34.rész

"Sóhajtva megforgattam szemeimet, majd leültem melléjük a földre.

-Szeretném ha abbahagynátok végre ezt a folyamatos veszekedést.-kezdtem bele mondandómba.-Egy csapat vagytok, hamarosan itt a debütálás, kérlek ne most kezdjetek el vitázni. Key sajnálom, de úgy tekintek rád mint egy jó barátra, mondjuk mostanában elég sokat csalódtam benned. Értsd meg, nekem Jonghyun a barátom, de...-magyaráztam, de Key egyre csak hasamat ölelő kezemet vizslatta.

-Mi az?-vettem le érdeklődve gyomromról tenyeremet.

-Terhes vagy?-kérdezte villámgyorsan, szúró tekintettel.

-Mi?! Dehogy!-vágtam rá azonnal, mire Jonghyun arcán egy kis megkönnyebbülést véltem felfedezni. Tehát nem csak én aggódtam...

-Csak beteg vagyok, ennyi az egész!-magyaráztam, de úgy láttam hogy Key nem hisz nekem. Megráztam a fejem, majd az órámra pillantottam.

-Mindegy, inkább menjünk, már úgy is vége van a próbának.-álltam fel a földről majd elindultam az ajtó felé.

*

Képtelen voltam éjszaka aludni, ha egy pár percre elbóbiskoltam, akkor is csak hülyeséget álmodtam. Ijedten pattantam fel az ágyból, a hideg rázott és folyt rólam a víz. Oldalra pillantottam, ahol Jonghyun békésen szuszogott. Kissé émelyegtem, így lassan kimásztam az ágyból és a konyhába mentem. Ittam egy pohár vizet, majd kócos hajamat igazgatva az órára pillantottam.-0:33-

-Mit csinálsz ilyen későn?-szólalt meg egy hang a sötétből, mire ijedten ugrottam egyet.-Ó, csak nem megint Jonghyunnal voltál?-kérdezte Key gúnyos hangon, majd közelebb lépett és felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Már megmondtam hogy rosszul vagyok. És abbahagyhatnád ezt a Jonghyunos-dolgot, úgy tudtam hogy ő a barátod, most viszont mégis úgy beszélsz róla mintha az ellenséged lenne.-válaszoltam felháborodva, majd faképnél hagytam és visszasétáltam a szobába. Bebújtam Jonghyun mellé, mire ő felébredt és kába tekintettel pislogott rám. Nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam majd vállára fektetve fejemet próbáltam visszaaludni."

"Mikor SoHee elmondta, hogy nem terhes, igencsak megkönnyebbültem. Nem lett volna épp rózsás a helyzet, ha úgy jön vissza, hogy gyereket vár tőlem.

 Viszont Key még mindig idegesített. Bár SoHee leszögezte neki, hogy barátságnál többet nem érez iránta, mégis nem úgy látszott az arcán, hogy feladná. Sőt sokkal eltökéltebbnek tűnt.

*

 Éjjel többször is felébredtem arra, ahogy SoHee forgolódik mellettem. Szegény nagyon rosszul aludt. Egyik pillanatban az oldalán feküdt háttal nekem, máskor pedig ott szuszogott a nyakamban.

 Hajnalban még egyszer fel is kelt, de én hamar visszaaludtam. Csak akkor ébredtem fel újból, mikor visszafeküdt mellém.

-Valami baj van? - kérdeztem tőle álmosan. - Rosszul vagy?

 SoHee csak megrázta a fejét és még közelebb bújt hozzám. Karomat átemeltem a vállán és úgy aludtam vissza.

***

 Három hónap telt el, és SoHee már teljesen meggyógyult, aminek mindnyájan nagyon örültünk. Key végre letett a bepróbálkozásairól - legalábbis egy időre. Már nagyon idegesek voltunk a debüt miatt. A dorm szinte romokban állt, a menedzser pedig a szokásosnál is többet parancsolgatott. Mondhatni teljesen felfordult az életünk.

 Egyik este még fél tízkor a próbateremben voltam. Valahogy még mindig nem éreztem tökéletesnek a mozdulataim, így inkább gyakoroltam. SoHee ott ült bent a terem szélén, a tükörből láttam, hogy engem figyel."

"Már harmadjára néztem meg az időt, ami egyre gyorsabban telt. A próbának már rég vége volt, de Jonghyun még mindig gyakorolt. Látszott szegényen, hogy nagyon ki van merülve, megviselte a folyamatos próbálás. De hiába mondtam neki, hogy pihennie is kellene, nem hallgatott rám. Felálltam a földről és a zenelejátszóhoz sétáltam, majd kikapcsoltam.

-Most már elég lesz. - léptem oda mellé, majd a tükörből tartottam vele a szemkontaktust. - Túlhajszolod magad! Gyere. - fogtam meg kezét, majd megvártam míg összeszedi a cuccait. Örültem, hogy végre kiszabadulhattam a teremből, bár elég nehezen sikerült. Fél órán belül visszaértünk a dorm-ba, ami romokban állt. A többiek már rég aludtak, csak mi voltunk ébren. Míg Jonghyun elment zuhanyozni, addig kicsit összepakoltam a nappaliban. Mindenhol elszórt kották, dalszövegek egyéb papírok... Kicsit macerás az énekessé válás.

-Mehetsz. - szólt Jonghyun a fürdő felé mutatva. Bólintottam egyet, majd az utolsó papírokat a helyére rakva elindultam lezuhanyozni. Mire végeztem Jonghyun már mélyen aludt. A sok próba miatt kezdtünk kicsit eltávolodni egymástól, de tudtam, hogy hamarosan debütálni fognak és hogy sokat kell gyakorolniuk.

*

Már dél is elmúlt, de a többiek még mindig alszanak. Szerencse, hogy ma nem lesznek próbák, így nyugodtan kipihenhetik magukat. Miután sikerült összedobnom valamilyen kaját, bekukucskáltam a szobába. A látványtól egyszerre nevettem fel és jöttem zavarba. Jonghyun póló nélkül forgolódott az ágyban. Még a hangos nevetésem se ébresztette fel.

-Ébresztő! - léptem mellé, mire rám kapta tekintetét. - Neked mióta szokásod álmodban levetkőzni? - mutattam fel pólóját, mire értetlenül rám pillantott, majd végignézett saját testén."

 "SoHee próbált engem óvni a túlerőltetéstől, így leállította a zenelejátszót. Végül is igaza volt, már elég fáradtnak éreztem magam és későre is járt. Míg ő várt, összeszedtem a cuccaimat, majd elindultunk vissza a dorm-ba.

 Nem sokat totojáztam a zuhanyzással, hamar kész lettem, s már mentem is aludni.

 Másnap reggel igen furcsa dologra keltem fel. Először is azt hittem, hogy haluzok, mikor megláttam mennyit mutat az óra, s már pattantam volna, hogy öltözzek, mikor leesett, hogy ma szabadnapunk van. Aztán SoHee rávilágított, hogy éjszaka valahogy lehámoztam magamról a felsőm.

-Ez egy igen jó kérdés. - mondtam kómás hangon, miközben lassan felültem az ágyban. - Igazából ez Taemin specialitása, ugyanis ő szokott álmában vetkőzni. - vigyorodtam el.

 Letettem lábaimat a padlóra ás megpróbáltam felállni, de térdeim remegni kezdtek, alig bírták el a saját testsúlyomat, így visszazuhantam az ágyra. Sosem szokott ilyen lenni velem, nem tudtam mire vélni a dolgot. Délig aludtam, mégis úgy éreztem, mintha egy percre sem hunytam volna le a szemem. Igaz, hogy kevesebbet ettem a szokottnál a hetekben, és fogytam is egy kicsit, de ettől nem gyengülhettem így le."