32.rész

"Az üveg vízzel a kezemben visszasétáltam a fürdőbe, majd kopogás nélkül benyitottam. Talán nem kellett volna ilyen hirtelen berontanom, mert Jonghyun épp akkor szállt be a kádba.
-Jaj, bocsi!-kaptam el a tekintetem, majd gyorsan letettem a poharat a mosdókagyló szélére. Kicsit elpirulva léptem ki a fürdőből, amit Key azonnal észrevett.
-Mit láttál te odabent?-kérdezte kíváncsian, de figyelmen kívül hagytam mondatát és kerestem egy felmosót. Tudtam hogy a fiúk úgy sem takarítják össze más hányását, Jonghyunnak meg alig van valami ereje, én meg nem hagyhatom ott a földön állni, össze kell takarítanom. Nem mondom, én sem voltam a legjobban, főleg mikor újra visszaléptem a szobába. Az első dolgom az volt, hogy az ablakhoz siessek és kitárjam azt. Rekordidő alatt felmostam, nem akartam sokáig szenvedni a dologgal, viszont az émelygés nem akart enyhülni sőt még jobban kínozni kezdett. Gyorsan körbejártam a házat másik vödör után kutatva, de sehol nem találtam. Pedig a biztonság kedvéért jó lenne ha most lenne nálam egy. Mélyeket sóhajtozva haladtam a fürdőszoba felé, majd egy kopogás után bedugtam a fejemet.
-Bocsi hogy zavarok, de van egy kis gond.-mondtam, mire Jonghyun rám kapta tekintetét.
-Rosszul vagyok.-mondtam halkan, gyomromhoz kapva."

"Mikor SoHee benyitott, először csak azt hittem, hogy valamelyik részeges bandatársam lesz az, de a fiúk helyett a lány jött be. Elrebegett egy gyors bocsánatkérést, letette a kezében hozott tárgyat, majd enyhe pírral az arcán kisietett. Nem értettem szégyenlős bocsánatkérésének okát, hisz látott már így engem nem is olyan rég. Elmosolyodtam rajta.
Mélyen belemerültem a kádba és lehunytam a szemeim. A közérzetem lényegesen sokat javult ettől, az émelygésem és szédülésem is elszállt. A másnaposság lassan kezdett elhagyni.
Nem sokkal később SoHee sápadt arca jelent meg az ajtóban. Egyből láttam, hogy valami nincs vele rendben.
-Rosszul vagyok.-mondta halkan. Meg is látszott szegényen.
-Gyere csak be, amíg jobban nem leszel. Én úgy is nemsokára készen leszek.-mondtam kissé aggódva."

"Bólogatva léptem beljebb, bár nem akartam zavarni. A fal mellé simultam és összekuporodva térdemre hajtottam fejem. Mély levegőt vettem, és addig ültem így míg jobban nem kezdtem lenni. Hallottam a víz csobogását, tudtam hogy Jonghyun szállt ki a kádból. Elmosolyodtam, de csak pár másodperc múlva pillantottam fel. Meglepődve ugrottam egyet, mikor egy mosolygós arcot pillantottam meg közvetlen magam előtt.
-Hogy vagy?-kérdezte lágy hangon.
-Jo-jobban...-hebegtem, miközben végigpillantottam vizes testén, amit derekánál egy fehér törölköző takart. Felém nyújtotta egyik kezét hogy felsegítsen a földről. Belekapaszkodtam erős karjába, majd lassan felálltam. Elmosolyodott, majd belém karolt és kivezetett a fürdőből, majd bevitt a szobájába. Leültem ágya szélére, ahol a takaró még mindig össze-vissza, rendetlenül állt. Hirtelen beugrott hogy mi történt tegnap este. Azt hittem hogy csak álmodtam, de most már tisztán emlékszem minden percére. Halványan elmosolyodtam, majd lesütöttem a tekintetem. A Jonghyunnal töltött időn kívül, másra nem nagyon emlékszem. Talán jobb is.... Gondolataimból hirtelen Jonghyun ébresztett fel. Észre sem vettem hogy felöltözött, így már ruhában ült le mellém."

"Lassan kimásztam a kádból és kikaptam egy törölközőt a fürdőszobai szekrényből, amit gyorsan derekam köré tekertem, majd SoHee elé léptem. Láttam rajta a meglepődöttséget, amin el kellett hogy mosolyodjak.
-Hogy vagy?-kérdeztem halkan.
Válaszát alig hallottam, olyan halk volt, biztosan kicsit zavarban érezte magát. Óvatosan belé karoltam és a szobámba vezettem, majd leültettem az ágyam szélére.
Alvóhelyem szinte romokban hevert, ezzel is emlékeztetve a tegnap este történtekre. Mosolyogva léptem oda a szekrényemhez és vettem ki néhány tiszta ruhadarabot, majd gyors mozdulatokkal magamra rántgattam őket. Közben végig magamban mosolyogtam, ahogy sorban jutottak eszembe az emlékek.
Végül elkészültem és SoHee mellé ültem az ágyamra. Bal karomat háta mögött átvezetve átöleltem és hagytam, hogy nekem dőljön. Másik kezemmel végigsimítottam hosszú haján, majd áttértem arcára.
-Emlékszel valamire a tegnap estéről?-kérdeztem egy kis habozás után. Nem akartam zavarba hozni, de kíváncsi voltam, hogy emlékszik-e a történtekre."

"Lassan Jonghyunnak dőltem, míg ő egyik kezével átölelte derekamat. Éreztem rajta hogy kérdezni akar valamit, mire pár másodperc múlva meg is szólalt.
-Emlékszel valamire a tegnap estéről?
-Igen.-mosolyodtam el, majd nyomtam egy rövid csókot ajkaira. Értetlen tekintete láttán felnevettem, gondoltam hogy valami bővebb választ várt tőlem. Igaz nem sok mindenre, de a lényegre emlékszem.
-Mindjárt jövök.-álltam fel mellőle majd kisétáltam a fürdőbe. Hideg vízzel megmostam az arcom, de ahelyett hogy elzártam volna a csapot, véletlenül még jobban megnyitottam.
-A francba...-mormogtam az orrom alatt. Az egész pólóm tiszta víz lett.
-Jonghyun!-kiabáltam hangosan hogy biztosan meghallja, majd lekaptam magamról az elázott ruhát. Már nyílt is az ajtó, még csodálkoztam is hogy hogy ért ide ilyen gyorsan.
-Tudnál...-kezdtem, majd az ajtóban álló személyre pillantottam. Azt hittem Jonghyun lesz az, de helyette Key igencsak lefagyva állt előttem. Ijedtemben felsikítottam, mire ő is kapcsolt és egy gyors bocsánatkérés mellett kifordult a fürdőből.
-Mi a baj?-lépett be Jonghyun érdeklődve, miközben Key és köztem cikázott a tekintete."

"Azt hittem kicsit jobban kifejti válaszát, de csak egy igent kaptam és egy rövid csókot. Végül is ezzel megelégedtem, de még mindig olyan álomszerűnek tűntek a tegnap este hosszú, forró percei.
-Mindjárt jövök.-mondta, majd felpattant és kisietett a szobából. Hátradőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Az ágyat elnézve bizonyára nem álom volt. Még a gondolatba is beleremegtem, ahogy magam elé képzeltem egy bizonyos jelenetet. És a kezdet kezdetén SoHee még olyan kis szégyenlős volt, olyan kis ártatlan. De a tegnapit nem csak az alkohol hozta ki belőlünk, ez nem lehetett kifogás. Bár egy kicsit féltem, hogy a végén mindketten megbánjuk, most már nem lehet visszaforgatni az időt.
Ahogy ezen gondolkodtam, meghallottam SoHee kiáltását. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd elindultam a hang irányába, ahonnan pár másodperccel később egy kisebb sikítást is hallottam.
Végül odaértem a fürdőhöz és megálltam a nyitott ajtóban. Key ott állt és lényegesen kihangsúlyoznám azt, hogy "állt", SoHee pedig egy szál melltartóban, ijedt szemekkel nézett rám.
-Kibum...Mondd, hogy egy ujjal sem értél hozzá. Ugye így van?-néztem idegesen Key-re.-Mert ha csak gondolatban is bepróbálkoztál, az égre esküszöm, hogy nem maradnak hangszálak a torkodban!-tettem felé ingerülten egy lépést."