35.rész

"Aggódva léptem az ágy mellé.

-Mi a baj, - kérdeztem Jonghyuntól, de a tekintete azt sugallta, hogy ő sem tudja mi történik. Még egyszer megpróbálkozott a felállással, de térdei remegni kezdtek.

-Inkább hagyd! - nyomtam le vállánál fogva, hogy ne tudjon felállni.

-Valószínűleg kimerültél. A hetekben nagyon túlhajszoltad magad, csodálom hogy ilyen sokáig bírtad. - mondtam, mire fájdalmasan felsóhajtott. - Nem akarom, hogy belebetegedj a sok gyakorlásba! Sápadt vagy, a szemeid karikásak, inkább pihenj. - simítottam végig ruhátlan felsőtestén, majd átkaroltam és vállára hajtottam a fejem.

-Hozok valami kaját, jó? - szólaltam meg pár másodperc csönd után. Nem vártam meg míg válaszol, ha nem éhes, akkor is ennie kell. A nappaliba érve láttam, hogy a többiek sincsenek a legjobban. Minho és Onew a tv-t nézte, Key a laptop-ja előtt gubbasztott, Taemin meg a kanapén aludt.

-Miért nem eszel itt? - kérdezte Minho, amint meglátta, hogy a tányérral a kezemben Jonghyun szobája felé tartok.

-Nem nekem lesz. - válaszoltam mosolyogva.

-Jonghyunnak? Miért? Nem tud kijönni? - kérdezte Onew összehúzott szemöldökkel.

-Lábra se bír állni. Teljesen ki van merülve. - mondtam, mire a többiek arcára is kiült az aggodalom.

-Tessék! De vigyázz, forró! - nyitottam be a szobába, majd Jonghyun kezébe nyomtam a levest.

-Most felhizlallak! - nevettem fel, majd közelebb hajoltam egy csókért, de az utolsó centiméternél visszarántottam fejemet.

-Csak akkor, ha mind megeszed! - vigyorogtam rá gonoszan."

 "SoHee óvatosan visszanyomott az ágyra. épp tiltakozni akartam, hogy én igenis felkelek, de a lány hajthatatlan volt.

 Mielőtt válaszolhattam volna feltett kérdésére, már indult is, hogy kaját szerezzen nekem. Pedig egyáltalán nem voltam éhes.

 Hamarosan vissza is tért és a kezembe nyomott egy tál gőzölgő levest. Ahogy megéreztem az illatát rögtön korogni kezdett a gyomrom. Szóval mégiscsak éhes voltam.

-Most felhizlallak! - nevetett, majd közelebb hajolt. Felkészültem a csókra, így kicsit én is megdőltem felé, de elkapta a fejét.

-Csak akkor, ha mind megeszed! - vigyorgott rám gonoszan.

 Nem volt mit tenni, nekiálltam a leves elfogyasztásának. Pár perc múlva már egy csepp sem volt a tányérban. Mosolyogva mutattam meg a mellettem ülő SoHee-nek. Ekkor Taemin kukucskált be az ajtón.

-Jézusom, te hogy nézel ki?! - kiáltott fel. Minho is benézett, az ő reakciója is hasonló volt."

 "Felnevettem Taemin és Minho arckifejezésén, majd elvettem Jonghyuntól az üres tányért, amit felém nyújtott.

-Egészségedre! - vigyorodtam el, majd nyomtam egy puszit ajkaira. Még mielőtt Taemin nekiállt volna kérdezősködni, felálltam és kisétáltam a konyhába, hogy elmossam a tányért.

***

A napok egyre gyorsabban teltek, hamarosan itt lesz Jonghyun szülinapja. Megint úgy éreztem magam, mint karácsonykor - tanácstalanul ültem a kanapén és azon gondolkoztam, hogy milyen ajándékot adhatnék neki.

-Ti minek örülnétek? - pillantottam a többiekre, mire Onew elgondolkodott, Key pedig hirtelen felugrott.

-Mondjuk add neki a !... Ja az már szilveszterkor megvolt... - ült vissza a helyére, mire csúnyán ránéztem.

-Tehát? Van valami ötletetek? - hagytam figyelmen kívül Key mondatát, mire Minho elmosolyodott.

-Nekem van! - mondta vigyorogva.

*

-Jaaj, de édes! - guggoltam le, majd ölembe vettem a kis tacskót. Ahogy végigsimítottam fején, közelebb bújt hozzám, mire felnevettem.

-Biztos örülni fog neki? - pillantottam a mögöttem álló Minho-ra, mire ő is leguggolt mellém és kényeztetni kezdte a kiskutyát.

-Már egy éve emlegeti, hogy szeretne egy háziállatot, úgyhogy biztos! - mosolyodott el. Bólintottam egyet, majd szememmel megkerestem Taemin-t, aki a többi kutyát simogatta.

-Taemin, gyere! - kiáltottam, mire rám pillantott. - Őt visszük haza! - emeltem meg az állatot. Már csak az a kérdés, hogy hova rakjuk őt Jonghyun szülinapjáig."

 "Barátnőm keze alatt alig három nap alatt rendbe jöttem. Egy rossz szavam sem lehetett rá, hisz mindennel kiszolgált, viszont nagyon szigorúan vette azt, hogy pihennem kell.

 De amint visszahíztam  azt a pár kilót, amit gyengélkedésem alatt leadtam, felkeltem az ágyból és nekiálltam az erősítésnek. Kezdetnek kimentem sétálni, majd szép fokozatosan elkezdtem futni. Aztán már újból a fiúkkal találtam magam a próbákon. Onew elnéző volt velem szemben a sok rossz lépésért, tudta hogy vissza kell rázódnom. Néha kicsit tovább bent maradtam a próbateremben, hogy gyakoroljak, de ezúttal vigyáztam magamra. Persze ha nem is figyeltem volna, ott volt nekem SoHee, aki mindig megálljt parancsolt, ha elégnek találta a plusz munkámat.

 Végül minden teljesen visszaállt a régi kerékvágásba. Sőt! Most a kis maknae helyett én kaptam Onew-től és a menedzsertől a legtöbb elismerést a próbákon való teljesítményemért. Taemin is elismerte, hogy most az egyszer letáncoltam, de azért nem hagyja magát.

 Egyik héten meglátogattam anyáékat. Már több mint három hónapja nem láttam őket, így egy kissé szégyelltem is magam. Féltem, hogy anya haragudni fog, amiért nem jöttem, de a félelmem alaptalannak bizonyult. Ahogy anya meglátott az ajtóban, rögtön a nyakamba borult és összepuszilgatta az arcom. Büszkén végigmért és elismerően elmosolyodott. Nem szólt egy szót sem, de tudtam mire gondol. Kisöcsém érzelemkinyilvánítása sokkal erősebb volt. Karomba ugrott ( már alig bírtam felemelni ) és össze-vissza ölelgetett. Nagyon sokat nőtt mióta utoljára láttam, sokkal erősebb lett és elhagyta a selypítést. Micsoda szívtipró srác lesz majd belőle tizenéves korára!

 Anya megkérdezte, hogy mit tervezek születésnapomra. Felvetette az ötletet, hogy a család és a banda ünnepelhetne együtt. Ezt jónak találtam, így megbeszéltük, hogy otthon a hátsó kertben fogjuk megtartani."