30.rész

"Zavaromban nevetni kezdtem, talán még bele is pirultam, ahogy elképzeltem őket ezekben a helyzetekben. Megpróbáltam elhesegetni a perverz gondolatokat, de mikor Minho megemlítette hogy miket csinál Key éjszakánként, újból elpirulva sütöttem le a tekintetem. Halkan felnevettem, ahogy a fiúk "ölni" kezdték egymást, de amint Jonghyunra siklott a tekintetem, újból eszembe jutottak Key mondatai. Végül is.... Ő is fiúból van... Megráztam a fejem, majd mosolyogva néztem végig ahogy Minho és Key nagy nehezen feltápászkodnak a földről.
-Melegem van...-lihegte Key, majd legyezgetni kezdte pólója alját.
-Ne, ne csináld!-ugrottak oda hozzá a többiek, mire felvontam a szemöldököm.
-Miért?-kérdeztem, de a választ pár másodperc múlva meg is kaptam. Egy fehér ruhadarab repült felém, majd előttem pár méterrel ért földet. Azonnal felismertem, hogy ez Key ruhája. Még kérdezni sem tudtam semmit, Onew hirtelen odaszaladt hozzám és kezével eltakarta a szememet.
-Ezt nem hiszem hogy látnod kéne! Tudod ha Key sokat iszik, valamikor elkezd megválni a ruháitól.-magyarázta, majd betolt az egyik szobába és becsukta az ajtót. Meglepődve álltam a szoba közepén, azt se tudtam mi történik. A kinti érdekes hangoktól fel kellett hogy nevessek.
-Minden rendben?-kiabáltam ki pár perc után."

"Magamon éreztem SoHee tekintetét, de nem tudtam rá nézni, hisz így is majd' lesült a bőr a képemről. Inkább úgy tettem, mintha a verekedő fiúkat bámulnám, akik épp abbahagyták egymás csépelését.
Key megjegyzéséből már azonnal tudtam hogy mi lesz, így a többiekkel együtt én is odasiettem, hogy segítsek megakadályozni a készülődőfélben lévő "sztriptíz show"-t. Bár Key nehezen adta fel a harcot, de csak rávettük valahogy arra, hogy ne vetkőzzön. Nagy nehezen visszahúztuk rá a pólót, azután én kiengedtem SoHee-t.
-Ugye nem sokat láttál belőle?-néztem rá, mire a lány megrázta a fejét.-Huhh, akkor jó. Még a végén lelkibeteg lettél volna.
Hallottam, ahogy a fiúk mögöttünk felröhögnek, majd Taemin szólalt meg.
-Egy perc múlva éjfél!-mutatott a faliórára.
Csakugyan így elszaladt volna az idő, mióta SoHee megérkezett? Mondjuk bent a szobámban nem nagyon számoltuk a perceket. Sajnáltam, hogy ilyen hamar véget ér ez az este. De minden bizonnyal ez volt az eddigi legszebb, amit SoHee társaságában eltölthettem. Barátnőm mellé léptem, átkaroltam derekát és a szemébe néztem.
-Nagyon köszönöm!-mosolyogtam rá. A fiúk közben elkezdtek hangosan visszaszámolni."

"Észre sem vettem hogy így elrepült az idő. Máris éjfél lenne és holnaptól egy teljesen új év, Mondjuk nem csak a mai nap, hanem az elmúlt 12 hónap is gyorsan eltelt. Beugrott pár emlék a tavalyi szilveszterről. Jó volt, de Jonghyun nélkül olyan üresnek éreztem az egészet. Eszembe jutott egy csomó rég elfeledett tett, vagy mondat,ami nem mindig volt jó, de most mégis mosolygásra késztetett. Olyan boldog voltam, az év utolsó perceiben már semmi sem ronthatta volna el a kedvemet.
-Nem. Én köszönöm.-feleltem Jonghyunnak mosolyogva, majd közel hajoltam arcához és lassan megcsókoltam. Teljesen kizártam a külvilágot, csak a fiúk őrült visítozása zavart meg.
-Boldog új évet!-kiabáltak a fülembe, mire kénytelen voltam Jonghyuntól elválni.
Innentől képszakadás.~
Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Az éjfél utáni percek teljesen kiestek. Megdörzsöltem szememet, majd felültem és körbenéztem. A nappaliban feküdtem a kanapén. Minden szanaszét állt a szobában, le se lehetett volna tagadni hogy buli volt itt tegnap este. Valami fura zaj csapta meg a fülemet, mire hunyorogva a hang irányába kaptam a tekintetem. Key csoszogott ki a fürdőszobából, rajta is látszott a másnaposság. Ahogy pólójára pillantottam, azonnal elkapott a hányinger.
-Fúúj, öltözz már át!-undorottam el.-Végighánytad a pólódat!-mutattam rajta végig, mert tekintete teljes értetlenséget tükrözött. Magára pillantott, majd megborzongva a látványtól sietett be a szobájába. Óvatosan megráztam a fejem, próbáltam kitisztítani a gondolataimat, kevés sikerrel. Rajtam kívül senki nem volt a nappaliban, így erőt vettem magamon és felfedező körútra indultam. Alig tettem pár métert, a konyhában Onew-be és Taemin-be botlottam. Mindketten a földön fekve aludtak, mire halkan felkuncogtam. Óvatosan kikerültem őket, majd tovább indultam Jonghyun szobája felé. Kopogás nélkül benyitottam, de senkit nem találtam a szobában. Meglepődve csuktam be az ajtót, majd visszasétáltam a nappaliba. Ahogy ismét körbenéztem, elkapott a röhögőgörcs. A kanapé amin aludtam, és a mögötte lévő fal között egy békésen szundító Jonghyunt találtam. Próbáltam visszafogni nevetésem, bár a látvány elég vicces volt. Odasétáltam hozzá, majd leguggoltam elé.
-Ébresztő!-keltegettem óvatosan, majd vállára simítottam kezemet."

"Hihetetlenül szörnyű álmaim voltak. Nem tudtam biztosra hogy az összeset csak álmodtam, vagy egy részük meg is történt az éjszaka során, de egytől egyig borzalmasak voltak. A legutolsóban Key szerepelt, igencsak hiányos öltözetben a nappaliban lévő asztal tetején táncolva egy üveg pezsgővel a kezében. Taemin pedig úgy ugrált körülötte, mintha meg akarná vuduzni vagy mi. Ráadásul az arcán ott volt a borzalmas smink, így még ijesztőbb látványnak hatott. Hála a jó égnek, még mielőtt Key egy elvetemült mosollyal Taeminre vethette volna magát, felébredtem.
-Ébresztő!-hallottam a kedves hangot, ami kizökkentett eme természetellenes bűncselekménynek bizonyuló álomból. Lassan nyitottam ki szemeimet, de az erős fénytől így is majd' kiégtek a retináim. Istentelenül hasogatott a fejem, ami nem is csoda, hisz egy üres pezsgős üveget szorongattam a kezemben. Baromi sokat ittunk az este, csoda hogy nem hánytam. Egy kis hunyorgás után ki tudtam venni szépséges ébresztgetőm arcát. Nagyon lassan elkezdtem feltápászkodni fekvőhelyemről, ami a kanapé és a fal között volt.
-Én hogy a francba kerültem ide?-motyogtam kómásan, bár éreztem, hogy nem kapok választ erre a kérdésre.
-Valaki hozzon egy pohár vizet, mert meghalok!-hallottam egy kiáltást Taemin szobája felől, bár a hang Minho-hoz tartozott."