28.rész

"Vigyorogva csókolta végig testem minden pontját, mire halkan felnyögtem. Kezeivel újra simogatni kezdett, élvezte hogy azt tehet velem amit akar. Végül kezei megállapodtak derekamnál, és egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam fehérneműmet. Zavarba jöttem hogy teljesen meztelen fekszem előtte. Lassan végigsimított azon a ponton, mire akaratlanul is felsóhajtottam. Elvigyorodott, majd lábaim közé férkőzött. Még utoljára szenvedélyesen megcsókolt, majd éppen hogy elvált tőlem, megéreztem magamban őt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd kezeit derekamra simította és lassan elkezdett mozogni. Kicsit hangosabban felnyögtem, pulzusom az egekbe szökött. Fölém hajolt és újra ajkaimra tapadt. Egy pillanatra elvált tőlem és mélyen a szemembe nézett. Láttam tekintetében a csillogást, ami mosolygásra késztetett. Mozdulatain éreztem hogy visszafogja magát, próbál óvatosan bánni velem.
-Nyugi, nem vagyok porcelánból!-suttogtam ajkaiba, majd lábaimmal átöleltem derekát és megcsókoltam. Gyorsított csípője mozgásán, mire beletúrtam hajába és véletlenül ráharaptam alsó ajkára. Halkan felszisszentett, de nem mondott semmit. Minden egyes lökésénél egyre hangosabban sóhajtoztam, összeszorítottam ajkaimat, hogy semmi ne hallatszódjon ki a szobából. Kapkodtam a fülledt levegő után, egyik kezemmel belemarkoltam Jonghyun vállába. Egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, mire felvontam szemöldököm, ő pedig kajánul elvigyorodott. Úgy tűnt most rajtam van a sor. Megfogta csípőmet, majd leültetett. Ahogy magamtól elkezdtem mozogni, alsó ajkába harapott majd hátradöntötte a fejét. Mikor végigsimítottam izzadt mellkasán, megéreztem gyors szívverését. Hallottam férfias nyögését, mire nyeltem egy nagyot. Eddigi kétségeim, vagy félelmem teljesen megszűnt(talán az alkoholnak köszönhetően), már csak rá koncentráltam."

"Eképesztő és csodás érzés volt, hogy végre tényleg magamévá tehettem. Nem voltak köztünk már gátak, azt csinálhattunk egymással, amit csak akartunk. Mégis eleinte finoman bántam vele, nem akartam elszúrni az első alkalmat, így lassan mozogtam.
-Nyugi, nem vagyok porcelánból!-suttogta, mire elvigyorodtam. Lábaival merészen körbeölelte derekamat, így még közelebb férhettem hozzá és gyorsíthattam a tempón. Ahogy megcsókolt, s érzékien a hajamba túrt, még jobban gyorsításra késztetett, aminek következtében SoHee véletlen beleharapott alsó ajkamba. Nem szóltam semmit, eltűrtem az aprócska fájdalmat, viszont úgy döntöttem hogy most rajta a sor, s egyetlen mozdulattal fordítottam pozíciónkon. Mosolyogva ment bele a feladatba, melyben most egyedül kellett boldogulni a mozgással. De segítettem neki egy kicsit; két tenyeremet csípőjére fektettem és tartottam őt az emelkedéseknél. De nem kellett sokáig támogatnom, egy idő után ráérzett a dologra. Sőt túl jól csinálta. Mikor tenyerei végigsimítottak mellkasomon, hátradöntöttem fejem, majd felnyögtem. Még ha szűz is volt, az ösztönei nagyon jól vezették. Pattanásig feszült minden izmom, már éreztem, hogy az én részemről nincs sok hátra, s az ő halk nyögéseiből ítélve neki se. De ki kell hogy tartsak, neki kell előbb elmenni, én majd csak utána. Összeszorítottam ajkaimat, szememet is lehunytam, de már tényleg nem bírtam. Egy hangos nyögés kíséretében élveztem el, szinte az összes tagom beleremegett a gyönyörűségbe."

"Szinte már remegve vettem a levegőt, tudtam hogy nincs sok hátra. Jonghyun sóhajait is egyre hangosabbnak hallottam. Észrevettem rajta, hogy már nem bírja sokáig, de ezzel nem volt egyedül. Még egy utolsót emelkedtem rajta, végül egyszerre léptük át a gyönyör kapuját. Hátam ívben megfeszült, szemeimet lehunytam. Férfias nyögésétől kirázott a hideg, mire kifulladva borultam hullámzó mellkasára. Szenvedélyesen megcsókoltam, majd lemásztam róla, és mellé feküdtem. Lazán átkarolta derekamat, míg én vállgödrébe temettem arcomat. Így feküdtünk szótlanul addig, míg helyre nem jött légzésünk.
-Szeretlek.-szólaltam meg hirtelen suttogva, majd ránéztem és nyomtam egy puszit a szájára. Már attól is pillangók röpködtek a gyomromban, ha itt feküdt mellettem, vagy ha csak rám nézett. Nyugalmunk nem sokáig tartott, ugyanis meghallottuk a fiúk őrült visítozását. Jobbnak láttuk, hogyha kimegyünk hozzájuk, nehogy véletlenül ők nyissanak ránk. Kelletlenül, de kimásztam az ágyból és felöltöztem. A tükörben megpillantottam a nyakamon díszelgő piros foltot. Nem tudom szüleim mit szólnának hozzá, de ez most ebben az állapotban nem is nagyon érdekelt. Elmosolyodtam, majd Jonghyunhoz léptem és megfogtam a kezét. Elvigyorodott, majd kinyitotta az ajtót és kihúzott a nappaliba. Az ágyról viszont teljesen megfeledkeztünk, így ez egy árulkodó jel maradt együttlétünkről."

"Ahogy mellém feküdt és szenvedélyesen megcsókolt, már azt éreztem, hogy végre igazán egymáséi lettünk és senki sem választhat el minket. Lágyan átkaroltam őt és magamhoz húztam.
-Szeretlek.-suttogta, mire finom csókot nyomtam homlokára.
-Ahogy én is.-válaszoltam mosolyogva.-De nem ártana felöltöznünk, mielőtt rán rontanak...-mondtam fintorogva.
Kelletlenül, de kimásztunk az ágyból és elkezdtünk felöltözni. Észrevettem, ahogy SoHee a tükör elé áll és nyakát vizsgálgatja. Hát igen, nem lett volna szabad ennyire szenvedélyesnek lennem, hisz a vörös folt árulkodó jel lesz. Lassan mindketten elkészültünk, végül kimentünk az igencsak jó hangulatban lévő fiúkhoz.
-Hyuuuuung!-hallottam a hátam mögül egy kiáltást, s szinte azonnal valaki a nyakamba ugrott.-Hol voltál?-csuklott fülembe Taemin, mire felröhögtem. Én a többiek helyében nem hagytam volna ennyit inni, ugyanis ahogy megfordultam, nem kerülte el a figyelmemet a borzalmasan kisminkelt arca.
-Hát te hogy nézel ki?-nevettem fel újból."