Oldalra pillantottam SoHee-re, akinek a reakciója miatt muszáj volt elmosolyodnom. Megfogtam a kezét és leemeltem a füléről.

-Figyelj! Tőlem imádhat több ezer lány is engem... Nekem csak egyetlen egy számít, és az te vagy! - mosolyogtam rá, mire az ő ajkai is felfelé kezdtek görbülni.

***

 Egy perc nyugtunk sem volt a héten. A műsorokból műsorokba, előadásokról előadásokra jártunk. Életemben nem vettem még részt ennyi interjún. Tudtam, hogy eleinte zűrös lesz az énekesi élet, de erre azért nem számítottam. Már kezdtem attól rettegni, hogy a menedzser kitalál valami hülyeséget hétvégére is, s nem mehetek el SoHee-hez, hogy bemutatkozhassam a szüleinek."

 "A debütálásuk utáni első hét kész katasztrófa volt. Megállás nélkül interjúkra, műsorokba jártak, csodáltam hogy hogy van ennyi energiájuk mindezt végig csinálni. Viszont nekik ez volt az álmuk, a hírnévért meg kellett dolgozni. A fiúk túlestek az első fotózásukon is, amit a csapatból szerintem Key élvezett a legjobban. Egész nap pörgött, ha meglátta a kamerát, azonnal vigyorogni kezdett. Tipikus díva...

***

 Végre elérkezett a péntek... A fiúk interjún voltak, csak délután értek vissza a dorm-ba. Mivel nem mehettem velük, ezért a lakásukban maradtam, főztem nekik valamit, hogy mire visszaérnek ne legyenek éhesek. Mikor ezzel is készen voltam, megkerestem neten az interjúkat, műsorokat és újra megnéztem őket. A sok dicsérő komment mellett, megpillantottam egy elég érdekes hozzászólást.

"Ki az a lány, aki állandóan követi őket? Nem hiszem hogy a staff-hoz tartozna... Ahhoz túl fiatal. Remélem, hogy nem valamelyikőjük barátnője!"

 Tehát a fanok már kezdenek sejteni valamit. Kicsit ideges lettem, de a pohár csak a következő kommentnél telt be:

"Áhh! Szerintem ő csak egy munkatárs! A fiúk nem olyan hülyék, hogy összejöjjenek ezzel a lánnyal!"

 Nem bírtam tovább olvasni, idegesen léptem ki a weboldalból. Nehezebb lesz ezt megszoknom, mint gondoltam. Hogy sajátíthatják ki ennyire a csapatot maguknak? Egyáltalán mi közük van hozzá, hogy kinek van barátnője? Ingerülten hajamba túrtam, de amint meghallottam a bejárati ajtó nyitódását, mélyet sóhajtottam. Nem akartam, hogy észrevegyék rajtam az idegességet.

-Szia! - kiáltott Onew. - Hmm... Mi ez az illat? - szippantott bele a levegőbe, mire halványan elmosolyodtam.

-Kajaaa! - visított Taemin, majd a konyha felé kezdett rohanni. Hiába voltak már itt a fiúk, agyam még mindig a hozzászólásokon kattogott. Talán tényleg kicsit hanyagolnom kéne a csapatot?

-Szia! - köszönt halkan Jonghyun, majd lágyan megcsókolt. - Baj van? - simított végig hajamon aggódva. Még mindig nem tudtam leplezni az érzelmeimet..."

 "Hulla fáradtan szálltunk ki a kisbuszból, miután hazaértünk a mai napi utolsó interjúnkról. Bár indulásunkkor még mind energiával voltunk teli, de a fáradalmas és hosszú kérdések kifárasztottak minket. A fiúk arcán látszott, hogy örülnek a riporterektől való szabadulásnak, s ezzel én is így voltam.

 Ahogy beléptem az ajtón rögtön beleszagoltam a dorm levegőjébe, amelyben ínycsiklandó, frissen készült étel illata terjengett. A gyomrom erre rögtön hangosan megkordult, hisz reggeli óta egy falatot sem ettem. A kis maknae-nk is éhes lehetett, mert egy csatakiáltást kíséretében, villámgyorsan a konyhába iramodott.

 Én természetesen a konyha lerohanása előtt a barátnőmet üdvözöltem előbb egy finom csókkal.

-Szia! - mosolyogtam rá, de amint megláttam gondterhelt arcát, el is tűnt ez a mosoly. - Baj van?

 Egyik kezemmel végigsimítottam haján, majd miután végigértem rajta, a vállára fektettem. A lány csak megrázta a fejét, mintha nem lenne semmi,  de arckifejezése nem erről árulkodott. megpróbált engem kikerülve a fiúk után menni, de megállítottam.

-Hé! Ne titkold, mert csak rosszabb lesz! - nyúltam álla alá, hogy felemelhessem fejét és a szemébe nézhessek. - Szóval?"