37.rész

"Már csak pár nap és egész Korea megismeri őket. Senki nem tud a bandáról, - engem kivéve - a debüt teljesen titokban lett tartva. Nem tudom pontosan mit élhetnek át most, de az biztos hogy már egy hete alig tudnak aludni az izgalomtól. Én is valahogy így éreztem, bár én nem fogok velük debütálni, mégis bíztatom és támogatom őket amiben csak lehet.

***

 Sajnos most nem lehetek velük, pedig már csak két nap van hátra. Nem akartam így otthagyni őket, de nagyszüleimet látogattuk meg akik messze laknak Szöul-tól.

 Korán reggel indultunk, de mire újra hazaértünk elég későre járt. Már beszéltem telefonon Jonghyunnal, így tudtam hogy a kiadónál találom meg őket.

 Tíz óra is elmúlt már, mire beértem az épületbe. Mosolyogva biccentettem a recepciósnak, majd felsiettem a harmadik emeletre. Néha már kezdtem azt érezni, hogy itteni dolgozó vagyok.

-Sziasztok! - nyitottam be a próbaterembe. A fiúk már végeztek a próbával, fáradtan és kimerülten feküdtek a földön.

-Ugye nem merítetted ki teljesen magad? - léptem a földön kiterült Jonghyun mellé. Kapkodva vette a levegőt, csukott szemei csak akkor pattantak ki, mikor lehajoltam egy csókra. Kérdésemre megrázta a fejét, majd lassan ülő helyzetbe tornázta magát.

-Na, és milyen volt a nagyszüleidnél? - kérdezte Jonghyun felém fordulva.

 Fel kellett hogy nevessek, ahogy eszembe jutott nagymamám mondata: " És, kislányom ne feledd el, hogy mindig védekezzetek!". Nevetve lesütöttem a tekintetem, majd hajamba túrtam. Már vettem a levegőt, hogy megosszam ezt Jonghyunnal, de  jobbnak tartottam, ha ezt a többiek nem hallják, így csak ennyit mondtam:

-Jó volt!"

 "Félig alvó helyzetemből SoHee ébresztett fel. Nem csoda, hogy majdnem elaludtam, hisz már jócskán elmúlt tíz óra, mire végeztünk. Egy pillantás erejéig körbe néztem, s megnyugodtam, hogy mindenkit ugyanabban a pihenő pozícióban találtam. Lassan felültem, majd a lányhoz fordultam.

-Na, és milyen volt a nagyszüleidnél? - kérdeztem.

 Láttam rajta, ahogy elgondolkodott, majd felnevetett.

-Jó volt! - hangzott a rövid válasz.

 Éreztem, hogy többet is mondana, de nem tette, így nem firtattam.

 Egy álmos maknae csúszott oda mellém, s beledőlt az ölembe, párnának használva a combomat. Összehúzta magát és lehunyta a szemeit.

-Álmos a kicsi? - kérdeztem tőle, mire csak bólintott egy aprót. Felnevettem rajta.

-Na jól van, azt hiszem mára elég volt ennyi. - állt fel a padlóról Onew, majd elkezdte felkeltegetni a többieket. Én is felpiszkáltam Taemint, aki álmosan pislogva kelt fel az ölemből.

***

 Másnap arra ébredtünk, hogy Key végigviharzik a dorm-on, mint valami őrült és sipítozva mindenkit felkelt. Nem értettük, hogy miért, de megparancsolta, hogy menjünk mindannyian a nappaliban álló számítógéphez.

 Mielőtt kikeltem volna az ágyból, egy apró csókot nyomtam az én szépséges SoHee-m arcára, aki ugyanúgy felkelt Key őrjöngésére, mint a többiek.

-Aludj még egy kicsit! - suttogtam oda neki, ugyanis még csak hajnali fél négy volt. De SoHee nem nem hallgatott rám s kijött velem a nappaliba a többiekhez.

-Mi a francért keltettél fel te idióta? - dörmögte Minho álmosan, mikor már a nappaliban álltunk a gép körül.

-Ezt nézzétek! - mutatott a képernyőre, ahol a böngészőben a youtube volt megnyitva. Ott virított a mi számunk klipje: SHINee - Replay. Mindannyiónknak egyszerre esett le az álla."

 "Mély álmomból Key őrült visítozása ébresztett fel. Hunyorogva, értetlenül Jonghyunra pillantottam, aki lágyan megpuszilta arcomat.

-Aludj még egy kicsit! - suttogta, de megráztam a fejem. Ha már ilyen hevesen ébreszgettek minket, kíváncsi voltam mi az oka. Lassan kimásztam a puha ágyból és a nappaliba sétáltam ahol a többiek álmos tekintete fogadott. Még mielőtt én is megkérdezhettem volna, hogy miért keltett fel minket, izgatottan a számítógép képernyőjére bökött.

-Ezt nézzétek! - kiáltott. Megigazítottam szemembe lógó kócos hajamat, így már mindent láttam. Meglepődve pislogtam párat, de ahogy láttam, nem csak engem ért váratlanul ez a hír. Key megvárta míg összeszedjük állainkat a földről, majd egy kattintással elindította a videót. Jonghyunba karoltam, majd izgatottan toporogni kezdtem. Csendben, büszke vigyorral az arcomon figyeltem a klippet. Nagyon tetszett a zene, a tánc, az egész csodálatos volt. Néha-néha mikor Jonghyun része következett, kicsit erősebben belemarkoltam karjába, amitól láttam hogy elmosolyodik. Tényleg nagyon jó volt a videó, ez a megtekintések számából is látszott.

-Nagyon büszke vagyok rátok! - tapsikoltam össze-vissza, miután vége lett a klippnek. Onew elvigyorodott, majd hangos kiáltozásba és tapsolásba kezdett, amit a többiek követtek.

-Megérte a sok fáradozás! - mosolygott a leader, mire Key ugrott egyet örömében.

-Erre inni kell! - vigyorodott el, mire felnevettünk. Nem csalódtam benne...

-Igen, de nem most! - fogta le őt szigorúan Minho.

 Még egy fél óráig a videóról, a debütről és ilyenekről beszélgettünk.

 Mosolyogva kezdtem el olvasgatni a dícsérő kommenteket. Mikor egy 'szeretlek Jonghyun!'-os hozzászóláshoz értem, kicsit meglepődtem. - Ő az enyém! - mormogtam vigyorogva az orrom alatt. De hozzá kell ehhez szoknom, hiszen híresek lettek. Teljesen belemerültem az olvasásba, így egy hideg érintés ébresztett fel, ami oldalamt érte.

-Ez mióta...? - nézett Key kerek szemekkel a felgyűrődött pólóm alól kikandikáló tetoválásomra.

-Én erről miért nem tudok? - hisztizett vigyorogva. A többiek is oldalamra pillantottak, de csak csöndben elmosolyodtak.

-Mikor mondta el? - nézett Jonghyunra.

-Nem mondta el. - bökte rá gyorsan a választ. Key egy pillanatra csöndbe maradt, majd sunyin elvigyorodott.

-Óóó, tehát egyszer csak észrevetted! - nevetett fel. Még mielőtt tovább folytathatta volna mondatát, Onew hangosan közbeszólt.

-Ezt beszéljétek meg reggel, de most menjetek aludni, hamarosan már kelhetünk is. Rátok fér a pihenés, úgyhogy további jó éjszakát! - mosolygott, majd elindult a szobájába. Key hirtelen Jonghyun mellé lépett ezzel megállítva őt.

-Akkor láttad meg, mikor magadévá tetted, igazam van? - suttogta, de nem elég halkan, így én is meghallottam.

-Neked is jó éjszakát Key! - mondtam hangosan, majd behúztam Jonghyunt a szobába."

 "Osztatlan sikert aratott közöttünk a klipp. SoHee-nek is nagyon tetszett, szinte ragyogott az arca, ahogy nézte a videót. Éreztem, hogy az én részeimnél kissé erősebb lesz szorítása a karomon. Be kell, hogy valljam ez elég rendesen dagasztotta a büszkeségemet.

 Onew megdícsért minket, óriási mosolya és újjongása elárulta, hogy nagyon büszke ránk. Mindenki nagyon örült ennek, hisz nem volt hiába a sok fáradozás, a kimerítő próbák. Egy lépéssel közelebb jutottunk álmunk felé. Már csak a debütfellépés volt hátra.

 Jó ideig beszélgettünk, előre terveztük a fellépésünket, ami miatt mondanom sem kell, hogy mennyire izgultunk. SoHee elmerült a videó alatti kommentek olvasásában, de csakhamar feleszmélt arra, hogy Key az oldalát tapogatja, ugyanis észrevette ott a tetoválást. Felháborodva kérdezte, hogy ő erről miért nem tud. Mi a fiúkkal csak elvigyorodtunk.

-Mikor mondta el? - nézett rám Key.

-Nem mondta el. - válaszoltam gyorsan, de meg is bántam. Key rögtön elvigyorodott, ebből már tudtam, hogy valami frappáns beszólásra készül.

-Óóó, tehát egyszer csak észrevetted! - nevetett fel.

 Hála a jó égnek Onew megérezte mikor kell közbeszólnia, s elküldött minket aludni. De Key csak nem hagyta elúszni a lehetőséget, hogy piszkálódhasson.

 Hirtelen mellém suhant, ugyanazzal a sunyi vigyorral az arcán.

-Akkor láttad meg, mikor magadévá tetted, igazam van? - suttogta oda.

 Már épp készültem rá, hogy visszaszóljak valamit, de ezt SoHee megtette helyettem, majd behúzott a szobámba.

 Mielőtt SoHee visszafeküdhetett volna az ágyba, megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. Finom csókot nyomtam ajkaira, majd a szemébe néztem.

-Kíváncsi lennék..., hogy miért is nem mondtad el? - kérdeztem, s utalásként végigsimítottam az oldalán, a tetoválás mentén."