-Taemin fejéből pattant ki az ötlet, hogy jöjjek át hozzád... - mosolyogtam. - Úgyhogy neki köszönd, mert nélküle nem jutottam volna be a házba. - nyomtam egy rövid csókot ajkaira, amit hosszabbnak szántam, de egy halk kopogó hang megzavart minket.
Egy másodperc alatt már a takaró alatt is voltam amennyire csak tudtam Jonghyunhoz préselődtem. Reméltem, hogy nem bukunk le.
Nyílt az ajtó; a léptek zaját egyre közelebbről hallottam. Pulzusom hirtelen az egekbe szökött, de amint Jonghyun mellkasára csúsztattam egyik kezem, éreztem hogy az ő szívverése is sokkal gyorsabb.
Egy halk recsegő hang - leült a székre - majd egy sóhaj. Ez Onew.
-Reméltem, hogy nem alszol. - hallottam komoly hangját, amitől megremegtem. Ezt Jonghyun bizonyára megérezte, mert mocorogni kezdett.
-Figyelj... - kezdte, de mondatát nem fejezte be. Pár perces csend állt be, valószínűleg összeszedte a gondolatait.
A levegő már kezdett fogyni a takaró alatt, így kénytelen voltam nagyobb levegőket venni.
Jonghyun megigazította a takarót, így újra friss oxigén juthatott a tüdőmbe. Megkönnyebbült sóhajom mellett újra meghallottam Onew hangját.
-Szeretném ha tudnád, hogy nem azért viselkedek így, mert nem kedvelem SoHee-t.
Valahogy éreztem, hogy rólam lesz szó...
-Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak ezzel, de ezt muszáj lesz megbeszélnünk. Holnap korán reggel interjúnk lesz és biztos meg fogják tőled kérdezni, hogy hol voltál múltkor.
Na, ez a beszélgetés se pár perces lesz..."
"Óvatosan másztam vissza az ágyra, nehogy megint zajt csapjak. SoHee-n látszott, hogy mulattatja az előbbi produkcióm.
Válaszán cseppet sem lepődtem meg, hogy Taemin segített neki, hisz ő volt az egyetlen aki baráti viszonyban maradt velem. És be kell valljam, nagyon jól esett, hogy így segít minket.
Apró csókot nyomott ajkaimra, s már készültem rá, hogy elmélyítsük ezt a csókot, de kopogtatta az ajtón, s szétrebbentünk. SoHee gyorsan bemászott a takaróm alá és próbált minél közelebb húzódni hozzám.
Az ajtó kinyílt és valaki bejött a szobámba. Nem igazán láttam az arcát, de a testtartásából és az alkatából Onew-re tippeltem. Reménykedtem benne, hogy nem lesz igazam és csak Taemin nézett be hozzánk.
De amint leült és megszólalt, a hangja is az én feltevésemet bizonyította.
-Figyelj... - kezdett bele Onew, majd egy percre megállt.
Kihasználtam az alkalmat, amíg ő gondolkodott, s megigazítottam magamon a takarót, hogy hagyjak egy kis rést SoHee-nek a levegőhöz jutáshoz.
-Szeretném ha tudnád, hogy nem azért viselkedek így, mert nem kedvelem SoHee-t. - mondta egy mély sóhajtás után.
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy ezt vajon a lánynak is elmondaná-e? Persze ő most mindent hallani fog, de kíváncsi lennék, hogy Onew akkor is így beszélne-e velem, ha tudná, hogy SoHee itt van.
-Bocs, hogy ilyen későn zavarlak ezzel, de ezt muszáj lesz megbeszélnünk. Holnap korán reggel interjúnk lesz és biztos meg fogják tőled kérdezni, hogy hol voltál múltkor.
-Miért, akkor nem kérdezték meg? - kérdeztem kissé kekeckedve.
Flegma hangsúlyom ellenére Onew nyugodt maradt.
-De igen, megkérdezték. Pont ezért van minden. - válaszolta.
-Mégis mi minden?
-Jogos a kérdőre vonásod, de kérlek beszéljünk egy kicsit halkabban. Nem akarom, hogy felébredjenek a többiek. - mondta figyelmeztetőleg. - Szóval ez a harag ami mostanában kialakult köztünk, az nem miattad van, hanem érted.
SoHee mocorogni kezdett mellettem, ezért újból megigazítottam a takaróm, közben figyeltem a leader mondandójára.
-Falaznunk kellett neked az interjún. Ezzel még semmi baj, de a riporterek elég gyanakvónak tűntek. Féltettünk titeket, pontosabban attól féltünk, hogy kiderül van barátnőd. Ez a te szempontodból sem lett volna jó, SoHee-éből meg végképp nem.
Rögtön világossá vált minden. A veszekedések, a szúrós tekintetek, a haragtartás, mind azért voltak, hogy egy kicsit eltávolodjak a lánytól. Hogy a médiának ne tűnjön fel SoHee.
-Érted? - ébresztett fel Onew kérdése gondolkodásomból.
-Már igen. - válaszoltam halkan. - De egy valamit mégse. Nem gondolod, hogy megspórolhattunk volna pár veszekedést, ha ezt előbb elmondod?"
"Most már minden világos. Tehát azért csinálta mindezt, azért viselkedett így, mert féltett minket. Mondjuk azt én sem értem, miért kellett ez miatt több napig veszekednünk.
-Már mindegy... Tudod nagyon aggódtam és ideges is voltam, ezért így utólag bocsánatot is kérek az akkori viselkedésemért.
Pár másodperc csend után újból meghallottam Onew lépteinek zaját, amik egyre halkultak.
-De ahogy látom hiábavaló volt a sok veszekedés, hisz titeket nem lehet egymástól szétszakítani. - hallottam hangját az ajtóból, ami vigyorgó volt, már-már utalásszerű. - Szóval, csak ennyit akartam. Jó éjszakát! - mondta már sokkal nyugodtabb hangnemben. - És vedd már le szegény lányról a takarót, mert megfullad! - kuncogott, majd becsukta az ajtót. Meglepett a mondata és Jonghyunon is éreztem, hogy egy pillanatig elfelejt levegőt venni. Hát, nem tudom hogy gondoltam komolyan, hogy így nem fogok lebukni. Kidugtam fejemet a takaró alól, de Jonghyunt még mindig nem engedtem el.
-Még mindig jobb, hogy előtte buktam le, minthogy a média előtt... - gondolkoztam el. - De ezt most jól esett hallani. Bár már kezdtem azt hinni, hogy tényleg ennyire megutált, de Onew nem szokott így viselkedni, tudtam hogy ez nem a valódi énje. Jaj, ezt elfelejtettem! - kaptam észbe, mire Jonghyun csak összehúzott szemöldökkel rám nézett. - Annyira hirtelen megzavartak, hogy még köszönni sem tudtam rendesen! - vigyorogtam, majd közel hajoltam arcához hogy most végre, rendesen megcsókolhassam.
***
Már bő egy órája folyamatosan beszélgettünk, de észrevettem rajta, hogy kezd álmosodni. Nem is csoda, hisz tegnap egész délután próbáltak. Hirtelen gondoltam egyet, majd levettem pólómat, aztán a nadrágomtól is megszabadultam.
Jonghyun kikerekedett szemekkel figyelte mozdulataimat.
-Te...Ezt most komolyan...? - kérdezte értetlenül, mire felnevettem.
-Csak nem gondoltad komolyan, hogy utcai ruhában fogok aludni? - vigyorogtam rá."
"Mindennek ellenére nagyon is jól esett, hogy Onew bocsánatot kért tőlem, habár nem is volt igazán hibás a dologban.
Már kezdtem örülni neki, hogy felállt és az ajtó felé vette az irányt, de ott megtorpant.
-De ahogy látom hiábavaló volt a sok veszekedés, hisz titeket nem lehet egymástól szétszakítani. - fordult felém vigyorogva.
Ebben igaza is volt, s muszáj volt nekem is elmosolyodnom. Ha tudná, hogy mennyire igazat mondott... A bizonyíték erre épp itt feküdt mellettem a takaró alatt.
-Szóval, csak ennyit akartam. Jó éjszakát! - nyitotta ki az ajtót. - És vedd már le szegény lányról a takarót, mert megfullad! - mondta még hátranézve, majd kiment.
Még a vér is megfagyott az ereimben ettől a mondattól. Hogy a francba jött rá, hogy itt van SoHee? Jó, a viselkedésem elég feltűnő volt...
A lány kidugta fejét a takaró alól. Arca pont olyan meglepődött volt, mint az enyém.
-Még mindig jobb hogy előtte buktam le, minthogy a média előtt... - mondta.
Neki is igaza volt. Bár Onew maximum leszidott volna engem, ha együtt talál SoHee-vel - amit most nem tett meg - , míg a média és a nyilvánosság megkeserítette volna az életünket. Bele se mertem gondolni, hogy mi lenne ha kiderülne, hogy barátnőm van.
Gondolataimból SoHee utolsó mondata zökkentett ki.
-Annyira hirtelen megzavartak, hogy még köszönni sem tudtam rendesen! - mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt, hogy befejezhesse elkezdett csókunkat.
***
Annyira jól esett, hogy itt van mellettem. Beszélgetésünk közben minden egyes szavát magamba ittam, nehogy elfelejtsek akár egyetlen egyet is. Most, hogy Onew elmondta a helyzetet, egy kicsit mindketten megkönnyebbültünk.
A szemhéjaim kezdtek elnehezedni, s többször is lecsuktam őket, amit SoHee is észrevett.
Hirtelen felugrott mellőlem és pár gyors mozdulattal levette nadrágját és felsőjét. Kerek szemekkel figyeltem, hogy mit csinál.
-Te...Ezt most komolyan...? - motyogtam meglepetten.
-Csak nem gondoltad komolyan, hogy utcai ruhában fogok aludni? - felelt kérdéssel a kérdésre, majd levakarhatatlan vigyorral mászott vissza mellém, s újból bebújt a takaróm alá.
Mélyet sóhajtottam, hogy lehűtsem magam. Ez a nő egyszer sírba fog tenni ezzel.
Lassan közelebb húzódott hozzám és karjaival körbefonta felsőtestemet. Fejét a mellkasomra hajtotta és lehunyta szemeit.
-Jó éjszakát, aludj jól! - suttogta.
Egyik karomat a vállára hajtottam és megcsókoltam a feje búbját.
-Most már jól fogok. - válaszoltam. - Jó éjt!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése