40.rész

"Reggel hamar felébredtem. Jonghyun még édesen szuszogott, nem volt szívem felébreszteni így óvatosan kibújtam mellőle. Vigyorogva kikerültem a földön heverő ruhákat, majd a fürdő felé vettem az irányt.

 Gyorsan átsiettem a nappalin, de Key mondatát még hallottam.

-Jó reggelt! Jól aludtál? - mondta, hangjából ítélve vigyorogva.

 Elmosolyodtam, de inkább nem válaszoltam neki. Bezárkóztam a fürdőbe majd gyorsan lezuhanyoztam.

 Amint végeztem, meghallottam kintről Jonghyun hangját. Tehát már felébredt. Elmosolyodtam ahogy eszembe jutott a tegnap este. Gyorsan felöltöztem majd mély levegőt véve kiléptem a fürdőszobából. Három szempár szegeződött rám egyszerre, mire megtorpantam.

-Mi az? - kérdeztem értetlenül.

-Á, semmi! - legyintett Key, majd felpattant a kanapéról és mellém sétált.

-Csak kicsit hangosak voltatok tegnap este... - suttogta a fülembe vigyorogva, mire elpirultam.

-Key hagyd már! - szólt rá Onew, mire hálásan rá pillantottan. Meghallottam egy ismerős hangot a konyhából, így otthagytam Onew-ékat.

-Jó reggelt! - köszöntem be hozzájuk, mire Jonghyun elvigyorodott. Minho levakarhatatlan mosollyal az arcán rám nézett, tudtam mire gondol.

-Minho, kérlek! Már Key-től és a nagymamámtól is megkaptam... - forgattam meg a szemem vigyorogva, mire elvigyorodott és kettesben hagyott minket.

-A nagymamádtól? - nézett rám értetlenül Jonghyun, mire felnevettem.

-Múltkor felvilágosítást tartott, és kioktatott hogy mindig használjunk óvszert! - magyaráztam neki nagymamám hangját utánozva."

 "Mivel ritkán szoktam tojást enni, így eldöntöttem, hogy rántottát készítek magamnak reggelire. Miközben a serpenyőt  a tűzhelyre helyeztem és beleöntöttem a tojást, Minho végig azt ecsetelte, hogy nem tudott aludni  a nyögéseimtől.

 SoHee pont akkor lépett be a konyhába, mikor elkészült a tojás és épp egy tányérra tettem ki a forró ételt. Minho persze vigyorogva fordult a lány felé, hogy őt is piszkálja egy kicsit.

-Minho, kérlek! - szólalt meg SoHee figyelmeztetőleg. - Már Key-től és a nagymamámtól is megkaptam...

 Miután Minho csak mosolyogva elhagyta a konyhát, a lányra pillantottam.

-A nagymamádtól? - kérdeztem értetlenül.

 Válaszától nevethetnékem támadt, s utat is engedtem hangos röhögésemnek.

 Azután, hogy kellően kinevettem magam, leültem a konyhaasztalhoz és magam mellé húztam egy széket, hogy SoHee is leülhessen. Ketten kezdtük el megenni a friss rántottát.

 Kis híján félrenyeltem egy falatot, mikor meghallottam Key esztelen sikítozását a nappaliból. Felugrottam és a nappaliba szaladtam, hogy megnézzem mi a helyzet.

 Key felhúzott lábakkal ült a kanapé egyik sarkába kuporodva, Roo pedig ott ugatott alatta a szőnyegen.

-Jjongie, a te vadállatod majdnem leharapta az egyik lábujjamat! - nyüszögte Key. Közelebb mentem pár lépést. Key nagylábujján és egy ponton a bal lábfején valóban látszottak a kutya apró fogainak halványpiros nyomai, de semmi rémeset nem láttam rajta.

-Na gyere te vadállat! - kaptam ölembe Roo-t, aki rögtön végignyalt az arcomon."

 "Nyugodt étkezésünket Key sikítozása zavarta meg, ami nem csak engem lepett meg. Felpattantam és Jonghyun után siettem. Az ajtóban megálltam és a falnak dőlve vigyorogva figyeltem a szenvedő srácot.

-Rosszabb vagy, mint egy lány! - nevettem fel, mire felhúzott szemöldökkel rám nézett.

-Nem te voltál veszélyben, úgyhogy meg se szólalj! Lepergett előttem az életem! - játszotta túl magát, majd felpattant a kanapéról. Nagy ívben kikerülte Jonghyun-t és Roo-t, a szobájába sietett.

-Ahj, most szükségem lesz egy kis édességre! - hallottam fél füllel mire elmosolyodtam. Visszasétáltam a konyhába és beraktam a mosogatóba az üres tányért. Ittam egy keveset, majd visszatértem a nappaliba. Mire kiértem, a fiúk megrohamozták Key-t, aki minden áron meg akarta védeni édességeit.

-Jól van, fiúk! Mindjárt kibontom...YA! - kiáltott hatalmasat, mire összerezzentem.

 Fejet rázva sóhajtott egyet, majd hátradőlt a kanapén belátva, hogy már nem eheti meg egyedül a gumicukrait. Felnevettem a látványon, de inkább nem mentem közelebb, a végén még azt hiszi, hogy én is az édességére pályázok.

 Pár másodperc múlva a fiúk győzedelmes fejjel rebbentek szét, magára hagyva Key-t, aki cinikusan felnevetett.

-Igazán kösz! - zörgette meg a félig üres zacskót.

 Jonghyun vigyorogva lépett mellém, kezével átkarolta derekamat, közben nyomott egy puszit ajkaimra. Elmélyítette a csókot, de nyelve helyett valami mást éreztem meg a számban.

-Jonghyun! - húzódtam el tőle, mikor tudatosult bennem mit nyomott a számba.

 Felnevettem majd kettéharaptam az apró gumicukrot.

-Gondoltam te is kérsz belőle! - vigyorgott.

-Fúj! Undorítóak vagytok! - forgatta Key a szemeit nevetve."

 "Key óriási hibát követett el azzal, hogy kihozta szobájából azt a csomag gumicukrot, amit épp bekebelezni készült. Persze hogy a fiúk egyből rá rontottak és követelték a részüket. Amint Key kibontotta a csomagolást, mindenki kunyerálni kezdett. Még én is odamentem és elcsórtam két szemet. Az egyiket megettem, a másikat megtartottam SoHee-nek.

 Mikor a lány visszatért a nappaliba, aranyos kis ötletem támadt. Gyorsan a számba kaptam a kis cukrot és a lány mellé léptem. Először csak átöleltem, majd apró puszit adva ajkaira csókot kezdeményeztem, végül nyelvem hegyével áttoltam a gumimacit a szájába.

-Jonghyun! - húzódott el meglepődve, majd nevetve elrágta az édességet.

-Gondoltam te is kérsz belőle! - mondtam vigyorogva.

-Fúúj! Undorítóak vagytok! - fintorgott Key.

-Te is az vagy mikor épp nem veszel fel alsógatyát alváshoz! - röhögött Minho.

-Na, bárki bármennyire is undi, most készülődjetek, mert van másfél óra hosszánk míg ideér a menedzser, aztán indulunk! - mondta parancsolóan Onew.

 Taemin, mint akit puskából lőttek ki, felugrott és pár másodperc alatt elfoglalta a fürdőt.

-Remek! Most holnapig se tudjuk kirobbantani onnan! - mordult fel Key, majd épp nyúlni akart a gumicukros zacskóért, de visszarántotta a kezét. Roo ott feküdt a csomagon és ádázul, morogva védte zsákmányát."