Ahogy ezen agyaltam, a fáradtságom teljesen eltűnt., már nem bírtam aludni. Ellenben Jonghyunnal, aki már bő fél órája, egyenletes szuszogásából ítélve mélyen aludt. Felpillantottam arcára, majd elmosolyodtam. Olyan édesen aludt. Ujjbegyemmel piszkálni kezdtem arcát - végigsimítottam ajkait, orrát, homlokát, majd nyakán visszahúzva magam mellé a kezemet, újból visszafeküdtem a mellkasára.
***
-Keljetek! Ébresztő! - szólt be halkan egy álmos hang a szobába, azt hiszem Taemin volt az. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, csak azt a kínzó álmosságot éreztem, ami könyörtelenül vissza akart rángatni az álmok világába. Automatikusan belefúrtam a fejem a párnába hogy eltakarjam szemem elől az erős napsugarakat. Párnaként Jonghyunt használtam, így amennyire csak tudtam, arcomat mellkasába rejtettem. Fájdalmas nyögéssel adtam tudtára hogy semmi kedvem nincs felkelni, de ezzel szerintem nem csak én voltam így. Erőt véve magamon felemeltem a fejem és hunyorogva kinyitottam a szemem. Ő is olyan kómás volt mint én, ami mosolygásra késztetett. Mozdulatai lassúak voltak, szemeit alig bírta kinyitni.
-Jó reggelt! - motyogtam halkan amint tekintetünk találkozott. Értelmes választ nem kaptam csak egy morgást amin felkuncogtam. Nehezen felkeltem az ágyból, majd lassan felöltöztem. Már épp szóltam volna Jonghyunnak hogy ne aludjon vissza, mikor Taemin benyitott a szobába.
-Van egy jó hírem! - vigyorgott álmosan. - Az interjút délutánra tolták úgyhogy most aludhatunk! - közölte boldogan, majd ki is ment a szobából. Vigyorogva Jonghyunhoz fordultam, aki valószínűleg semmit sem hallott Taemin szavaiból. Olyan mélyen aludt, mint fél órával ezelőtt."
"Laposakat pislogva, emeltem fel a fejem Taemin erőtlen keltegetésére. Épphogy csak meghallottam fáradt hangját, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy felébredjek.
Úgy éreztem egy szemernyit sem aludtam, annak ellenére, hogy szinte végigdurmoltam az egész éjszakát.
Éreztem, ahogy SoHee helyezkedni kezd mellettem, s arcát a mellkasomba fúrja, mintha párna lenne, amitől még így kómásan is muszáj volt elmosolyodnom. De lassan felemelte a fejét és rám nézett.
-Jó reggelt! - köszöntött álmos hangon. Valami hasonlót visszamorogtam neki, ami nem igazán volt érthető, majd visszahajtottam fejem a párnámra.
Ő valamivel nagyobb akaraterővel rendelkezhetett, mert nemsokára azt éreztem, hogy felkel mellőlem. Én pedig ügyet sem vetve rá, próbáltam visszaaludni, bár tudtam, hogy nekem is fel kellene kelnem, mert hamarosan interjúra megyünk.
Azt még épp hallottam, hogy valaki bejön a szobába és beszélni kezd, de mire értelmezhettem volna az illető szavait, már be is aludtam.
Számításaim szerint körülbelül másfél óra múlva ébredtem fel újból. Ezúttal sokkal éberebbnek éreztem magam. SoHee velem szemben feküdt már felöltözve és nem is aludt.
-Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Mennyi az idő?
-Fél kilenc. - válaszolta röviden.
-Úristen, az interjú! - ugrottam fel ülésbe, hogy felkeljek.
-Nyugalom! - fogta meg a vállam SoHee. - Csak délután lesz interjú. Taemin mondta nem olyan régen, de te aludtál.
Nagyot sóhajtottam, majd visszadőltem a párnámra."
"Mikor visszaaludt, nem volt szívem felébreszteni, így hagytam hogy majd magától ébredjen fel. Egy darabig még bent várakoztam a szobában, de hamar beláttam, hogy Jonghyun nem fog egyhamar felkelni, így kisétáltam a nappaliba. A többiek már ébren voltak, bár Taemin még egy kicsit kómásnak tűnt. Pizsamában feküdt a kanapén, fejét Onew ölébe hajtotta és úgy pihent. Key és Minho nekem háttal ültek, de amint meghallották lépteim zaját, hátra kapták fejüket. El is felejtettem hogy ők nem tudják, hogy itt éjszakáztam.
-Te meg mit...? - nézett rám ledöbbenve Key, majd értetlenül Onew felé fordult.
Minho is kíváncsian várt a válaszra, de Onew csak elmosolyodott és rám pillantott.
-Jól aludtál? - kérdezte kedvesen, figyelmen kívül hagyva Key-t aki háttérzajként üzemelve dobálózott kérdéseivel. Bólintottam egy aprót, mire Onew elvigyorodott.
-Jonghyun felébredt már? - kérdezte újból, mire megráztam a fejem. Key szúrós tekintettel rám pillantott, agy jobbnak láttam visszamenni a szobába. Jonghyun még mindig úgy aludt, mint mikor itt hagytam tíz perccel ezelőtt.
***
Úgy másfél óra múlva Jonghyun mocorogni kezdett mellettem, majd kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt! - mosolyodott el. - Mennyi az idő?
-Fél kilenc. - válaszoltam neki mosolyogva, mire ijedten felugrott az ágyban. Hát persze, ő nem hallott az interjú áttolásáról. Megnyugtattam, majd elmagyaráztam neki hogy miért nem ébresztettem fel őt időben. Válaszomra megkönnyebbülten felsóhajtott, majd visszadőlt az ágyba.
***
Már vagy egy órája próbálom őt kirángatni az ágyból, de egyszerűen lusta felkelni. Már mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy végre felkeljen, de ő csak vigyorogva fetrengett tovább az ágyban. A végén már meguntam, és én is ledőltem mellé. Fél perc csönd után vigyorogva rá pillantottam.
-Mikor szándékozol felkelni? - kérdeztem tőle."
"Muszáj volt nevetnem azon, ahogy SoHee reménytelenül próbált kiráncigálni az ágyból. Nem adta fel egykönnyen, de jó egy óra hossza után felhagyott a kísérletezéssel és inkább mellém feküdt.
-Mikor szándékozol felkelni? - nézett rám.
-Hát...ha rajtam múlna, akkor én egész nap itt fetrengenék. - vigyorodtam el. - De azért még van bőven időm...
Testemmel felé fordultam és derekánál fogva magamhoz húztam, s lassan megcsókoltam. Magamban megfogadtam, hogy minden szabadidőm legnagyobb részét rá fogom fordítani, ha törik ha szakad.
***
Eltelt egy hosszú hét, teli munkával, interjúkkal és különféle műsorokkal, amibe meghívtak minket. Még sosem lettünk ilyen fáradtak a hét végre.
A menedzserünk engedélyezte nekünk a szabad hétvégét, tehát mindenki oda mehetett ahová csak akart. Így hát beszéltem SoHee-vel, hogy mit szólna, ha este átmennék vacsorára és bemutatkoznék a szüleinek. Hisz úgyis szombat van, ilyenkor senki nem dolgozik, s kellemes alkalom egy jó beszélgetésre. Ezt barátnőm is jó ötletnek tartotta, s este hétre beszéltük meg a találkozót.
Én már hat órakor nekiálltam készülődni. A fiúk csodálkoztak is rajta, hogy mennyire ki vagyok öltözve.
-Csak nem bálba mész? - jegyezte meg vigyorogva Key, mire vágtam felé egy grimaszt.
-SoHee-ékhoz megy, hogy bemutatkozzon a lány szüleinek. - mondta helyettem Minho, majd felém fordult. - Gondolom izgulsz.
-Nem is kicsit. - feleltem, majd egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Felkaptam a virágcsokrot, amit SoHee anyukájának szántam, valamint az üveg bort, amit az apukájának vettem, s azzal elindultam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése