42.rész

 "Mosolyogva hallgattam a menedzser fiúknak szánt biztató beszédét. Arcukon idegességet véltem felfedezni, de ettől a pár mondattól magabiztosabbak lettek.

 Ameddig csak tudtam, követtem őket, de a színpad mögött már meg kellett hogy álljak. Jonghyunhoz léptem, majd közel húztam magamhoz hogy lágyan megcsókolhassam ajkait.

-Sok sikert! - suttogtam mosolyogva, majd megvártam míg elindul a színpad felé. Ahogy eltűnt szemem elől, sietve a közönség felé futottam. Rettentően izgultam értük, bár tudtam hogy nagyon jól fognak teljesíteni.

 Sejtésem be is igazolódott; ahogy felkapcsolódtak a fények és elindult a zene, öt magabiztosan táncoló fiút láttam. Vigyorogva követtem minden mozdulatukat, hangjuktól a hideg rázott. Minden szeretetüket kimutatták a rajongóiknak, akik ezt hangos sikítozással hálálták meg.

 Tényleg illet hozzájuk ez a név, ragyogtak a színpadon. Már az 'Imádlak Jonghyun!'-os kiáltásokat is mosolyogva engedtem el a fülem mellett. Most valahogy semmi más nem tudott érdekelni, csak ők. Bár még hozzá kell szoknom, hogy ők már nem sétálgathatnak úgy az utcán mint eddig. Rengeteg rajongót szereztek, akik minden lépésüket figyelni fogják.

 Hamar elrepült az a rövid 3 perc, amit a színpadon töltöttek. Gyorsan kiszabadultam a sikítozó rajongók közül, majd a színpad mögé rohantam. Megpillantottam az öt fiút, akik örömteli vigyorral ugráltak egymás nyakába. A menedzser is csak csendben, hatalmas mosollyal az arcán tapsolta meg őket.

-Olyan büszke vagyok rátok! - mosolyogtam rájuk vidáman, majd egyenként megölelgettem őket."

"Tinilányok tucatjai sikítozta a neveinket, néha velünk énekelték a dalt is, ami meglepő volt, hisz alig egy napja került napvilágra ez a szám, s a rajongók már most nagyon jól tudták a szövegét. Boldogsággal töltött el, hogy ilyen csodálatos rajongóink vannak.

 A szám végén nem szívesen mentünk le a színpadról, de muszáj volt. Mosolyogva meghajoltunk a közönségnek, majd szép sorban levonultunk. A tapsot még akkor is hallottuk, mikor a színfalak mögé rétünk.

 Ott aztán elengedtük magunkat és vigyorogva ugráltunk egymás nyakába, a menedzser pedig nevetve tapsolt meg minket.

-Olyan büszke vagyok rátok! - futott be SoHee is, majd nekiállt megölelgetni minket. Utoljára hozzám lépett oda. Felkaptam karomba  és hosszan megcsókoltam. Nem érdekelt még az sem, ha vagy harmincan látnak, ki akartam neki nyilvánítani az örömöm.

 Lassan visszaeresztettem a földre, s a szemébe néztem.

-Sikerült! - mosolyogtam rá.

-Én végig tudtam, hogy sikerülni fog! - mosolygott rám vissza a lány. Észrevettem, hogy a fiúk vigyorogva bámulnak minket, még Key is. Legalább ezúttal nem volt semmilyen szaftos beszólása.

 Mikor már véget értek programjaink, fáradtan kászálódtunk be a kisbuszba. Nem igazán volt nagy az előadásunk, még is olyan hullának éreztük magunkat, mintha egy giga koncertet tartottunk volna.

 Tekintettel a fáradtságunkra a menedzser gyorsan hazavitt minket, így nagyjából tíz perc múlva már a dorm nappalijában ültünk."

 "A fiúk kimerülten dőltek le a kanapéra, amin el kellett hogy mosolyodjak. Olyan aranyosak voltak, még a semmin is vigyorogtak, szerintem még ők sem fogták fel, hogy híresek lettek. Kábán pislogtak egymásra, el voltak fáradva, amit meg is tudtam érteni. Minden munkájukat abba fektették, hogy énekessé váljanak, és most végre sikerült nekik. Kisebb csend telepedett a szobára, mindenki mélyen gondolataiba merült.

 Belegondoltam, hogy mi lesz, ha pár év múlva meglátják Jonghyunt az utcán velem... Bár már most is annyi rajongója van, hogy lehet hogy holnap már testőr nélkül ki se mehetne a házból. De nem kell ide nagy kigyúrt állat aki megvédje, itt vagyok én! Ha bármelyik lány jobban megnézi őt a kelleténél, akkor ne számítson sok jóra!

 Felnevettem gondolataimon, és rájöttem, hogy már most féltékeny vagyok, pedig ilyen szituáció elő sem fordult...Még.

 Barátomra pillantottam, aki összefont karokkal, a kanapé háttámlájának dőlve csukott szemmel pihent. Közelebb léptem hozzá, hogy alszik-e, de szemei résnyire nyitva voltak.

-Alszik. - jelentette ki Key.

 Arcához hajoltam, hogy erről megbizonyosodjak, mire Jonghyun hirtelen rám nézett. Ijedtemben ugrottam egyet és szívemhez kaptam. Tényleg azt hittem, hogy nincs ébren.

-Nem alszok. - mosolyodott el. - Csak pihenek.

 Vigyorogva leültem mellé, majd vállára hajtottam a fejem, Megvártam míg kettesben leszünk, ami beletelt vagy tíz percbe. Mikor végre üres lett a nappali, rá pillantottam.

-Tudom, hogy az elkövetkezendő napokban nagyon elfoglaltak lesztek, de... - kezdtem, mire érdeklődve rám pillantott. - Együtt vagyunk már egy jó ideje, de a szüleimnek még mindig nem mutattalak be. Valamelyik hétvégén, amikor nincs semmi programotok átjöhetnél hozzánk vacsorára!"

 "Fáradt voltam, így csaknem elaludtam a kanapén. Az agyam a mai fellépésünkön kattogott. Nem vagyok elfogult, de azt kell hogy mondjam, nagyon jók voltunk. Kihoztuk magunkból a legtöbbet, a menedzser büszke volt ránk - ez nekünk bőven elég.

 Mellesleg kíváncsi lettem volna SoHee arcára, amint meghallotta a nevemet kántáló lányokat. Tudtam, hogy nagyon féltékeny tud lenni, ezért aggódtam is a jövőbeli fangirl-eink miatt.

 Épp változtatni készültem testhelyzetemen, amikor meghallottam, ahogy Key kijelenti, hogy én alszom. Meghallottam SoHee hangját is, aki felém kezdett lépdelni. Gondoltam kicsit megtréfálom. Megéreztem az arcomon, ahogy kifújja a levegőt. Hirtelen nyitottam ki a szemem, amitől ijedtében a lány szívéhez kapott.

-Nem alszok. Csak pihenek. - mondtam mosolyogva.

 SoHee leült mellém és a vállamra hajtotta a fejét, én pedig átkaroltam a vállát. Így ültünk egészen addig, míg a többiek ki nem mentek a nappaliból. Ekkor a lány rám nézett.

 Kissé meglepődtem azon, amit mondott, de elvigyorodtam. Már úgyis kíváncsi voltam a szüleire, s már ideje volt hivatalosan is bemutatkoznom nekik.

-Nagyon szívesen elmennék! - válaszoltam mosolyogva. - Remélem, hogy találunk egy szabad hétvégét!

 Láttam SoHee arcán, hogy elégedett a válaszommal. Igazából kissé megijedtem. Mi lesz, ha rossz benyomást keltek és nem tetszek majd nekik? Szörnyű lenne, ha eltiltanának a lányuktól.

 Finom csókot hintettem SoHee homlokára.

-Különben is... valahogy meg kell hálálnom a tegnapit. - vigyorogtam rá komiszul."